Hafenscher Károly, a kormány által létrehozott Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosa köszöntőjében kiemelte: a protestantizmus nem elhatárolódás, végképp nem örökös szembenállás, hanem olyan életforma, gondolkodásmód és attitűd, amely nyitottan, felszabadultan éli meg az Istentől felajánlott és ajándékba kapott életet. A protestantizmus lényege szerint nem egyszerűen protestál, azaz tiltakozik valami ellen, hanem tanúskodik a jó rendről és figyelembe vesz egy helyes sorrendet, a szeretet, a jóság, a bizalom és az irgalom értékeit szem előtt tartva - mondta. A miniszteri biztos úgy fogalmazott: „A reformáció által újra megmutatott és homloktérbe helyezett értékekre büszkék vagyunk, és hitvalló őseink nyomán ezekre az értékekre alapozva szeretnénk meghozni a jelen döntéseit és építeni a jövőt embertársainkért, népünkért, egyházunkért.” A miniszteri biztos köszönetet mondott a parlament elnökének, Kövér Lászlónak, hogy meghívta az egyházak képviselőit erre az ünnepre.

Jakab István a parlament fideszes alelnöke elmondta, hogy korunk problémáira már régen elindult a megoldáskeresés, hiszen Európának ma is szüksége van megújulásra, lelki és politikai értelemben egyaránt. Luther Márton fellépése ötszáz évvel ezelőtt átrajzolta Európa vallási térképét és választ adott az akkori kor kihívásaira, a kétségek között hányódó, meghasonlott és utat tévesztett Európa számára. Ötszáz éve a reformáció jelölte ki nekünk, magyaroknak is a megmaradás ösvényét - fogalmazott. Hangsúlyozta: Magyarország „ma is identitásbeli, kulturális, demográfiai, gazdasági, társadalmi és politikai kihívásokkal küzd”. A Luther Márton által meghirdetett, „bűnbánatban fogant és az anyanyelvben kiteljesedett erkölcsi forradalom megújította Európát, a magyarságot, és reformok sorozatát eredményezte az élet minden területén”, de hatása messze túlnyúlt a teológia területén. A reformáció nem pusztán a 16. század emléke, a reformáció közös örökség mindannyiunknak, amelynek nélkülözhetetlen eleme a megújulás - fogalmazott az Országgyűlés alelnöke. Történelmi felelősségünk a múlt ismeretében önvizsgálatot végezni, hogy van-e bennünk annyi erő, amennyit a következő ötszáz év megkövetel. A reformáció erkölcsi forradalma „reményt és esélyt jelent arra, hogy képesek vagyunk megtartani anyanyelvünket, oltalmat és védelmet nyújtani minden magyar ember számára és hitünket megtartva, hagyományainkat és kultúránkat ápolva alázattal szolgáljuk nemzetünket” - fogalmazott.

Az ülés következő felszólalója, Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke arról beszélt, hogy a három református erdélyi fejedelemben: Bocskai Istvánban, Bethlen Gáborban és I. Rákóczi Györgyben is a hit volt az erőtartalék, ahogyan Luther Márton is felismerte, hogy „az igaz ember hitből él”. Társadalmi és politikai okok is voltak az egyház reformációjának hátterében, de a reformáció folyamata mégis a lélek, az ember reformációjával kezdődött. A reformáció elindítója Isten vígasztaló szava volt és a bibliaolvasás adott vígasztalást az erdélyi fejeelmeknek is; egyetlen céljuk az ige hirdetése, a szívekbe ültetése és az életek megváltoztatása volt. Az együttgondolkodásban és együttlétben erő van. A múlt nagyságaival egyesülve csak Jézus Krisztusban újulhat meg a nemzet. A fejedelmek is úgy védték a hazát, úgy gondolkodtak nemzetstratégiáról, egyetlen pillanatra sem tévesztették szem elől az evangéliumot - tette hozzá a református püspök, akinek beszéde után ünnepi előadások következtek.

