Bármennyire is tisztában vagyunk a globális túlfogyasztással, az ökológiai lábnyomunkkal, a Föld értékei kihasználásának veszélyeivel, az ezekből következő odafigyelést, a környezetért való tudatos cselekvést mégsem vesszük eléggé komolyan. Valószínűleg azzal hárítjuk el saját felelősségünket, hogy a globális problémák, a gyárak által hatalmas mértékben kibocsátott szennyező anyagok miatt olyan mértékű a Föld kizsákmányolása és károsítása, melyhez képest saját cselekvéseink csekélyek. S bár igaz, hogy önmagunk nem tudjuk megoldani a Föld kihasználásának problémáját, de hamis elképzelést táplálunk, ha azt mondjuk, hogy a magunk szintjén ne lenne értelme a cselekvésnek.

Erre hívja fel a figyelmet számos kezdeményezés, többek között a szombaton megrendezésre kerülő Föld órája akció is. Ekkor közterek díszkivilágításai sötétülnek el, üzletek és háztartások kapcsolják le a villanyt, hogy ezzel fejezzék ki kiállásukat egy élhetőbb bolygó érdekében, egyúttal demonstráljanak a Földet kizsákmányoló egyéni és globális kapzsiság ellen. „A Föld órája akció fő célja nem az egy óra alatt elért aktuális fogyasztáscsökkentés, hanem a figyelemfelhívás, hogy mindennapi életünket mennyire átszövi a túlzott és voltaképpen fölösleges energiahasználat” – írják a szervezők, akik a fenti cél mellé idén bolygónk biológiai sokféleségének megőrzését, továbbá a környezetvédelmet és a környezetért történő aktív cselekvést állították.

„Isten a szépség és bőség világát teremtette meg számunkra, hogy éljünk benne, és »igen jó« -nak nevezte ezt a világot” – fogalmazott Mars S. Manson, a Lutheránus Világszövetség korábbi elnöke, az Amerikai Evangélikus Egyház volt elnök-püspöke. Mára látjuk, hogy az emberi cselekvés az „igen jót” önző megközelítésből használta fel, és a kapzsiság – egy tanulmány szerint – odáig jutott, hogy „ha nem borítaná fel semmilyen esemény a Föld lakosságának és életmódjának eddigi menetét, és végrehajtott nemzetközi megállapodásokkal sem sikerül gyorsan mérsékelnünk a források kimerítésének ütemét, 2030-ra már két Földre lenne szükségünk a jelenlegi életformánk biztosításához”.

Látnunk kell, hogy igaz, amit Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanára A hálás élet művészete című könyvében megfogalmaz: „A környezetet, a másik embert és a jövőt a Föld jelenlegi állapota szerint az embertől kell megvédenünk.” A rendszeres teológus rámutat, hogy az ember a fenntarthatósággal szemben a rövid távú, önmaga javait felhalmozó gazdasági érdekeit tekinti prioritásnak, és eltekint e szemlélet hosszú távú hatásaitól. A jövő így viszont populációk megszűnéséhez, fajok kihalásához, a vízkészlet egyre nagyobb fogyásához, az élő környezet szűküléséhez, éhínséghez, növekvő kiszolgáltatottsághoz és nélkülözéshez vezet.

Keresztényként felelősségünk önmagunkban tudatosítani, hogy a Föld értékei, a növények és állatok mind ránk lettek bízva, hogy azon túl, hogy éljünk azok javaival, ápoljuk, óvjuk és gondozzuk is őkat. Örömteli, hogy egyre többekben fogalmazódik meg az igény, hogy hosszú távon tekintsen a környezetre, figyelembe vegye annak sérülékenységét és ebből kiindulva próbálja életformáját kialakítani. A Föld rászorul erre, de arra is, hogy gyülekezeti, családi és egyéni szinten magunk is egyre jobban elkezdjünk tudatos életet élni.