A terjedelmes írások a reformátornak a 20. század politikai eszméire gyakorolt hatásáról szólnak, amit akár üdvözölhetnénk is, ha az egész írásfolyam nem rögtön egy Adolf Hitler-idézettel nyitott volna. De elég pusztán a címekre vetni egy pillantást ahhoz, hogy kiderüljön: az idézett szakirodalom mennyisége és minősége ellenére az üzenet egyértelmű. Kedves olvasó, vedd tudomásul, hogy a náci gondolat alapvetése Luther írásaiban keresendő.
A Hetek a Hit Gyülekezetének lapja, amely ugyanakkor – amúgy dicséretes egyházi igyekezet – a piacról is igyekszik megélni. A blikkfangos címválasztás – mint például Luther, a keresztényüldöző; Luther, az első modern antiszemita? vagy Luther, a német szellem harcosa – lehet egy furmányos üzletpolitika része, erősen megkérdőjelezhető ugyanakkor az a módszer, amely az évszázadokkal későbbi borzalmas történelmi események árnyékában mutatja be a reformátor gondolatainak akár csak egy részét.
A Hit Gyülekezetének nagyjából negyedszázaddal ezelőtti indulása idején számos feszültség eredt abból, hogy evangélikus gyülekezeteinknek jó néhányan hátat fordítottak a karizmatikus közösség kedvéért. Mára csendesedtek az indulatok, valamelyest konszolidálódott a helyzet, éppen ezért igyekeztem a gyülekezet egyik vezetőjétől megtudni, hogy vajon változott-e valami közösségeink mostanra békésnek mondható viszonyában. Ő a tőle megszokott kedvességgel biztosított arról, hogy semmilyen központi rossz szándékról nincs szó – a cikksorozat persze, mintha mi sem történt volna, folytatódott.
De hagyjuk is most az ügy „egyházdiplomáciai” vonatkozását, a leegyszerűsítő címekért számoljon el tudományos és keresztyéni lelkiismeretével a szerző, szerkesztő, gyülekezeti elöljáró!
Az viszont tagadhatatlan, hogy érdemes foglalkozni Luther Márton antiszemita írásaival is. Az sem kétséges, hogy a reformátor terjedelmes életművéből mindig és mindenkor ki-ki politikai szándékainak megfelelően válogathatott. Emlékezhetünk, megtette ezt az ideológiailag oly „szigorú” Német Demokratikus Köztársaság is – akkor éppen Luther szociáletikai gondolataira helyezve a súlyt.
A nagy és változatos életműveknek – de a jóval kisebb hatású személyes életutaknak, hagyatékoknak is – gyakran az a sorsuk, hogy csak azt idézzük belőlük, amit szeretünk, amire büszkék lehetünk, vagy ami éppen szükséges aktuális érvelésünkhöz. A politikai iránytű ilyenkor a lehető legrosszabb segédeszköz, hisz a leegyszerűsítő kommunikáció világa nem tűr meg semmiféle differenciált okoskodást. A tudományban, oktatásban viszont annál inkább el kell mondani, hogy bizony nagyon sok minden belefér egy életbe, életműbe.
Friss élményem ebből a szempontból a tavaly felújítva megnyílt József Attila-emlékház Balatonszárszón, amely már nem csak a korábban sulykolt „proletár költőre” emlékezik. De gondolhatunk a Nyirő Józseffel vagy akár a Horthy Miklóssal kapcsolatos vitákra is: olvashatjuk-e az Uz Bencét, ha a szerzője politikailag végzeteset tévedett, vagy becsülhetjük-e a kormányzónak a Trianon utáni konszolidációban nyújtott teljesítményét, miközben tudjuk, hogy hamis nézetei, tévedései nagyon sok emberéletet követeltek?
Vagy gondoljunk csak az egyházunkon belüli, a szocializmus időszakára vonatkozó tényfeltárásra, különös tekintettel az ősszel megjelenő újabb Háló kötetre! Hány kiváló lelkész, egyházi ember vált a rezsim áldozatává és/vagy tettestársává! De még a saját családomban is találok köztiszteletben álló templomépítő lelkészt, akinek politikai nézetei legalábbis zavarosnak mondhatók – s ez a tapasztalat aligha egyedülálló.
Differenciáltan, a részletekre is odafigyelve tekinteni egy életműre vagy akár kortársaink teljesítményére sokkal több erőfeszítést követel, így aligha bízhatunk e törekvés általános sikerében. A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára készülve ugyanakkor egyre szaporodnak azok az publikációk, amelyek a legújabb kutatási eredmények ismeretében elemzik Luther Márton írásait, gondolatait, beleértve a zsidósággal kapcsolatosakat is. A német sajtóban élénk eszmecsere folyik arról, hogyan is lehet majd négy év múlva okosan ünnepelni.
A Luther Kiadó viszont már közel tíz éve kiadta – a mai elnök-püspök ajánlásával – Csepregi Zoltán Zsidómisszió, vérvád, hebraisztika című könyvét, melynek bevezető tanulmánya nem engedi, hogy az Ószövetség-fordító Luther portréja elhalványodjon antiszemita írásainak tükrében. S bár se képek, se blikkfangos címek nincsenek benne, ezzel az olvasmánnyal mindenki közelebb kerülhet az igazi Lutherhez, nem is beszélve a kerek évfordulóra készülő új szöveggyűjteményről. Igaz, a Luther Kiadó könyveit – egyelőre legalábbis – nem osztogatják ingyen a Szentföldre tartó repülőgépek fedélzetén.
A szerző egyházunk országos felügyelője, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára. A cikk az Evangélikus Élet 2013. július 28-i számában jelent meg.