Mai válogatásunkban Advent a kimerült lelkeknek címmel egy verses igehirdetés olvasható. A vers egy részlete így hangzik:
Néha nehéz meggyújtani a gyertyát, vagy csillagszóró mellett pezsgőt inni,
mikor Karácsony nem ajándékokat, hanem sebeket tár fel,
emlékeztetve minket azokra, akiket elvesztettünk,
azokra, amiket elloptak tőlünk,
gyászunk kétségbeesettségére,
vagy a szomorúságra, amit egy boldog karácsonyi ének nem tud megváltoztatni.És karácsonykor mit kezdjünk ezzel a gyermekkel?
A Megváltóval, akinek érkezésekor nem volt jelen híresség, se vörös szőnyeg vagy paparazzi.
Csak Mária és József és pár állat, meg egy csillag, hogy vezesse a bölcseket.
Mi köze ennek a gyermeknek gyarlóságunkhoz és sebeinkhez?
Mit tud ő mondani, mikor életünk története nem olyan gyönyörűen alakul, mint egy karácsonyi dallam?Ez a Jézus nem csak egy gyermek.
Ő a radikális forradalmár, aki megmenteni jött,
aki kényelmetlen igazságokat mondott a szűklátókörő vallásosoknak,
aki asztalokat borított fel az igazságért,
aki hangját arra használta, hogy felszólaljon a gyermekekért, árvákért, özvegyekért,
aki szabadsággá vált az elnyomottak számára.Ő, aki annyira meg akarta ismertetni velünk a békességet, hogy feláldozta magát mindezért.
Feláldozta magát, hogy felfedezhessük azt, hogy mi nem „mi” és „ők” vagyunk, hanem mi „mi” vagyunk Vele.Mi, akik szeretetben és engedelmességben akarunk járni, mint Ő.
Mi, akik harcolni akarunk az igazságtalanság és szegénység ellen, mint Ő.Hallgassunk azokra, akik szenvednek.
Gyászoljunk azokkal, akik sírnak.
Cselekedjük meg azokat, amiket az angyalok énekéből hallunk.
Szeretetért, békességért, jóakaratért, egész emberiségért ebben az adventben.Jézus, tanítsd meg ezt a kimerült világot és a mi kimerült lelkünket, hogy harcoljunk az igazságért, hogy majd egyszer békében élhessünk.
Kívánom, hogy a versben található őszinte kérések, fájdalmak meghallgatásra találjanak, és kimerült világunk tényleg hasonló legyen, mint Jézus Krisztus maga.