Fabiny Tamás igehirdetését azzal kezdte, hogy az ivóvíz hiánya mekkora gondot okoz az egész Földön, és a testi szomjúhozás a Föld nagy részén valódi, mindennapos problémát jelent. A német Brot für die Welt szervezet, amely korábban az élelmiszerhiányra próbálta meg felhívni a figyelmet, időről időre meghirdeti a Wasser für alle kampányát is, amelyben az ivóvízkészletek szűkösségére irányítja a figyelmet. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet is csatlakozott Meddig mennél el egy pohár vízért? című kampányával ehhez a kérdéskörhöz, mellyel etiópokat támogatott.
A víz és a forrás azonban nem csak konkrét, hanem metaforikus is lehet. A zsoltáros a csendes, tiszta vízre vágyik, az anyaföld is szomjas és repedezett lehet, ha szárazság van. Jézus a Hegyi beszédben az igazság szomjazására hívta fel a figyelmet. Nemes Nagy Ágnes pedig Szomj című versében a szerelem iránti sóvárgást írja le. Az igehirdető azonban hangsúlyozta, hogy ahogyan létezik légszomj, úgy lehetséges az „égszomj” is: a metafizikai, a transzcendens iránti sóvárgás. A Paradicsomból való kiűzetés óta az ember nyugtalan szíve alkotója után vágyik. Thoms Mann József és testvéreiben Józsefet is egyfajta szomjúság vezette, amikor felkerekedett, ahogyan Ámósz próféta is leírja azt, hogy az emberek az Isten iránti vágyódás miatt szédelegnek (Ám 8,11). Magyarországon vajon mikor lesz akkora vágyódás az emberekben, amikor kenyér és víz helyett inkább az Isten igéje felé fognak vágyakozni? - tette fel a kérdést az igehirdető, aki megfogalmazta azt a vágyát, bárcsak az Isten iránti éhség határozná meg a 2018-as évet!
Fabiny Tamás elmesélt egy történetet is, amelyben az utazó az oázist keresve azt egy délibábnak hitte, és kevéssel a szomjat oltó vízforrás előtt életét vesztette. A modern ember már nem hisz a szemének, nem tudja elfogadni azt, hogy Isten igéjére is szüksége van, nem csak a testi szükségleteit kell kielégítenie.
Jézus nem szégyellte, és a samáriai asszonytól kért inni, amikor szomjas volt, nem röstellt a rosszhírű nőtől vizet kérni, sőt még a kereszten is azt mondta, szomjazik. Ő, aki maga volt az élő víz, számunkra éltető forrás lehet. A Jelenések könyvének 21-22. fejezete tele van Jézus hívásaival: „Jöjj” – mondja. Az úrvacsorában kenyérben és borban velünk van, ingyen és kegyelemből kínája Isten ezt a lehetőséget számunkra. Soha nem tudjuk mi ezt neki meghálálni. Bár mai világunkban az igyenes dolgok sokszor értéktelennek tűnnek, és a drágát, az extrákat szeretjük, és azt hisszük, minden megfizethető, mégis az isteni kegyelem egy egészen más dimenziót nyit meg előttünk.
Istent nem lehet kilóra megvenni, ő ingyen, kegyelemből lép hozzánk. Nem kell a saját erőnk, a saját cselekedeteink, nem kell a teljesítmény, csak Isten kegyelme (sola gratia). Luther Márton a Római levél olvasásakor (3,24) ismerte fel ezt az ingyen kegyelmet. A világi hatalmak sokszor kegyet akarnak gyakorolni, mely földi. A kegyelem azonban az égből jön - zárta gondoltatait Fabiny Tamás.
Az istentisztelet oltári szolgálatában Balogh Éva lelkész, lektorként Bárdossy Tamás, valamint a zenei szolgálatban Lacker Pál és a Pap Kinga Marjatta vezette liturgikus énekkar segédkezett.
Az istentisztelet után Buda Annamária diakóniai osztályvezető elmondta, hogy korábban az a kép, amely egy, a Földközi-tengerben megfulladt kisgyermekről készült, bejárta a világsajtót. Az evangélikus diakónia január első napjaiban szembesült egy ehhez hasonló tragédiával, amikor arról értesültek, hogy feltételezések szerint az egyik kliensük holttestét találták meg a rendőrök a Duna partján Kalocsánál. Az illetőnél semmilyen irat nem volt, de telefontokjában a Evangélikus Diakónia Integrációs Szolgálatának brosúráját találták meg.