Kósa László történész professzor (ELTE) A magyarországi protestantizmus történeti sajátosságai címmel tartott előadást. Mondandójában érintette a történeti jellemzőket és összegzést is adott a jelenkorra nézve a reformáció eszméjének mai hatásáról. Hangsúlyozta a protestantizmus decentralizáltságát, a laikus elem befogadását az egyházi vezetők közé. Sorra vette a kultúrára, a tudományra, a nemzeti művelődésre gyakorolt hatásokat, a polgári szabadságjogok, a nemzeti függetlenség területén elért eredményeket. Megállapította, hogy a szekularizált világban a kereszténység ugyan vesztésre áll, és a lehetőségek is korlátozottak, tudományos és kulturális téren viszont hatalmas erőtartalékok vannak.

Prőhle Gergely a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, evangélikus országos felügyelő A reformáció és a magyar irodalom címmel tartott előadást. A reformáció által elindított magyar nyelvi fejlődés vitathatalan, ami a gondolati szabadságot is magával vonta, így az ellentétes nézetek szintén szót kapnak, ami kulturális sokszínűséget eredményezett - mondta. Az előadó számos író, költő irodalmi megnyilvánulásait, festmények képi üzenetét vette górcsője alá és elemezte üzenetüket. Megállapította azt is, hogy bár sokszor a protestáns egyházakat a kulturprotestantizmus vádja és a hagyományokhoz való görcsös ragaszkodás illeti, megállapítható az is, hogy protestáns eleink emlékezetén túl nem zárkózhatunk el a kívülről jövő hatások elől sem, nyitottan kell őket fogadni. Az ünnepi előadások után három politikus vallott személyes egyházi kötődéséről és a protestantizmussal való kapcsolatáról.

Balog Zoltán emberi erőforrások miniszter mindenekelőtt beszámolt arról, hogy nemsokára a parlament elé fog kerülni az a javaslat, amely szerint az egyházi egyszázalékokról való rendelkezést ne kelljen évente megújítania az adózó polgároknak, hanem legyen az egy visszavonásig érvényes kinyilvánítása az egyénnek. „Az ember nem szokta vallási hovatartozását egykönnyen változtatni” - tette hozzá a miniszter. Balog Zoltán ezután elmondta, hogy minden magyar parlamenti pártból összehívnak hívő képviselőket és a választások előtt együtt fognak imádkozni a bölcs döntésért, egy „nemzeti imareggeli” keretében. Bár – hangoztatta –, hogy a „reformátusok szemérmes hitűek”, a politikusoknak is kötelező a hitük megvallása. „A hitbeli hovatartozást és annak megvallását ugyan könnyű gúny tárgyává tenni, és ezt előszeretettel meg is teszik azok, akik nem értik, mit jelent hívő embernek lenni. De számomra mindig is jó érzés volt, hogy tudtam, vannak hittestvéreim, akikkel egy csapatban dolgozhatok” - magyarázta a miniszter, aki szeirnt a vallás nem magánügy, hanem a legszemélyesebb közügy. „Református hitem nem ruhám, hanem a bőröm” - zárta gondolatait a miniszter.

Magyar Levente miniszterhelyettes evangélikus hitét vallotta meg az összegyűltek előtt. Tudja, hogy ő maga nem képes tudományos, teológiai magyarázatot adni a hitére, csak reméli, hogy olyan ember, akin átsüt a krisztusarcúság. Az, hogy közvetlenül szólhatunk az Úrjézushoz a hit bennsőségességét, egyszerűségét és letisztultságát jelenti. Ősei hite neki is sokat jelent és vallja, hogy Jézus személyes jelenlétének földöntúli ereje mentette meg már őket is azoktól a bajoktól, amelyek a kommunizmus alatt érték a családjukat. Ő maga a közösségi szerepvállalást, a közösség építésére tett erőfeszítéseit tartja elhivatottsága útjának.

