A szüntelen való imádság inkább azt jelenti, hogy mindig Isten színe előtt élve, gondolkozva szavaink és tetteink Istennel szinkronban legyenek. Ez az imádságos élet titka.

Ugyanakkor feltétlen szükséges, hogy imádságos életünknek legyen jó időbeosztása. Érdemes az új napot az Úrral kezdeni, igéje előtt elcsendesedve; ha lehetséges, együtt, közösségben a szülők és a gyermekek. A rövid közös ének, igei útmutató és elcsendesedés jó töltést ad lelkünknek az egész napra.

Iskolába járó gyermekeink, unokáink az órák előtt, a felelés izgalmai közepette bizonnyal nem feledkeznek el az Atyához kiáltani, még ha ez olykor az elmulasztott tanulás helyett történik is, de legalább nem engedi feledni az igét: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,15)

Nem kevésbé van szükségünk a nap alkonyán a hálaadásra. Ha van gyülekezeti alkalom – istentisztelet vagy bibliaóra –, közösségben tehetjük ezt, megtapasztalva, hogy a testvérek milyen gonddal, örömmel, gyásszal vagy más nehézséggel küszködnek, s ezért lehet könyörögni vagy éppen hálát adni. Így tanulgathatjuk, hogy nem a mi gondunk a legnehezebb, és Isten egyikünk életéből sem akar kivonulni.

A keresztyén család életéből nem hiányozhat az esti elcsendesedés sem. Ha mégoly hosszú volt is a nap, pihenésünket megszenteli, s talán álmunkban ad eleget a Teremtő, akitől ajándékba kaptuk az elmúlt huszonnégy órát. Hálás szavunk pedig megelégedettséget érlel szívünkben minden jótéteményéért.

Imádkozzunk: az egyházért, hogy betöltse hivatását, és Krisztusról tanúskodjék; minden emberért, hogy megtérjen, és hitre jusson; a családokért, hogy Krisztus békessége lakozzék köztük; a munkahelyünkért, hogy példás életünkkel másokat is Krisztushoz vezethessünk; jó időbeosztásért, hogy Urunkról meg ne feledkezzünk; hogy a vasárnapot megszenteljük, Isten igéjét hallgassuk, és az alkalmakat megbecsüljük; a Fejér-Komáromi Evangélikus Egyházmegyéért.