Mi az igazság? Erre a kérdésre keressük a választ, amióta a jó és rossz tudásának fájáról evett az ember. Hányszor csapjuk be magunkat azzal, hogy tudjuk az igazságot, sőt mi hordozzuk azt, és mi vagyunk azok, akik jól és igazan éljük az életünket.

Egy házaspár a hatvanadik házassági évfordulóját ünnepelte. Ez idő alatt nagyon ritkán vitatkoztak, a napjaik boldogságban és megelégedettségben teltek. Mindent megosztottak egymással, és nem voltak titkaik egymás előtt – kivéve egyet. A feleségnek volt egy doboza, melyet az egyik szekrény tetején tartott. Az esküvőjük napján arra kérte a férjét, hogy soha ne nézzen bele a dobozba.

Most azonban elérkezett a pillanat, és a férj megkérdezte a feleségétől, hogy végre megnézheti-e, mi van a dobozban. A feleség beleegyezett, a férj pedig kinyitotta a dobozt. Két horgolt terítő és huszonötezer dollár volt benne. Amikor megkérdezte, mit jelentsen mindez, az asszony így felelt: „Amikor összeházasodtunk, az édesanyám azt tanácsolta, hogy amikor mérges leszek rád, vagy amikor olyasmit mondasz vagy teszel, ami nekem nem tetszik, horgoljak egy csipketerítőt, aztán beszéljem át veled a problémát.”

A férjet könnyekig meghatotta ez a kedves történet. Csodálattal gondolt arra, hogy 60 évnyi házasság alatt csak annyiszor idegesítette fel a feleségét, hogy annak mindössze két kis terítőt kellett horgolnia. Rendkívül meg volt elégedve magával. Megfogta a felesége kezét, és ezt mondta: „Ez megmagyarázza a két horgolt terítőt. De mi ez a huszonötezer dollár?”

A felesége kedvesen rámosolygott, majd így felelt: „Ez az a pénz, melyet az évek során meghorgolt terítők eladásából szereztem.”

Ez a történet nem csupán arról szól, hogy milyen szokatlan módokon lehet kezelni a házasságban előforduló konfliktusokat, hanem jól illusztrálja azt is, hogy milyen rossz következtetéseket tudunk levonni akkor, ha azokat korlátozott információkra alapozzuk. És főleg akkor, ha saját magunkról van szó.

Gyakran a magunknak bemesélt „igazságok” csupán töredékei az igazságnak, és sokszor visznek rossz irányba a magunk megítélésében.

Mi az igazság? – teszi fel a kérdést Pilátus is Jézus kihallgatásának végén. Pedig a válasz teljes valóságában ott állt előtte. Hiszen Jézus maga mondja magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” És maga mondja magáról azt is, hogy „ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.”

Hóseás felszólítása így válik számunkra is megérthetővé. Ha Krisztussal vettetünk be, hűséget fogunk aratni. Isten hűségét. Ő az, aki megérleli bennünk az életet, és többszörös termést hoz az életünkben. Hiszen hűséges az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. Arra a közösségre, mely feltöri életünk ugarát, hogy igazsága teremjen bennünk, családunkban, egyházunkban, az egész világban Krisztus Jézus által.

Ámen.

Elhangzott 2018. július 9-én a Kossuth Rádió Erős vár a mi Istenünk! című műsorában.