Gáncs Péter elnök-püspök igei intonációjában, János evangéliuma 3. fejezetének első három verse alapján arról szólt, mennyire fontos az, hogy a tanév elején a pedagógusok, úgyis mint vezető emberek, vezetést kapjanak attól a Jézustól, aki a legfelsőbb vezetőtől, azaz Istentől küldetett az emberekhez. Pár fényképet hozott ennek megvilágítására. 

A wittenbergi pályaudvar mellett áll egy hatalmas, 27 méteres könyv, amelynek lapjain a teljes Biblia szövege olvasható. Bele is lehet lépni és meg is lehet mászni162 lépcsőn felfelé az alkotást. A pihenőkön személyes bizonyságtételek olvashatók, majd pedig a tetején, a kilátón egy terasz van. A püspök szerint a könyv rendkívül szimbolikus, hiszen aki belép a Biblia lapjai közé, hajlandó megmászni annak magasságait, elmeditálni róla, az előtt új perspektíva nyílik meg. Isten szemével láthatjuk, nézhetjük a világot. 

Emellett egy másik installációra is felhívta a figyelmet a püspök, a bajor evangélikusok 80 méter hosszú jászolára, amelynek idővonalát végigjárva a keresztény egyház történetével lehet megismerkedni. A jászol mélyén pedig egy tükröt helyeztek el, amelyben magunkkal nézhetünk szembe, és az eget is láthatjuk. A tükörbe nézve a pedagógusi testtartásra hívta fel a figyelmet: alázatos, empatikus, megértő, a gyermek felé tekintő pozíció ez, amelyben a mennyei perspektívát is meg lehet próbálni megérteni.

A püspök tehát az önmagunkkal való szembenézésre, a felfelé, azaz Isten felé való nézésre, a lefelé, azaz a számunkra adatottakra (gyermek, szülő, pedagógus társ) hívta fel a figyelmet a tanév előtt és hozzátette: ne felejtsük el meghajtani térdünket Isten előtt és ezzel a „térdelőrajttal” induljunk az új tanévben.

Ezután Majorosné Lasányi Ágnes, az EPSZTI igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket.

Veizer Valéria, az aszódi intézmény új vezetője elmondta, hogy pár napja személyében új intézményvezetőt, Novotny Dániel lelkész személyében iskolalelkészt, valamint 11 új pedagógust iktattak be, sőt egy új épületszárnnyal is gazdagodtak. A gazdagodó, bővülő struktúrájuk egyfajta új út keresése a mindennapok kihívásaiban. Sikerként emlegette azt a hagyományt, hogy intézményük diákjai Erős vár a mi Istenünkkel köszönnek egymásnak és tanáraiknak, amely nem csak a mindennapokban, hanem a nehézségek között is erőt adó mondat.

Hafenscher Károly miniszteri biztos, zsinati lelkészi elnök a Gyermek-istentiszteleti liturgiák – Az egyházi év ünnepei című könyvet mutatta be az egybegyűlteknek. Elmondta, hogy a liturgia Isten munkaterülete, ő hív a vele való találkozásra, közösségre a templomokban. Az új könyv tulajdonképp külföldi jó példák magyarításaként jött létre, egyfajta segédanyag, amely épít az egész egyházi évre. Hafenscher Károly hangsúlyozta, hogy „nem csak az órákra szükséges az alapos felkészülés, hanem a gyermek-istentiszteletre is, hiszen felelősek vagyunk az életünkért, különösen is az örök életünkért, mert ez egyfajta szent minőségbiztosítást jelent”. Kiemelte, hogy az egyház egységében szükséges gondolkodni, azéban az egyházéban, amely része a földi, de a mennyei egyháznak is. Ebben a könyvben csupa olyan jó példa van, amely kompatibilis a gyerekekkel és nem szoktatja ki őket az egyházból, így áldássá tud majd válni a felhasználókra.

Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Tanszékének vezetője, teológiai professzor Miért nem sikersztori az etika? címmel tartott előadást. Először az etika és az etikett, majd a filozófiai fejlődéstörténet lényegi vonalait vázolta fel az előadó. Ezután elkezdte annak kibontását, hogy mennyire nem bízik a ma embere a korábbi szokásrendszerekben és módszerekben, mennyire nem elégséges a régen felbontott konzervdobozokból élni, hiszen a régi hagyományok, tegnapi megoldások a 21. században már nem jók, a ma embere csak a frisset és az eredetit kedveli.

A címben felvetett kérdésre azt a választ adta, hogy azért nem sikersztori az etika, mert magunk már csak saját forrásokban bízunk, és bár az ember erkölcsi lény, de nagyon nem nevezhető etikai lénynek. Szükséges az erkölcsi szokásrendszer folyamatos újraigazítása, ami azonban rengeteg energiába kerül, mert egyben nehéz is váltani, kilépni abból, ami a megszokott. Az etika tehát folyamatos áldozatvállalással jár, különösen, ha a szülői minta, a másiktól való tanulás már nem járható út. Ezután a fejlődéstörténet nagy gondolkodóinak megoldásait, valamint az újszövetségi, jézusi megoldást elemezte Béres Tamás, aki megállapította: „Erkölcsösnek lenni jó és könnyű, de etikusnak lenni nehéz.”

Jézus az Atyával való végtelen egységben volt és kora erkölcsi rendszerét ez alapján is kritika alá tudta vonni. Jézus nem úgy volt transzparens, hogy magát mutatta meg, hanem úgy, ahogy élt. Ez pedig nem látható át mindenki számára, hiszen meg kell ismerni tanítását, meg kell érteni, meg kell magyarázni és követni kell őt, valamint az ő szavai szerint kell élni. Későbbi korok filozófiai és teológiai iskolái ez alapján próbálták meghatározni az etikai normákat, kiépítve egyfajta tradicionális keresztényi rendszert. A katolikus egyház nélkül nehéz lenne megmagyarázni mi az az etika, amely a protestantizmus számára is követendő. Az előadó megállapította, hogy olyan, hogy evangélikus erkölcs/etika nem létezik, hiszen egyházon belül is többféle erkölcsi felfogás létezik. A vallásgyakorlat színterén azonban megfogalmazódhat az etika.

A jó értéke – Pénz, hit és morál címmel Szabó B. András pestújhelyi, újpalotai lelkész, a Melanchthon Szakkollégium igazgatója kifejtette, hogy a gazdasági mérőeszközök, egyebek mellett a GDP meghatározó jelentőségűek az országok közgazdasági szempontból való besorolásánál, ám sokkal többet jeleznek az olyan indexek, amelyet például egy ország boldogságát próbálják megmutatni. Magyarország ebből a szempontól egy 190-es listán a 75. helyen áll, mert a gazdaság mellett a szociális támogatási rendszert, az átlagéletkort, a befolyásolási képességet, az elmúlt hónapok adakozásait, a korrupciót és az elmúlt hét pozitív és negatív eseményeit is beleszámították ebbe a mutatóba. Bár a világ gazdasági problémái hamar begyűrűznek hozzánk, mégis megállapíthatjuk, hogy szabadságunk és felelősségünk van egyéni életünk befolyásolására. A királyi erények, az adakozás, a bizalom, hitet és hitelességet építenek az emberekben.

A plenáris előadásokat ezután Sziráki György pedagógiai szakértő (EPSZTI) előadása folytatta Mission impossible a legelőn címmel.
Kérdésfelvetésében hazai és külföldi példákat hozott, amelyekkel azt támasztotta alá, hogy milyen szabálygyűjtemények határozzák meg az élet területét (például jog, orvoslás, pedagógia). Majd felvetette, miért van szükség etikai kódexekre? Mert a politika akarja így, vagy rosszabbak a gyerekek, rosszabbak/mások a pedagógusok mint korábban? Kimondta, hogy azért van ellenállás az etikai kódexekkel szemben, mert kötelező, előíró jellegűek, pedig ésszerűen betartható szabályozásra lenne szükség.

Végül megállapította, hogy az evangélikus pedagógusok etikájának min kellene alapulnia: az ethoszon, a felnőttként megélt hiten, a gyermek érdekét kell a középpontba állítani, s a személyen, a helyen, a helyzeten múlik minden. Van etika a hivatásrendet illetően, de nincsen etika, csak etikus vagy nem etikus az emberi viselkedésben.

