Napra pontosan nem lehet megmondani, hogy mikor jött létre az első képzőművészeti galéria, csupán azt tudjuk, hogy a 17. századból már vannak olyan feljegyzések, melyek arra utalnak, hogy bár vásári körülmények között, de ilyen üzletek léteztek. 1830-ra teszik azt a dátumot, amikor az első galériáról konkrét feljegyzés áll rendelkezésünkre. Ez Jean-Marie Fortuné Durand párizsi papírkereskedő nevéhez köthető, aki üzletében a papíron kívül festéket és rajzeszközöket is árult. És mint ahogy lenni szokott, az alkotni vágyó művészek egy csoportja már akkor is úgy élt, hogy fizetségül nem tudott mást felajánlani, mint saját alkotásainak egyikét. Durand élt a lehetőséggel, de nem műgyűjtő lett, hanem üzletének profilját bővítette ténykedésével. Herbert Frank Az avantgarde támogatói című könyvében így fogalmaz: „alighanem ő volt az első, aki a képek eladását, a mai értelemben vett műkereskedést olyan speciális üzletkörnek tekintette, amely kereskedői vállalkozás alapja lehet”. Azt pedig már Martos Gábor könyvéből tudjuk, hogy Durand elképzelése mai szóval élve egy kiváló stratup lett, ugyanis számítása olyannyira bevált, hogy csak Párizsban „1850-re már 67 műkereskedelmi galéria várta a vásárlókat, 1930-ban pedig már mintegy kétszáz”.

A gödöllői művésztelep „a századfordulón szerveződött magyarországi művésztelepek egyik legjelentősebb példája. (…) A kolónia működésének gazdasági alapjait az 1904-ben felállított szövőiskola teremtette meg” – olvasható a Gellér Katalin és Keserű Katalin által szerkesztett kötetben Révész Emese írásában. A művésztelep a magyar szecesszió központi iskolája volt, 1901-től 1921-ig működött, alapítói Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor voltak. Utóbbi művész 1907-ben az „Egészélet szigete”-ként írta le azt az allegorikus helyet, amelynek lakói Művészet-titánnal, Szellem-titánnal és Gyakorlat-titánnal élnek teljes harmóniában. Az összművészeti jellegre markánsan törekvő művésztelep különleges szellemi és művészeti kultúrát alakított ki, melynek hatása továbbgyűrűzött Gödöllő határán.

De ha már határ, összművészeti jelleg és szellemiség, akkor érdemes megemlíteni a gödöllői művelődési ház 1981 és 2001 közötti időszakát is. A Kecskés József és munkatársai által létrehozott, kvalitáson, újszerűségen és minőségen alapuló programok ismét megalapozták a gödöllői kulturális élet máig is fellelhető értékeit. A kezdeti időben még a tűrt kategóriába tartozó igényes művészeti kiállítások, színházi estek Gödöllőn kerültek bemutatásra. Ennek hatására a nyolcvanas évek második felétől az intézmény fogalommá vált, mondhatni Gödöllőnek számos település – és ebbe a főváros is beletartozik – agglomerációja lett.

A következő dátum 1998, a Gödöllői Iparművészeti Műhely megalakulása. A GIM-ház „Gödöllőn és környékén élő hivatásos, országosan és nemzetközileg elismert iparművészek csoportosulásaként” jött létre. A műhely célja a Gödöllői Művésztelep szellemiségének, művészeti hagyományainak megismertetése és továbbéltetése.

A tizedik évét ünneplő Levendula Galéria tágan vett történetéhez az említett példák szorosan hozzátartoznak. Sz. Jánosi Erzsébet 2008. július 10-én innen néhány méterre nyitotta meg azt a mára már sokkal inkább szellemi közösségnek nevezhető galériát, mely a tulajdonos kitartó erejének köszönhetően színvonalasságával, változatos programjaival és befogadó jellegével új kulturális távlatot adott a településnek. És itt nem csak a nemzetközi kapcsolatokra, a más településeken élő művészek gödöllői bemutatkozására és egymással történő összekötésére, a gödöllői és a környéken élő alkotók pártfogolására gondolok, hanem elsősorban arra a színvonalra, mely a galériajellegen túlmutatva kultúraformáló erővé nőtte ki magát. Mert igaz, hogy Gödöllőn jelenleg is több kiállítási helyszín működik párhuzamosan, mégis unikális az, amint egy alapvetően kereskedelmi üzlet köz- és kultúraépítő feladatot tekint önmaga prioritásának. Talán ezért kaphatta meg 2015-ben a galéria és vezetője a Gödöllő Kultúrájáért díjat.

Mint ahogyan Sz. Jánosi Erzsébet vallja: emberi történetekre és művészi igényességre épül a galéria. Valóban, itt a beszélgetés, a művészetről történő közös gondolkodás, a művészet szeretetének továbbadása és a közösségteremtés mondhatni feltétel. Igaz ez művészekre és galérialátogatókra egyaránt. Sz. Jánosi Erzsébet ugyanis a szép felfedezését, a művészet lelket és jellemet formáló erejét igyekszik megjeleníteni, felmutatni és továbbadni, ezáltal egy élhető, a szépségre, jóságra és igazságra vágyó kultúrát teremt. Sőt mindez nem csak művészekre és műkedvelőkre irányul, hanem a jövő nemzedékére is. A Levendula Galéria ugyanis otthona a fiataloknak, akik rajzolhatnak, egyúttal felfedezhetik a kortárs alkotások világát. Emellett a galéria igyekszik részt venni a hazai és külföldi művészeti életben is: a Magyar Festészet Napja, a Múzeumok Éjszakája és az Ars Sacra fesztivál tagja, számos hazai és külföldi galériával és művészeti intézménnyel ápol kapcsolatot, és szervez gödöllői és erdélyi, német vagy vajdasági bemutatkozó kiállításokat.

