Sokan kérdezték már, hogy mi a titka. Nem tudom. Ahogy az élet titkát sem tudom. Csak élhetem. Elmondhatom, hogy milyen kiváltság az, hogy a gyülekezet ifjúságából egy-egy napközis táborban milyen szép számmal vettek részt a munkában, szervezték meg a játékokat a gyerekekkel, s mennyire velük voltak, szerették őket, hogy az összesen 100 táborozóból egy se érezze magát kirekesztve. Ügyeletet vállaltak már reggel 7 órától, és többen a délutáni 4 órás zárás után is maradtak még, hogy takarítsanak, rendet rakjanak, vagy vigyázzanak azokra, akiknek a szülei munkahelyükről csak később érkezhettek haza.

Vagy sorolhatnám a gyülekezeti tagok természetbeni adakozását, szülők segítőkészségét, hogy a táborok önköltségi áron megvalósulhassanak. S természetesen itt van még Marika néni, a napközis táborok „motorja”, Judit néni, a bibliai történetek kreatív feldolgozója, és Ildikó néni, mindannyiunk jobbkeze, akik szintén önkéntes munkatársakként foglalkoztak szemetek/szemünk fényeivel.

De mi a titok? A két napközis tábor egyik énekében így hangzott egy sor: „Gyermeked lettem, köszönöm Istenem, én!” Isten kijelentésén, szaván alapul ez a mondat: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, ENYÉM VAGY!” (Ézsaiás 43,1) Ő döntött úgy, hogy hozzá tartozhatunk. A családban a szülő döntésén fordul meg minden: ő döntött úgy, hogy vállalja a gyermekét, hogy megszülessen, hogy hozzá tartozzon. A gyermeknek ebben nincs része, sőt rossz vagy jó viselkedése sem változtat ezen. Akkor is a család része, ha rosszalkodott, s akkor sem jobban része a családnak, ha büszkék jó viselkedésére. De én sem magam döntöttem az életemről, a sorsomról, mint szülő. És az én szüleim sem! Emberi vonalon nincs senki, aki magáról döntött volna. Csak Istennel lehet megérteni az életet, s megbékélni a léttel. Ő maga életünk titka, és a velünk történő események nyitja.

Szinte már slágertéma az egészséges életmód, mit kell tennünk ahhoz, hogy kicsit jobb legyen az életminőségünk. Mert hát mindenki szeretne egy picit szebben, boldogabban és tovább élni. Ajánlják, hogy nevessünk többet és gondolkodjunk pozitívan. Igen ám, csak az probléma, hogy egyre több kapcsolat kiüresedik, vagy meg is szakad, pedig az egészséges önkép egyik fontos alkotóeleme a „tartozom valahová érzése”. Annak a tudata, hogy ebben a közösségben fontos vagyok, számítanak rám. Amikor egy kapcsolatunk elsekélyesedik, megszűnik, akkor már gyakran csak erőltetett a nevetés... Éppen az önképünk sérül meg leginkább, hiszen úgy érezzük, hogy nem vagyunk elég jók, elég szépek, vagy már nem keresünk eleget ahhoz, hogy a másik szeressen. Itt lép be annak a fontossága, hogy Isten úgy döntött, hogy hozzá tartozunk. Függetlenül, hogy jók voltunk vagy nem. Sikerült-e elképzelésünk szerint élni az életünket vagy sem. Ő döntött az életünkről, ő akarta, hogy legyünk, de az is, hogy az övéi vagyunk. Ez az örökké tartó, vertikális kötelék segíthet át minden horizontális krízisen. Nem véletlen komoly kutatások bizonyítják, hogy a gyülekezethez, egyházhoz aktívan kapcsolódó emberek átlagosan 10-15 százalékkal magasabb életkort élnek meg. A vallási közösséghez tartozás a legfontosabb egészségvédelmi eszköz. 

Mégsem ezért fogadtuk a gyereket. Nem ezért vállaltak segítséget az ifis segítők, s nem ezért jöttek a gyerekek. Hanem azért, mert jó együtt lenni. Ha lesz ennek valami más pozitív hozadéka, az is Isten ajándéka. Olyan, mint a számháború. Nem ez volt a tábor fő irányvonala, hanem a hittel, Istennel, Bibliával való ismerkedés. A játékok csak boldog ráadás voltak.