Utolsó előadóként a Deák Téri Evangélikus Gimnázium igazgatónője, Gadóné Kézdy Edit állt a katedrára és Hogy fordulhat elő ilyesmi egy evangélikus iskolában? címmel tartott előadást. Egy Fábri György által korábban készített felméréssel indított, amely szerint világi és egyházi iskolában a tanárokkal szembeni elvárások ugyanazok, mégis az egyházi iskolai tanároktól határozott, stabil értékközvetítést várnak el a szülők. Ezután ismertette, milyen etikai alapjai lehetnek az egyházi iskolában a döntéseknek (Biblia, Tízparancsolat, a szeretet parancsa, etikai kódex, házirend, igazgató, lelkész véleménye).

Pálvölgyi Ferenc szerint másféle erkölcsi alaptörvények is vannak, így az, hogy védeni kell az emberi életet és méltóságot, a környezetet és a közösséget, az alkotást, a javakat.
Gadóné Kézdy Edit szerint az erkölcsi prédikáció hatástalan, hiszen az előző generációknak manapság már másféle világtapasztalatuk van, de konstruktív vitázással a világképet fokról fokra lehet formálni a diákok fejében. Kellenek azonban a határok, a bóják, a sérthetetlen alapértékek. Csapda lehet azonban, ha az öltözködésbe belekötünk, vagy a kereszténységet bunkósbotként használjuk, ha nem adjuk meg a tévelygés jogát a diákoknak. Pozitív példaként említette a tanári kari megbeszéléseket, a diákcsoportokban zajló eszmecseréket, a konstruktív vitákat. A tanároknak itt az idősebb társ szerepét kell betölteniük, akik nem tévedhetetlenek, hanem nyiltan fogadják a diákok véleményét, autonóm döntéseit. Hatásosnak ítélte az érzékenyítő programokat, az önkéntesség szorgalmazását, a morális párbeszédet. Összegzésképp megállapította: egy egyházi iskolában is előfordulhat bármi, de a tanár idősebb társként morális párbeszédet kezdeményezve tehet erőfeszítéseket, így garantált lesz az eredmény, bár a növekedést mindig az Isten adja.

A délután folyamán szekcióülésekre került sor. A Gyermek-istentiszteleti liturgiák című könyv gyakorlati lehetőségeiről beszélgethettek az érdeklődők Szlaukó Orsolya ceglédi lelkész és Pángyánszky Ágnes lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Intézetének vezetője közreműködésével.

Digitális ifjúság címmel Andok Mónika egyetemi docens, tanszékvezető (Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikációs Tanszék) tartott előadást.

Evangélikus jó gyakorlatok volt a címe Zámbóné Karner Anikó igazgatóhelyettes (Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium) referátumának.

Ezek mellett sor került az iskolalelkészek és az intézményvezetők konzultációjára is.

A nap az aszódi evangélikus templomban istentisztelettel ért véget. A liturgiában Novotny Dániel iskolalelkész (Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium) és Lőrincz Csaba aszódi lelkész segédkeztek.

Lukács evangéliuma 14. fejezetének 17. verse (Jöjjetek, mert már minden készen van) alapján Krámer György, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának igazgatója hirdette Isten igéjét. Vannak olyan hívások, amelyeknél nincsen kétely, bizonytalanság, amikor az ember a kérést hallva azonnal indul (orvos a beteghez, apa gyermekéhez, lelkész a szószékre). A megszólítottság szeptemberben a pedagógusokat is arra készteti, hogy elkezdjék a gyerekekkel az új tanévet.

Ez a mondat a Bibliában a gazda személyes mondata, az hív, aki velünk van. Ez a liturgia legősibb mondata is, Isten hív a vele való közösségre. Elvégeztetett a kereszt drámája, itt van velünk az úrvacsora békessége. A meghívásból egyértelművé válik, hogy én vagyok megszólítva, nincs más dolgom, minthogy elfogadjam ezt a hívást – zárta gondolatait a lelkész.

Sikerekben gazdag új tanévet kívánunk, Isten áldásával!