Két gondolat foglalkoztatott engem, miközben ezt az igét újra és újra átolvastam, és a jól ismert szavak által megelevenedett előttem a kép: Galileai-tenger, tóparti történet. Ami történt, az nem csupán egy hallatlan zsákmányt eredményező halászat, hanem egy ember útjának megváltozása. Ott, a tóparton változik meg Simon Péter útja. Eddig a szakmájának élt. Lehet, hogy foglalkoztatták korábban is olyan gondolatok, hogy küzdelmes életében hol van jelen az Isten. A  szakadt hálók foltozgatása közben, amikor az orrában érezte a megszokott halszagot, de nem látott zsákmányt, biztos, hogy kereste az Istent. A feszülő vitorlák láttán talán megkérdezte, hogy miért kell neki is megfeszülni. De a szakmájának élve s a szakmájából élve elég jól ellehetett.

S most egyszer csak jön valaki, aki nem a szakmai fogások ismerője, és valami olyat parancsol neki, ami egészen logikátlan: fényes nappal evezzen újra a mélyre, és a vesse ki újra a már száradásra kitett hálót! De hát ez az, amiben magunkra ismerhetünk: megfeszülünk mindennapi feladatainkban, ha még gyakoroljuk a hivatásunkat, és aktívak vagyunk, vagy éppen a mindennapi teendőkben, a családért és a holnapért való aggódásban, és a sikerek-kudarcok feszültsége köti le figyelmüket. Vagy éppen nap mint nap átéljük a kicsinységünket, hogy nincsen semmi a hálónkban, és kudarcot vallunk mindenben… S közben odalép hozzánk Jézus, és rádöbbent, hogy az eredmény nem a mi szakképzettségünk, felkészültségünk vagy éppen rutinunk gyümölcse, hanem kegyelem. Az eredménytelenség is átértékelődik az ő jelenlétében.

Tehát elsősorban az életútváltozás gondolata foglalkoztatott: vajon érezted-e, testvérem, hogy Jézus közelségében minden megváltozik? Lehet, hogy nagyszerű a szakmád és a végzettséged, lehet, hogy kitűnő állást mondhatsz magadénak, lehet, hogy már bebiztosítottad magadat a jó nyugdíjjal, lehet, hogy a tapasztalatodat elégnek tartod ahhoz, hogy az életedet a sikerek és sikertelenségek hullámai között elkormányozd. De az is lehet, hogy újra és újra lesújt a sikertelenség. S közben Jézus szava valami egészen újra, az engedelmesség új útjára, a feltétlen hit új útjára akar vezetni. Hogy végre egyszer ne azt tedd, amit elgondoltál, vagy amit rutinból tennél, hanem azt tedd, amit ő vár, hogy végre ilyen feltétlen bizalomból fakadó engedelmesség jellemezze a lépésedet: a te szavadra mégiscsak megteszem azt, amit totál logikátlannak érzek, de hatalmad és szereteted a bizonyítéka annak, hogy rád hagyatkozhatom.

Péter még nem ismerhette igazán ezt a hatalmat és ezt a szeretetet. De mi az evangélium által már igen! S ha Péter vaktában rá mert hagyatkozni erre a hatalomra és a szeretetre, akkor mi miért kételkednénk? Jézus ma tőled várja ezt a feltétlen bizalomból fakadó engedelmességet. A tóparti történet egy elhívás története.

A tóparti történet egy elküldés története. Emberhalász leszel! Mert aki megtapasztalta a hálókban megmutatkozó csodát, az nem élhet csak úgy, a maga szakmáját, a maga egzisztenciáját építgetve. […]

Ha nem roskadozott is a hálónk, mi is megláthattuk számtalanszor Isten hatalmát és szeretetét, amellyel minden emberi gőgünket, kivagyiságunkat és makacsságunkat meg tudja törni, amely által kimondhatjuk: „Méltatlan vagyok a kapott szeretetre!” S akkor Jézus új pá- lyára indít, küld: emberhalász leszel. Ez mindannyiunknak szól, akik a méltatlanul megtapasztalt szeretet birtokosai vagyunk.

Emberhalász, akinek a szeretethálójába emberek akadnak bele, hogy ré- szesüljenek Isten országának megérintő szeretetéből. S mi – valljuk be – olyan ímmel-ámmal éljük meg ezt a feladatot. Emberhalász – aki Jézus missziójában él! Halász és nem horgász! Hallottam egy horgászokat bemutató interjúban, hogy ma a sporthorgászatban a kifogott halat rendszeresen visszadobják a vízbe. Nemcsak akkor, ha méreten aluli, vagy ha éppen méreten felüli, hanem mindig. Vajon nem ez jellemző az egyház s benne a gyülekezet tagjainak missziójára? A mi missziónkra? Emberhalászok helyett mi jó kis sporthorgászok vagyunk, akik odáig még eljutunk, hogy egy-egy alkalomra hívogatjuk a környezetünkben élőket, de „visszadobjuk őket”. Vajon nem ezt teszi-e a nagymama, aki valami jelentős ígéretet tesz az unokájának, hogy mit kap, ha konfirmál? Vajon nem ezt teszi az a szülő, aki elküldi hittantáborba, vagy beíratja hittanra a gyermekét – mondván, ott rosszat nem tanul! –, de önmaga nem mutat példát arra, hogy mit jelent Jézus követőjének lenni? Vajon nem ezt teszi az, aki egy látvá- nyos egyházi rendezvényre, egy nagy nevű vendég előadására meghív valakit, de csak a nagy név vagy a látványosság érdekli?

A miénk nem hobbi! Hanem hivatás! De mi sokszor ezzel a hobbiszintű hozzá- állással éljük meg a keresztyénségünket, a Krisztus-követésünket: ha van rá időnk, ha a családi vagy a munkahelyi kötelezettségek engedik, ha éppen nem vagyok szabadságon… akkor, igen, csak akkor minden felelősség nélkül, hobbiszinten szívesen foglalkozom a gyülekezettel, elolvasok néhány bibliai idézetet, és így letudom az Isten dolgaival való foglalatosságot. A hobbikeresztyének korát éljük. Pedig amikor Jézus Pétert elhívta és elküldte, új útra állította a lábát, akkor nem azt mondta, hogy ha majd kedved lesz, vagy ha majd jó idő lesz hozzá, ha éppen nem lesz más dolgod, vagy ha annyi szabadidőd lesz, hogy nem tudsz magaddal mit kezdeni, vagy éppen menekülnél otthonról, akkor... Hanem azt, hogy emberhalász leszel, nem hobbiként, hanem élethivatásképpen kapod ezt a küldetést! Csak azért, mert az Úr kegyelme rád áradt!

A tóparti történet nem csupán a múltat akarja megidézni, Péter indulását, hanem azt, hogy ha Jézus már belépett az életedbe, akkor nem maradhatsz kívülálló, nem lehetsz horgász, amikor halásznak hívott, nem állhatsz úgy hozzá, mint egy laza szabadidős tevékenységhez, amikor elhívást kaptál.

Mást tehát nem tehetek, hanem csak arra mutatok, aki a te életed csónakjába is belépett, és megmutatta, hogy minden méltatlanságod ellenére szeret. Hát ezért bízzál benne, és légy általa emberhalász! Nem horgász! Halász! Nem kedvtelésből! Hanem hivatástudattal! Ámen.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 31-32. számában jelent meg, 2017. augusztus 13-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.