Az őszinte igazságkeresés jegyében mindenkit arra bátorítok, hogy egy gondolat erejéig tegye próbára a saját őszinteségét: Ha Isten terve a (meglévő vagy leendő) házasságommal kapcsolatban az, hogy a katolikus tanításnak megfelelően nyitottak legyünk az életre, úgy ehhez a belátáshoz igazítanám-e az életemet?

Ami engem illet, nem bánnám, ha kiderülne, hogy a fogamzásgátlásról szóló katolikus tanítást félreértem. Noha a feleségemmel meglévő három gyermekünk mellé még szívből szeretnénk újabbakat, kétségkívül félelmetes az az eshetőség, hogy egy napon talán nehéz lesz számunkra új gyermeket fogadni a családunkba - és akkor mégis vagy az életre való nyitottságot, vagy az időszakos, esetleg végleges absztinenciát kell vállalnunk. Mindezzel együtt mi ajándékként becsüljük a házasságunkban ennek az igazságnak az ismeretét és megélését. A szubjektív tapasztalatomat azonban nem tekintem érvnek a fogamzásgátlás ellen; az igazság szempontjából – ti. hogy bűnös dolog-e a fogamzásgátlás – mellékes mind egyesek jó tapasztalata, mind mások nehézségei.

Mártonnal aránylag hosszan leveleztünk a cikkéről, és tájékoztattam róla, hogy egyebek mellett cáfolni tudom azt, amit ő „mindent eldöntő kérdésnek” nevez. 

A cikk további része a KötőSzó blogon olvasható.