„Megdöbbentő volt szembesülni azzal, hogy ebben a hazai szolgálatunkban ilyesmi előfordulhat, és hogy mi vagyunk az egyetlen nyom, amely az illető személyiségéhez elvezethet - mondta Buda Annamária. - Jelenleg még nem tudjuk, ki lehet az illető, a nyomozás folyik. Mi azonban most gyászoló közeg lettünk. Bár idősek és fogyatékosok otthonaiban ezzel nap mint nap találkozunk, új perspektívát nyitott meg azonban előttünk ez a gyászeset, megmutatva azt, hogyan lehetünk a semmiből érkezett és a semmiben élő emberek számára támogató közeg. Jó lenne, ha a közel-keleti és különösen is az üldözött keresztények számára végzett gyűjtéseinknél ezt is figyelembe vennénk. Szeretnénk, ha ezeknek az embereknek lenne újra otthona, és lenne hová visszamenniük.”
Prőhle Gergely országos felügyelő a minket körülvevő színes és sokarcú világra hívta fel a figyelmet.
„Az a gyűjtés, amelyet az egyház hirdetett meg, az év zárásaként került napirendre, és egy olyan nyitást és szemléletváltást is jelez, amely nagyon ráfér erre az egyházra és erre az országra. Olyan ügyben kértük a testvérek támogatását, amely eddig nem volt jellemző ránk. A nyugati testvérek ezen megnyilvánulásaira mindig egyfajta széplelkűségként, naivitásként tekintettünk. Ha azonban komolyan vesszük a Szentírást, nem lehet elmenekülnünk a globális felelősség alól. Mindannyian felelősek vagyunk mindenkiért, így ez egy fontos perspektívanyitást jelent” - mondta a felügyelő, aki reméli, hogy a gyűjtésnek szép eredménye lesz.
Bejelentette azt is, hogy a Katalin-napi evangélikus bál résztvevői 380 318 forinttal támogatták az Evangélikus Diakónia Magyarország munkáját és a szíriai háború áldozatai és a világ üldözött keresztényei számára folytatott gyűjtést. „A bajban lévő ember ugyanúgy méltó a felebaráti szeretetre, mint bárki más. Ez egyfajta biblikus megközelítése a dolgoknak, nem pedig valamiféle általános globalista, »te is más vagy, te sem vagy más«-megközelítés, nem migránssimogatás” - hangsúlyozta Prőhle Gergely, aki kitért arra, hogy „az evangélikus egyház kicsinységéből kifolyólag nem tud mennyiségi munkát végezni, de a minőségbiztosításra igenis hangsúlyt tehetünk. Az iskolarendszerünk, diakóniai szolgálatunk, gyűjteményi munkánk, sajtó előtti megjelenésünk, kiadói tevékenységünk, a lelkészi életpálya kidolgozása ezt a minőséget szolgálja, és ez az ötszázegyedik év legfontosabb hangsúlya, mely missziós hatású is.”
Örömét fejezte ki az ötszázadik év feladatainak elvégzésével kapcsolatban Krámer György országos irodaigazgató. „Ez a csapat tud közösségben együtt dolgozni, és ez nagyszerű tapasztalat volt. Az osztályok együttműködése össze is hozta a munkatársakat és az egész csapatot. Előjöttek a hibák is, a szakmai és az emberi gyengeségeink is, de ezeket mindig sikerült tisztázni” - mondta.
Krámer György bejelentette azt is, hogy az Országos Iroda nevében örökbe fogadott egy Kálvin téri kőlapot ezzel a felirattal:
„Életünk során legnagyobb ellenségünk mi magunk vagyunk.” (Luther Márton)
„Luther az irgalmas Istent kereste, én pedig az irgalmas embert keresem.” (Esterházy Péter)
„Ha egyszerre tudjuk látni az eredményeinket, összetartásunkat és a hibáinkat, akkor ez keretezheti, elindíthatja és mozgathatja is az előttünk álló évet” - tette hozzá Krámer György, aki ismertette az idei év nagy feladatait és kihívásait is, lelkesítve a kollektívát a további minőségi munkára.
Az alkalom állófogadással ért véget.