A zsinat ünnepi ülését a reformáció 500. évében, a hitvallás elfogadásának 450. évfordulóján tartották Debrecenben, ahol felvették a Magyar Református Egyház tagjai közé a Kanadai Magyar Református Egyházak Szövetségét és a Luxemburgi Magyar Protestáns Egyesületet.

Fekete Károly tiszántúli református püspök köszöntőjében az egyház közösségéről beszélt, amely „összekapcsol bennünket 500 és 450 évvel ezelőtt élt hitvalló őseinkkel, és ez a közösség kapcsol össze bennünket ma is egymással, a Kárpát-medencében és a diaszpórában élő magyar reformátussággal, a világ református, evangélikus és más protestáns egyházaival, és az egész világkeresztyénséggel”.

Buzogány Dezső teológus professzor, II. Helvét Hitvallás mostani fordítója elmondta, hogy a hitvallásnak 27 magyar kiadását és féltucat fordítását tartják nyilván.

Megítélése szerint a II. Helvét Hitvallás a legalkalmasabb időben jelent meg Európában és Magyarországon, biztosítva az európai egyházak hitvallási egységét.

Ötszáz esztendő számos nemzedéke kapaszkodik most jelképesen egymásba - mondta, de figyelmeztetett, hogy ma, amikor szinte „a keresztyénség léte forog kockán, felértékelődik a szó ami a hitünket szolgálja”, így nagy szükség van a hitvallásra.

Az ülésen Szabó István dunamelléki református püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke ismertette a zsinat ünnepi nyilatkozatát, amelyet egyhangúlag fogadtak el a küldöttek.

„Hálát adunk Istennek az előttünk járó nemzedékekért, akiket Szentlelke által újra és újra felébresztett arra, hogy egyházunk a reformáció bibliai felismerései és hitvallásaink tanítása alapján rendezze be életét és végezze szolgálatát" - olvasható a dokumentumban, amely emlékeztet rá: 450 évvel ezelőtt, súlyos viták közepette, az evangélium szerint reformált egyház vezetői és testületei azért fogadták el a II. Helvét Hitvallást, mert "teljes odaszánással igyekeztek az egyház életét és szolgálatát Isten akarata szerint megújítani, a téves tanításoktól megtisztítani, továbbá annak Krisztusban adott egységét megőrizni, és mindezekről mindenki számára bizonyságot tenni”. 

Ezzel a döntéssel a debreceni zsinat a református keresztyén hit és élet, tanítás és szolgálat számára kívánt segítséget adni és mértéket biztosítani, csatlakozva a korabeli Európa számos egyházához - olvasható a közleményben, amely leszögezi: „a Magyar Református Egyház Közös Zsinata ma, a régiek megfontolását továbbra is elfogadva újra megerősítette ezt a Hitvallást”.

Köszöntötte a közös zsinatot Martin Engels, a Németországi Református Szövetség moderátora, és Papp László, Debrecen polgármestere. 

Utóbbi emlékezetett rá, hogy 2009. május 22-én a Nagytemplomban ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el az Alkotmányozó Zsinat a Magyar Református Egyház alkotmányát, amely döntéssel létrejött a Kárpát-medencei magyar református részegyházak alkotmányjogi egysége, megerősítve ezáltal a Kárpát-medencei reformátusság hitbéli és teológiai egységét.

A zsinat ünnepi ülését követően délután úrvacsorás istentiszteleten adnak hálát „Isten több évszázadot felölelő kegyelméért és megtartó szeretetéért”. Áder János köztársasági elnök részt vett a délelőtti ünnepi ülésen, valamint ott lesz a délutáni istentiszteleten is.

Áder: a reformáció a magyar nemzet életének része, nemzettudatának támasza

A reformáció évszázadok alatt nemcsak része lett a magyar nemzet életének, hanem nemzettudatának, magyarságtudatának támasza is - mondta Áder János köztársasági elnök a Magyar Református Egyház zsinatának debreceni ünnepi ülésén szombaton.

