Hétfőtől új ember leszek, mert hétfőn elkezdem az új diétámat. Nem, diétát nem is mond már az ember. Életmódváltás – ez az. Gondosan ügyelni fogok arra, mit eszem. A legújabb tudományos kutatások igazolták, hogy... Most már tudom, most már megértettem, most már cselekedhetek is, és mennyivel jobb lesz az életem. Vékonyabb leszek természetesen. Szép ruhákat fogok tudni vásárolni magamnak. Céltudatosabban élhetem az életemet, az én új és vonzó életemet. Sikeresebb is leszek, mert a vékony emberek közismerten sikeresebbek, pozitívan értékelik őket, jobb állásokat kapnak.

Mostantól fogva terv szerint fogok étkezni. Mindent kontrollálni fogok, végre. Hétfőtől.

Katharina von Bora minden bizonnyal értetlenül rázta volna a fejét ilyen életmódváltási terveket hallva. Még maga Luther Márton is valószínűleg pörölt volna efféle gondolatok hallatán. Mert számára világos volt: „Ha félünk, és afelől aggódunk, hogy ne vétkezzünk, akkor az ördög meg fog kísérteni bennünket, és leigáz.” Vagy modern szólással élve: minél jobban szeretném a tortát eldugni magam elől, annál inkább fogok vágyódni utána.

Az evés kontroll alatt tartására tett próbálkozásaink talán egy sokkal mélyebb vágyunkról árulkodnak: az önmeghatározás, az ellenállás, az eredetiség utáni vágyakozásunkról. Visszakívánkozunk abba a korba, amikor a zöldséget még nem csomagolták be műanyagba, és a fűszerek a saját kertben termettek. Ahogyan Katharina von Bora idejében. Az ő kertjében, a wittenbergi fekete kolostor mellett, borsót, babot, répát, káposztát és más zöldségféléket is megtermelt. Egy másik kertben gyümölcsöt termesztett, a kerthez tartozó patak pedig csukát, pisztrángot, folyami sügért és pontyot adott. Emellett még az állattenyésztésre és a gabonatermesztésre is volt gondja.

Nem tarthatjuk ezt azért túlságosan romantikusnak. Hiszen sok munka és rengeteg gond volt mindezzel. A következőkben olyan ételek receptjeit olvashatják, amelyek Käthe konyhájában készültek, és mi magunk is kipróbálhatjuk őket. Végül is még nincsen itt a következő hétfő... Jó étvágyat kívánunk

Lombard leves

HOZZÁVALÓK
500 g sárgarépa
50 g vaj
500 ml húsleveslé/alaplé
1 ágacska kakukkfű só, bors, szegfűszeg, fahéj, sáfrány, szerecsendió
50 g frissen reszelt ementáli sajt
1500 ml fehér szőlő leve
3-4 tojássárgája

AZ ELKÉSZÍTÉS MÓDJA 
A megpucolt és finomra vágott répát pároljuk meg egy kevés vajon. Öntsük fel a húsleveslével, és adjuk hozzá a kakukkfüvet. Sózzuk és borsozzuk ízlés szerint, és hagyjuk főni 15 percig. Keverjük össze a tojássárgájákat a szőlőlével. Amikor a répa megpuhult, adjuk hozzá a reszelt sajtot és a fűszereket, valamint a tojássárgájával kikevert szőlőlevet. Már ne főzzük tovább. Pár percig hagyjuk az egészet állni. Már csak a tálalás következik. Friss kenyérrel fogyaszthatjuk is. E leves receptjét V. Pius pápa személyi szakácsa, Bertolomeo Scappi készítette. Lutherék különleges alkalmakkor szolgálták fel.

Fűszeres ragu

HOZZÁVALÓK
1 kg pörköltnek való hús
500 ml csirkealaplé
2 fej hagyma finomra vágva apróra vágott petrezselyem friss rozmaring, kakukkfű, őrölt gyömbér, koriander majoránna, kömény, só
250 ml fehérbor
2-3 tojássárgája
2 evőkanál citromlé

AZ ELKÉSZÍTÉS MÓDJA
Vágjuk össze a húst azonos nagyságú kockákra. Megfelelő lehet a pörkölthöz a bárány-, az ürü- vagy a marhahús is. Melegítsük fel a levest egy fazékban, adjuk hozzá a húst, és főzzük fel. Ha szükséges, akkor a képződő habot szedjük le a tetejéről. Adjuk hozzá a hagymát, az összevágott fűszereket, a sót és a bort. Kis lángon, lefedve addig főzzük, amíg a hús meg nem puhul. Keverjük bele a tojásokat és a citromlevet. Vegyük le a fazekat a tűzről, és úgy keverjük bele a tojásokat, lassú mozdulatokkal. Ekkor már ne főzzük tovább. A  raguhoz friss kenyeret kínálhatunk.

Sajtgolyók

HOZZÁVALÓK
100 g parmezán sajt
50 g zsemlemorzsa
2 közepes nagyságú tojássárgája zsír a sütőlap/tepsi kikenéséhez 

AZ ELKÉSZÍTÉS MÓDJA 
Reszeljük le a parmezánt apróra. Keverjük hozzá a zsemlemorzsát, majd adjuk hozzá a két tojást, és gondosan gyúrjuk össze kézzel, amíg jól gyúrható masszát nem kapunk. Vegyünk ki kisebb porciókat a masszából, és görgessük gombócokká a kezünk között. Ez a mennyiség kb. 20-25 darab közepes méretű gombóchoz elegendő. Zsírozzuk ki a sütőlemezt/tepsit, és a megformázott golyókat rakjuk rá. A sajtgolyókat 180-200 fokos, előmelegített sütőben, a középső sínen kb. 15 percig süssük, amíg szép aranybarnák nem lesznek. A kész golyókat egy deszkán hagyjuk kihűlni. Akkor a legfinomabbak, ha még picit melegek és frissek.

Sabina Welser szakácskönyve. „Ha sajtos labdacsokat szeretnél készíteni, akkor különösen jófajta parmezánt használj, azt reszeld le, és jól összemorzsolt fehér kenyeret adj hozzá, amíg nem lesz az egész kemény. Aztán üss bele egy tojást, amíg szép tészta nem lesz belőle. Aztán formázz egyforma nagyságú golyókat, és lassú tűzön süsd meg. Ekkor lesz kész.” (Részlet Welser asszony szakácskönyvéből. Szerk. Hugo Stopp, Universitätsverlag C. Winter, Heidelberg, 1980.) Sabina Welserről azonkívül, hogy receptgyűjteményében szerepel az 1553-as évszám, semmi más adatot nem tudunk. A Welserek az augsburgi és nürnbergi patríciuscsaládok közé tartoztak, 1246 – Augsburg szabad királyi város alapítása – óta szerepel a nevük a korabeli anyakönyvekben. A város úgynevezett kis tanácsában a Rehlinger és a Fugger családdal együtt több taggal is képviseltették magukat. Mivel a Welserek és a Rehlingerek között katolikus és protestáns családtagok is voltak, családi kapcsolataik révén gyakran közvetítő szerepet játszottak a városban élő két felekezet között. Csak a Fuggerek álltak egyértelműen a katolikus oldalon.
 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 29-30. számában jelent meg, 2017. július 30-án.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.