Drotár Zsolt alezredes és Lippai Csaba börtönlelkész köszöntő szavai után Fabiny Tamás püspök igehirdetésében a tékozló fiú példázata alapján arról szólt, hogy az Atya mindig vár bennünket haza. A történet négy „felvonása” (elszakadás, válság, hazatérés, a másik fiú) elgondolkoztatásra késztet: hányadán állunk Istennel? Hosszú, akár haragos és fájdalmas elválást követő távollét után visszatérve szeretteink is tárt karokkal várnak, de Isten megbocsátó ölelése ennél még fontosabb és drágább. Ő, aki megbocsát a megtérő bűnösnek, azt akarja, hogy szabadon és felszabadulva éljünk vele és az ő dicsőségére. Ezt követően Kocsis Fülöp görög katolikus megyéspüspök az imaterem legújabb liturgikus elemét, Péter és Pál ikonját szentelte meg. Ezen alkalomból példaként beszélt a két apostolról, akik bár különbözőek voltak (tudós és halász), a Krisztus követésben egyek lehettek. Istennek nem számít, honnan jövünk, használni akar minket örömhírének terjedésében. Az istentiszteletet Bosák Nándor római katolikus megyéspüspök – papi pályafutásának ötvenedik évfordulója alkalmából – aranymisés áldása zárta. Mindezek után a jelenlévők a fogvatartottak pünkösdi, zenés-verses műsorát tekinthették meg. A zártkörű együttléten Drotár Zsolt mindenekelőtt elmondta, hogy mind a személyi állomány, mind pedig a fogvatartottak nagy szeretettel várják az egyházi alkalmakat. Sajnos azonban helyszűke miatt csak egy részük vehet részt ezeken – ami tulajdonképpen kiváltság. Kifejezte háláját és örömét, hogy az egyházakkal gyümölcsöző kapcsolatot ápolhatnak, és hogy az általuk megszólaltatott evangélium szemel látható változásokat hoz, elviselhetőbbé téve az intézményben töltött napokat.