Ugyancsak tőle származik a legkorábban nyomtatásban megjelent, az egész Tátrát bemutató Tátraleírás. A neves ásványkutató és természettudós 1772-ben, Bécsben megjelent Kurzgefasste Beschreibung des Karpatischen Gebirges c. műve nemcsak a Tátra természeti képének részletes leírása, de ír a tátrai bányákról, valamint a különböző növények gyógyhatásáról stb. Ebben a művében Czirbesz más szerzők – többek között a Buchholtzok – hitelt érdemlő forrásaira támaszkodott, s tartózkodott minden valószínűtlennek tetsző adat közlésétől. Az addig megjelent leírásokat, képeket, kezdetleges geodéziai felméréseket felhasználva, a kor igényeinek megfelelő művet adott ki akkor, amikor a hegységet valójában még csak hírből ismerte.

Az 1773-ban szintén Bécsben megjelent Beschreibung einer karpathischen Bergreise, auf den so genannten Kriwan, samt den dabey gemachten Beobachtungen c. művében már saját, 1772 augusztusában a Krivánra tett útját írja le, amely egyben az előző mű kiegészítése. Czirbesz a hegység csúcsai közül harmadikként meghódított Krivánt mondja a hegység legmagasabb csúcsának. Ebben a műben – amely kézikönyvül szolgált a későbbi utazóknak – a szerző egyebek mellett foglakozott a tátrai elnevezésekkel, a tavakkal, a vízesésekkel, az állat- és növényvilággal, a hegység éghajlatával, sőt még a barlangokkal, bányákkal is. Nem vitatható, hogy Czirbesz pontos leírásai is hozzájárultak a Tátra népszerűsítéséhez, és sok külföldi tudóst is vonzottak az addig ismeretlen hegyek közé. Írásainak nem titkolt célját, hogy a Tátrát széles körben megismertette, siker kísérte, mivel hamarosan megnőtt az érdeklődés a Tátra iránt. A folyóiratok szerkesztői régi Tátra-leírásokat kutattak fel, számos külföldi tudós kereste fel Czirbesz leírásai alapján a Tátrát (Fichtel 1788, Hacquet 1791-1794, Townson 1793, Wahlenberg 1813, Beudant 1818), így tevékenysége nyomán a Tátra Európa-szerte ismertté lett.