Hozzátette, hogy a legnagyobb jó, amit az ország a reformációtól kapott, nem más, mint a református magyar ember.

Az államfő a református Nagytemplomban mondott beszédében feltette a kérdést: mikor lett volna először magyar nyelvű Biblia, ha nincs a magyarországi kálvinisták eltökéltsége, lelkesültsége? Nem véletlen - tette hozzá -, hogy valahányszor azt kérdezik, mi volt a reformáció legnagyobb adománya Magyarországnak, a legelső és leggyakoribb válasz, a magyar nyelvű Biblia.

Felidézte, az első kiadású Vizsolyi Biblia 2412 oldal és mintegy 6 kilogramm. Az első nyolcszáz, magyar nyelvű Biblia akkor arra volt elég, hogy eljusson a templomokba, gyülekezetekbe, a patrónusokhoz egy-egy példány. Ezután csaknem három emberöltőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy hazai kiadású Biblia kerülhessen a református hívőkhöz. Otthon nem a polcok alján, szekrények „mélyén hevert”, hanem a hívő ember életének mindennapi részévé vált - hangsúlyozta Áder János.

Németh László írót idézve azt mondta, „a református magyar népben éppúgy benne van a biblia, mint a kenyér, amelyet eszik s a szőlő, amelyet kapál. Ebben mosakodott és ebben ünnepelt”.

Felhívta a figyelmet: a magyar reformátusoknak a bibliafordításhoz mérhető fontosságú volt, hogy a második helvét hitvallás szövegét is viszonylag hamar lehetett magyarul olvasni. A zsinat azt a 450 évvel ezelőtti eseményt ünnepli, amikor 1567-ben, Debrecenben, zsinati közösségben a magyar reformátusok elfogadták a svájci protestáns városok és kantonok hitvallását. A közös hitvallásnak 1616-ban már magyar fordítása volt.

Szavai szerint mivel a második helvét hitvallás nem puszta tételsor a hitigazságokról, hanem érvelő, magyarázó, elmélkedő szöveg, a fordító, Szenczi Csene Péter azt kívánta az olvasóknak, hogy az elmélyülés benne „épületükre” és „javukra” váljon. Épülni és javulni: ez volt a legfőbb célja annak a mozgalomnak, amely 500 évvel ezelőtt a reformációt életre hívta - emelte ki a köztársasági elnök.

Kitért arra is, hogy a reformáció megjelenése megosztotta az akkori Európát: a hit szabadságharca mindenfelé súlyos áldozatokat követelt. Ez a harc - mondta Áder János - Magyarországon összeforrt a nemzet szabadságküzdelmeivel, így került a reformáció genfi emlékművére egyetlen magyarként Bocskai István. A megerősíttetett hit erősebb kötelékkel kötött az egyház közösségébe, így aztán a nemzet közösségébe is - fűzte hozzá. Így lett a reformáció évszázadok alatt „nemcsak része a magyar nemzet életének, hanem nemzettudatának, magyarságtudatának támasza” is.

Mások mellett Ady Endre, Kölcsey Ferenc, Ravasz László, Szenczi Molnár Albert, Bibó István, Bethlen Gábor, a Bolyaiak nevét említve úgy fogalmazott: hosszan lehetne sorolni a neveket, és „még a töredéke sem lenne ötszáz év minden nemzet- és közösségépítő hűségének, ragaszkodásának, hősiességének, emberi nagyságának”. Nem a hitük tette naggyá őket, de a hitük nélkül „a tőlük kapott örökségünk másmilyen lenne” - hangsúlyozta, hozzátéve: másmilyen lenne azok nélkül a "talpig emberek" nélkül is, akiknek nevét nem őrzi az emlékezet.

Áder János szavai szerint ha rájuk gondolva újra feltesszük a kérdést, hogy mi a legnagyobb kincs, amit a reformáció adott a magyar nemzetnek, a válasz is könnyebb. „Anyanyelv, zsoltárok, magyarságtudat - mindez a kultúránkba ivódott, a közös életünkbe épült, hozzánk tartozó érték” - fogalmazott, kiemelve: a legnagyobb jó, amit a nemzet kapott, „nem más, mint a református magyar ember”.

