Az ősz a kedvenc évszakom. Nyáron egyszerűen túl meleg van, télen túl hideg, a tavasz, az oké, de akkor nincsenek szépen hulló színes levelek. Lehet, hogy az őszt az elmúlás univerzális metaforájaként is használják, de én sokkal inkább szeretek rá kezdetként tekinteni.

Olyan családi házban nőttem fel, aminek volt egy nagy kertje meg egy hatalmas kandallója, így az ősz nekem általában pontosan annyira giccsesen hangulatos volt meleg teával, süteménnyel, sütőtökkel meg mindennel, mintha a gyerek- és kamaszkorom nagy részét egy Pinterestről szalajtott képen töltöttem volna. Hiába nem élek már vidéken, azért mindig örülök, amikor elkezdem érezni, hogy kicsit kevesebb fok van, mint pár hete volt, hogy a nap hamarabb megy le, mint júliusban, mert ez azt jelenti, hogy nemsokára már izzadás nélkül lehet inni a fahéjas-almás teát. Meg félhomályban Microphones-t hallgatni és közben számot vetni azzal, hogy mi történt az elmúlt 8 hónapban – és mit szeretnénk, mi történjen az év hátralévő részében (vagy a következő iskolaévben).

Nem mindegyik albumot tartom a legőszibbnek, amiről számok vannak ezen a listán, de a Bon Iver, a Neil Young és a Microphones lemezek mindenképpen elejétől végéig meghallgatandók a maximális szeptember-élményért, a róluk kiragadott számok csak amolyan kedvcsinálóként szerepelnek itt.

Tovább a KötőSzó blogra.