A Centrál Színház a Delila című, 1937-es vígjátékot, az Örkény Színház pedig az 1920-as A hattyút állította színpadra. Előbbi klasszikus jelmezekkel, díszletekkel (Bagossy Levente bájos lugasos csárdája és étterembelsője) és zenével, utóbbi (Izsák Lilinek köszönhetően) a kék eget idéző falak között, modern, fantáziadús közegben, a hatvanas-hetvenes évek dalaival vagy épp megzenésített Petőfi-verssel álmodta meg a színjátékot.

A Centrál Színházban korhű színpadkép tárul a néző elé, pedig a Delila témája teljesen mai is lehetne, hiszen sok férj közelében dolgozik a munkahelyen egy-egy csinos, nagyravágyó fiatal kollegina, aki az előrejutásért szerelmet is képes hazudni, és sok feleség lehet bármilyen szemrevaló is, a józan eszére és a praktikákra akkor is szüksége van ahhoz, hogy megőrizze házastársa hűségét. Mindehhez pedig ott van egy cserfes, minden lében kanál beosztott, aki ügyesen és időben osztja meg az információkat.

A rendező, Puskás Tamás nem bízta a véletlenre a karakterek érvényesülését: a pénzsóvárságát bájába becsomagoló pincérlány szerepében Trokán Nóra csavarja el a néző fejét is, míg a jóravaló és eszes feleséget alakítva Balsai Móni nyer meg minket magának. Stohl András a bájoktól megbódult férjet formálja meg jól, míg a kotnyeles, de jó szándékú csapost Magyar Attila tölti meg élettel.

Az Örkény Színház a hagyományostól eltérően nyúlt A hattyú című mesterkomédiához, és a fazonírozás előnyére válik a darabnak: hangsúlyoz és elemel. Polgár Csaba rendezésében a korhoz nem illő – de profin, kórusban előadott – dalokkal tűzdelve, beszédes neonfelirat és formabontó látvány közt elevenedik meg a trónfosztott család története.

A szebbnek remélt jövőért mindenre képes Beatrix a lánya kiházasításában látja a megváltást, és ezen tervének mindent alávet, még a lány boldogságát is. Családja csupán mellékszereplője és elszenvedője a nagy tervnek. Az iróniára és az abszurditásra kihegyezett, metsző humorú előadásban Jácint barát alkartetoválást is kaphat, a kis hercegek kis sortban és medvebőrön heverészve hallgatnak Napóleonról, egy tanárember pedig csak a legnagyobb jóindulattal tekinthető egyáltalán embernek. Csákányi Eszter fergeteges a gyenge idegzetű, akaratos anya karakterében. Mácsai Pál laza eleganciával formálja meg a szemtelen és éles eszű pap testvért. Ficza István popikonba bújtatott trónörököse önmagában vicc, és a játéka még ráerősít erre. Tenki Réka hattyúja is jó humor- és drámaforrás. Nagy Zsolt mint tanár mindenkinek izgalmas ellenpontja, míg Für Anikó magát nagyra tartó Dominika hercegnője méhkirálynőként rendezi maga körül az eseményeket.

Molnár komédiái igazi kikapcsolódást nyújtanak. A bátrabbak érdeklődésére mindkét színdarab számot tarthat, a kevésbé vállalkozó szelleműek a tradicionálisabb előadásban nem fognak csalódni. Egy biztos: a színre vitt tanulságos és élvezetes mesék közönsége a Centrál Színház és az Örkény Színház nézőterén is derülhet és okulhat.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 15–16. számában jelent meg 2018. április 22-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.