A református egység megtartó erő

A református egység megtartó erő, a jövőképet teszi reményteljessé - összegezte a zsinat üzenetét a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke a Magyar Református Egyház közös zsinatát követő sajtótájékoztatón szombaton a debreceni Nagytemplomban.

„Az egység számunkra a megmaradást biztosítja, jövőképünket teszi bizonyossá, reményteljessé” - mondta Zán Fábián Sándor.

A püspök a közös zsinat legfontosabb üzenetének az összetartozást nevezte, s utalt a Magyar Református Egyház 2009-es újraegyesítésére, ami „az egész nemzetre kihatással volt”. „Mi magyar reformátusok készek vagyunk élenjárni, és példát mutatni” - utalt a református egység megtartó erejére a kárpátaljai püspök.

Szabó István dunamelléki püspök szerint a II. Helvét Hitvallás a mai reformációs gondolkodást is meghatározza. A Magyarországi Református Egyház(MRE) zsinatának lelkészi elnöke a sajtótájékoztatót megelőzően az MTI-nek kifejtette: 450 évvel ezelőtt fogadták el Debrecenben a II. Helvét Hitvallást, amely „olyan szimbolikus hitvallási irat, amely azóta is meghatározza a mi reformációs gondolkodásunkat”.

„Most ezt újra megerősítettük, illetve készítettünk egy új, korszerűbb fordítást, hogy a mai nemzedékek könnyebben, jobban olvashassák” - utalt a püspök a közös zsinat szombati munkájára megjegyezve, hogy az egész Kárpát-medencéből és a tengeren túlról is voltak küldöttek, s „ebben a közösségben úgy érezzük, hogy méltóképpen hozzá tudtunk járulni az 500 éves jubileumi sorozathoz”.

Fekete Károly tiszántúli püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy a II. Helvét Hitvallás az ortodoxiával is összeköti a protestánsokat.

A Heinrich Bullinger által megszövegezett II. Helvét Hitvallás ugyanis t„artalmazza azokat az óegyházi ökumenikus hitvallásokat, amelyeket az első négy század kereszténysége elfogadott”.

Hozzátette: természetesen a Nyugat egyházainak apostoli hitvallása is benne van a II. Hellén Hitvallás szerkezetében, de - mint fogalmazott Fekete Károly - „ez egy olyan különleges dolog, hogy nem nagyon szoktunk beszélni róla”.

Bullinger szándéka az volt, hogy az egyetemes keresztyénség hitét fogalmazza meg a reformált gondolkodásmód szerint, a szentírás nagyon sok részét felhasználva - jelezte a tiszántúli püspök hozzátéve: olyan jelentőségű dokumentumról van szó, amely napjainkig kihat: a lelkészképzésből például „törölhetetlen az a szókészlet, fogalomtár, amit a II. Helvét Hitvallás hordoz”.

Papp László, Debrecen polgármestere úgy fogalmazott: a II. Helvét Hitvallás megerősítése rendkívül időszerű „értékvesztett világunkban, ahol Európa identitásválságban van, és tagadja keresztény gyökereit, ahol azért támadnak bennünket magyarokat, mert alaptörvényünk hazánkat a keresztény Európa részének tekinti”.

A debreceni polgármester szerint ebben a helyzetben „szükség van a világosító lámpásra, útmutatásokra, szükségünk van tudni, hogyan értelmezzük Jézus tanítását, hogyan cselekedjünk a világban”.

Papp László Debrecent a magyar reformáció szellemi és lelki központjának nevezte és azt mondta: a 450 éve elfogadott és most megerősített II. Helvét Hitvallás „bennünket is megerősít hitben, lélekben, elkötelezettségben, hogy keresztény történelmünk, múltunk, jelenünk és jövőnk mellett kiálljunk, és közéleti tevékenységünket is ennek szellemében végezzük”.