Fontos kiemelni, hogy a tízéves galéria most ünnepli 125. kiállítását. Eddig 173 művész mutatkozott itt be. Ezek a számok önmagukban is jelzik, hogy úgy, ahogy Durand felfedezte, hogy az alkotóknak segítségre van szükségük – és annak eleget is tett –, ugyanúgy a Levendula Galéria is jóval túlmutat azon, hogy önmagában bemutassa a művészetet, sokkal inkább megtestesíti azt. Nagy Sándor egy írása alapján a gödöllői művésztelepet „Egész élet szigetének” is nevezik. Ha a Levendula Galériában az említett többlet eredőjét keressük, akkor, azt hiszem, hogy valami hasonló teljességre törekvéssel találkozhatunk itt is.

10 × 10 – ezt a címet kapta a Kecskés József és Goschler Tamás által kiválóan installált, reprezentatív, 54 művész alkotásait bemutató kiállítás. Az itt kiállított műalkotások – legyenek bár absztraktok vagy konkrét művek – a galéria fontosságát fejezik ki. Ez a különlegessége a mai tárlatnak. Az, hogy a kiállító művészek mintegy tiszteletüket, szellemi kötődésüket, a helyhez való kapcsolódásukat mutatják be. Így mondhatjuk, hogy egy valódi homage à Levendula Galéria kiállítás jött létre.

Ugyanakkor számunkra, nézők számára a tárlatból az is kiderül, hogy milyen szerteágazó, művészeti csoportokon és irányzatokon átívelő szellemi bázissá vált ez a hely. A kiállító művészek sokszínűsége, különféle irányzatok jelenléte azonban összeér: mindegyik kötődik a galériához, valamint a művészeti értelemben tekintett szépségre törekszik. A művek által megláthatjuk, hogy milyen letisztultságokból, művészi kvalitásokból, hányféle filozófiából építi fel magát a Levendula Galéria. Különleges élmény végigsétálni az alkotások előtt, megállni és rácsodálkozni az egyes művekre, párhuzamosságokat, különbözőségeket, megfogalmazási pontokat keresni, valamint a tárlatot egyben, egy összecsengő műként tekinteni. Kívánom önöknek, hogy éljenek a lehetőséggel, mélyedjenek el az egyes művek üzeneteiben, fedezzék fel az alkotásokat.

„Homo festusok, azaz ünneplő emberek vagyunk” – ez a gondolat 2010-ben hangzott el a Levendula Galériában, amikor kétéves születésnapját ünnepeltük. Az Ószövetség népe, a zsidóság számára az ünnep alapvetően egy olyan vallási és egyben családi aktus, ahol asztal körül ülve a családfő elmeséli háza népének, hogy mit ünneplünk.

Roger Caillois francia szociológus, kultúrfilozófus „cronos hierosnak”, azaz „szent időnek” nevezi az ünnepet, amely az istenek hatalmas jelenléte által felfüggeszti az emberi időt. Az ünneplő ember felülemelkedik a hétköznapokon, kilép a megszokott időből, meghaladja a tér-idő-beli egzisztencia korlátait. A görög filozófia, majd a kereszténység a valódi ünnepre egy külön időfogalmat, a kairost használja. Ez a megkülönböztetett idő az, mely egyszerre döntéshelyzetet, jelen időt, vissza- és előretekintést jelez, és mindezek által az „idők teljességét” fejezi ki.

Nyolc éve már ünnepeltünk, hiszen éreztük, hogy a Levendula Galéria létrejöttével és kezdőlépéseivel egy fontos folyamat indult el Gödöllőn. Most, a tízéves évfordulón köszönetet tudunk csak mondani azért az odaadó erőfeszítésért, mellyel egy Gödöllő és a térség kulturális életét gazdagító, valóban meghatározó szellemi központtá vált ez a hely. Isten éltesse a Levendula Galériát, Isten éltesse Erzsót!

A kiállítást Kányádi Sándor versével nyitom meg:
Szívvel-lélekkel.
Tűzzel-vassal – s majd újra
szívvel-lélekkel.

10 × 10 – A Levendula Galéria tízéves ünnepi kiállításán kiállító művészek:

Bada Márta, Balla Vera, Bányai Gizella, Bartha Ágnes, Bartók Mónika, Bércesi-Dienes Erika, Bodó Károly, Bujdosó Ernő, Csillag Imola, Csillag István, Danis János, Dercsényiné Horváth Gabriella, Dirk Lohmann, Fábián Dénes, Fazakas Barna, Gál Lehel, Goschler Tamás, Klement Zoltán, Konkoly György, Kovács Gabriella, Krieser Erika – Raab Rozi, Kun Éva, Ladócsy László, Laila Seidel, Lőrincz Ferenc, Martin Koroscha, Mimi, Márvány Miklós, Mester Bori, Mészáros Annarózsa, Mészáros János, Meyer Arthur, Nádas Alexandra, Nagy Gábor, Pirók Irén, Posztobányi Péter, Rehák Julianna, Schäffer Anna, Sólyom Zsuzsanna, Sz. Jánosi Erzsébet, Szabó Lilla, Szekeres Adrienn, Szekeres Edina, Szekeres Erzsébet, Szentgáli-Varga Szilárd, Szentiványi-Székely Enikő, Szinvai Pál, Tamási Gábor, Tompa Bors Eszter, Udo Reutter, Ulrike Brockmann, Varga Zoltán Zsolt, Veress Enéh Erzsébet