Erwin Iserloh római katolikus egyháztörténész 1961-ben kijelentette: „Luther sohasem szögezte ki a 95 tételét.” Természetesen nem a reformáció tényét vonta kétsége, de a látványos kezdet történetiségét kívánta tagadni. Mit válaszolhatunk a történész állítására?

A 95 tétel tényszerűsége és hitelessége megkérdőjelezhetetlen. Kézirata ismert. Egy példány a mainzi érseknek, egy másik a magdeburgi érseknek küldetett el. További példányt kapott Johann Tetzel, a búcsúcédula-árusító katolikus pap, akinek 94 tételére volt válasz Luther 95 tézise.

A tételek kiszögezése 1541-ben nyer említést Georg Rörer, Luther egykori közeli munkatársa, titkára révén. Személye megbízhatónak, közlése hitelesnek tekinthető. Egy Luther által fordított Újszövetségben kézírással ez olvasható: „1517. évben a mindenszentek ünnepe előtti napon dr. Martin Luther a wittenbergi templomok ajtaján búcsútéziseit ismertté tette.” A beírást 2006-ban találta meg Martin Treu ma is élő teológus, történész a jénai egyetem könyvtárában. A mondat arra utal, hogy nemcsak a vártemplom, de a városi templom ajtaján is olvashatók voltak Luther tételei.

Kétségkívül igaz, hogy Luther haláláig nem beszéltek a 95 tétel kiszögezéséről. Philipp Melanchthon népszerűsítette 1547-ben a Luther Márton művei második kötetének előszavában. Miután Melanchthon 1518-ban került Wittenbergbe professzornak, ő nem lehetett szemtanúja az eseménynek. De nem tételezhető fel, hogy valótlanságot írt volna le, már csak azért sem, mert az akkor élő személyek közül sokan tudták volna cáfolni, ha állítása nem felel meg a történteknek. De Melanchthon professzori megbízhatóságához, valósághoz való ragaszkodásához sem férhet kétség.

Heinrich Bornkamm (1901–1977) egyháztörténész hiteles dokumentumok alapján utalt arra, hogy az egyetemi templomok kapui vitatételek és tudományos dolgozatok ismertté tételének helyei voltak a középkorban. Kurt Aland (1915–1994) történész is alátámasztja ezt a valós információt.

Johannes Agricola (1494–1566) német reformátor írta egyik művében: „Az 1517. évben Luther Wittenbergben (az Elbánál) a régi egyetemi szokás szerint bizonyos mondatokat vitára bocsátott, szerény módon, úgy, hogy senkit nem akart elmarasztalni vagy megbántani.” E mondatot Gerhard Prause (1926–2004) 1966-ban fedezte fel s tette közzé egyik írásában.

Döntse el a kedves olvasó, kiszögezte-e Luther a 95 tételét 1517. október 31-én! Ha kétsége volna, érdemes elolvasni magát a 95 tételt, amely mégiscsak megváltoztatta, megújította az egyházat, s Isten kegyelmének felfedezésével a mai napig bátorítást ad Urunk követésére s boldog reménységet az üdvösségre.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 5–6. számában jelent meg 2018. február 11-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.