Hoppál Péter államtitkár feltette a kérdést, vajon a kultúrprotestáns hagyomány, vagy a személyes elhívás adja-e az erőt az embernek. Véleménye szerint szükséges az egyensúly megtalálása. Az örökség identitástképző elem, fundamentum lehet, de kell a személyes küldetés megfogalmazása is. „Református krisztusi identitással a más felekezetűek között is ki kell vívni a megbecsülést” - hangsúlyozta. A politikus úgy vélte, hogy korunk igazi kairosz, ahol láthatjuk, hogy ötszáz év nagy magasságai és mélységei után ismét valami felfelé ívelő van kibontakozóban. „A hit talpig nehéz hűség, idegerendszert erősítő kötelék, erőt ad a mindennapok harcaiban” - zárta gondolatait.

Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke azt a kérdést vetette fel, vajon elég-e hatalmas molinókon hirdetni a reformációt, ha sok ember számára Isten fogalma, az ő táblája tartalmatlan, kiüresedett. A lelkes ünneplés során vajon nem veszítjük-e el a lényeget? Vajon tudják-e az emberek, mi fán terem a reformáció, miről, kiről szól, mi a lényege? Vajon pezsgés indul-e el a társadalomban a jubileumi forgatag hatására? Majd megadta a választ: „A reformációra való emlékezéskor előkerülhetnek ismét azok az erős és jó lelki alapok, amiket a reformáció a 16. században újra felfedezett, helyreállított. Az információ és kommunikáció korában az emberiség rohamosan felejteni kezdett. Az akut amnézia korában, az Istent felejtő világ korában élünk. Isten vallási klisé lett, meghalt, neve kiüresedett. És a ragályos felejtésben ez az Istenfelejtés a legveszélyesebb. De mi a jubileumi évben értékes tartalmakat hoztunk újra a világba. Az értelem- és értékvesztés korában nagyon felértékelődik ez a fajta józan és tartalmas emlékezés. A reformáció nem befejezett esemény, merev tanrendszer, hanem Jézus Kirsztus szeretetének megtapasztalt valósága, amely válasz lehet az Istent keresők kérdéseire, az igazságot keresők kételyeire.”

Semjén Zsolt szerint „a reformációra nem csak emlékezünk, hanem ünnepeljük is”. A katolikus hátterű miniszterelnök-helyettestől talán meglepő lehet ez a kifejezés, de ezután részletesen is kifejtette gondolatait. „Mindannyiunknak fel kell tennie a kérdést, hogy a keleti és a nyugati kereszténység, majd a katolicizmus és a protestantizmus különválásával nem szakítottuk-e el Krisztus varratlan köntösét, hiszen szenvedése előtt azt kötötte a lelkünkre, hogy legyetek egyek. Ha őszinte vagyok, felekezettől függetlenül foszlányokká szaggattuk Krisztus varratlan köntösét, mégis azt gondolom, hogy van okunk az ünnepre - fogalmazott. - De a Szentlélek valahogy mégis úgy intézte, hogy mégis mindannyiunknak a saját lelkiségében, a Szentlélek munkája által gyarapodtunk, és az egyetemes kereszténységben, a saját örökségünk révén gazdagítjuk egymást. Az ökumené nem az önfeladás vagy a relativizálás, hiszen a protestantizmus, az ortodoxia is a maga örökségét adja az egyetemes kereszténységnek. Azért van okunk az ünneplésre, mert a Szentlelket ünnepeljük, aki a mi bűneinkből is valami jót tud kihozni mégpedig azt, hogy végeredményben mindannyian gazdagodtunk” - tette hozzá. „A protestantizmus a katolikus egyházat is saját elveinek tisztázására késztette, segítve a megszabadulást sok történelmi portól, sártól. Katolikus hitünk sokat gazdagodott a protestantizmus kihívása és gazdagsága által” - mondta, majd méltatta azt, hogy a magyar nemzet megmaradása szempontjából is lényeges volt a protestantizmus, hiszen elindította a nemzeti nyelviséget. „Azt is a protestantizmustól tanultuk, hogy Isten az égi haza mellett földi hazát is adott nekünk, és azért valamiképpen az égi hazához is hűtlen, aki a földi hazának a sorskérdései elől dezertál” - jelentette ki Semjén Zsolt.

Az alkalom a 90. Zsoltár, majd a Himnusz eléneklésével zárult.