Szerelem első látásra. Az utazás mindig lehetőség. Nemcsak arra, hogy az ember új embereket, tájakat, ízeket, érzéseket, melódiákat, gondolatokat fedezzen fel, de arra is esély, hogy kicsit távolabbról tekintsen saját életére, élethelyzetére, hivatására, kihívásaira, feladataira, jövőjére. A hétfői nap, melynek nagy része utazással telt – repülő-vonat-vonat-vonat kombinációban –, biztosította is ezt a lehetőséget. Összegzés és visszatekintés, tervezés és várakozás, közelség és távolság, megannyi gondolat életről, családról, teológiáról, egyházról, tervekről, álmokról és természetes izgalom a várva várt szeminárium miatt.

Délután érkeztem meg Európa fővárosába, amely már az első percben lenyűgözött befogadásával, vitalitásával, nyitottságával. Igazi szerelem volt első látásra. A városi buszon már együtt utazhattam és beszélgethettem egy indonéz kolleginával, aki Németországban tanul diakóniát; ott és akkor kristálytiszta lett számomra, hogy ez egy beszélgetésekkel telezsúfolt hét lesz. És igazam lett.

A megérkezés után tehettem egy rövid sétát, majd közös vacsorával indult el teljes valójában a hét. Este hivatalos köszöntéssel vette kezdetét a nyári egyetem. A szervező Ökumenikus Kutatóintézet nevében két teológusprofesszor, dr. Jennifer Wasmuth és dr. Theodor Dieter köszöntött minket, a közel harminc országból idelátogató, nyolcféle felekezetet képviselő több mint ötven résztvevőt.

Mi fán terem a fundamentalizmus? Keddtől szombatig minden délelőtt előadásokat hallgathattunk, majd vitathattunk meg, teljes őszinteséggel, interaktív módon. A keddi nap délelőttjén Jennifer Wasmuth, a kutatóintézet igazgatója tartotta a bevezető előadást. A professzor asszony a cím összetettségére mutatott rá, valamint a fundamentalizmus mint jelenség egyértelmű definiálásának nehézségére. Rengeteg árnyalatot villantott fel, nem elkerülve a kényes kérdéseket, hangsúlyozva a fundamentalizmussal kapcsolatos félreértéseket, szélsőségeket.

Kitért a fundamentalizmus politikai vonatkozásaira csakúgy, mint vallásközi szempontjaira. Alapvető célként tűzte ki, hogy a hét folyamán minden résztvevő egy kicsit jobban betekintést nyerhessen e fogalom értelmezésének sokszínűségébe. Indirekt módon utalt a szeminárium címének ambivalensségére, tudniillik – világított rá előadó – igencsak komplex ökumenikus kihívás is a fundamentalizmussal foglalkozni, hiszen lényege szerint nem a nyitottságra épül.

Amerikai diagnózisok, fundamentalista Jézus. Az első hivatalos délelőtt másik előadásán dr. Scott Appleby egyesült államokbeli (Indiana) történészprofesszor folytatta a nyomozást. Különösen az észak-amerikai helyzetre koncentrált, kiemelve az evangelikál mozgalmak vallásos és politikai szerepét, sokszor használva ironikus mondatokat. Példának okáért: „Van egy mondás, miszerint »a fundamentalista a dühös evangelikál«.” Óva intette a hallgatóságot, hogy összekeverje a fundamentalistákat, a tradicionalistákat, az evangelikálokat, a konzervatívokat és a szélsőségeseket. Mindegyik különbözik – fejtette ki –, bár természetesen vannak átfedések. Beszélt a szekularizmus térhódításáról, az ellenségképgyártás veszélyeiről (többen véltünk felfedezni ismerős elemeket) és a gyarmatosítás következményeiről.

Dr. Appleby definíciója szerint a fundamentalizmus egyfajta válasz a modernitásra, csakúgy, mint a liberalizmus, a tradicionalizmus vagy a többi különböző „izmus”. Nagyon fontosnak tartotta (és szinte a szeminárium céljaként tűzte ki) a téma részletes megvitatását, komolyan véve az egyéni tapasztalatokat. Kitért még a fundamentalizmus fogalmának asszociációs bázisára, példaként említve nagyon konkrét ügyeket, úgy is mint a Biblia szó szerinti ihletettsége, a női ordináció lehetősége, az iszlámellenesség sajnálatosan növekvő tendenciája vagy éppen a homoszexualitás értelmezésének kérdése.

Délután dr. Mark Granquist amerikai (Minnesota) egyháztörténész-professzor részletezően beszélt az amerikai konzervativizmusról és arról, hogy milyen fekete-fehér világképben gondolkodnak azok a fundamentalista evangelikálok, akik többségükben nemcsak hogy Donald Trump amerikai elnök leghűségesebb támogatói, de előszeretettel használják a militarista terminológiát prédikációjukban, kommunikációjukban. Nagyon fontosnak tartotta a gyülekezeti aspektusokat, kiemelve azt a diagnózist, hogy ha az emberek nem találják meg a helyüket a hagyományos egyházi keretek között, akkor előszeretettel keresnek olyan kisebb közösséget, ahol megélhetik hitüket. Ezen közösségeknek sokszor van fundamentalista eszmei hátterük, a szó exkluzivista értelmében.

Az előadó feltette a kérdést: Jézus vajon fundamentalista volt-e? Leszögezte, hogy először is a magunk számára kell definiálnunk, mi is a fundamentalizmus, és csak utána válaszolni erre a provokatív felvetésre. A professzor a kérdés szubjektív fogalmi tisztázása után a saját válaszát is megadta: az ő interpretációja szerint Jézus nem volt fundamentalista, bár Isten országára mint alapra tekintett. Az első keresztény generáció számára pedig már Jézus vált az egyértelmű fundamentummá – hangsúlyozta –, ennek lenyomata maga az Újszövetség is. Dr. Granquist a fundamentalizmusra mint egyfajta reakcióra tekintett, de nem elsősorban a modernitásra adott válaszként (ahogyan dr. Appleby), hanem mint amely igyekszik egyértelmű keretet adni, utat mutatni az egyház és a társadalom változásainak útvesztőiben.

Afrikai hagyaték(ok). Dr. Ndanganeni Phaswana dél-afrikai evangélikus elnök-püspök a fundamentalizmus kihívásainak afrikai perspektíváját részletezte szerdai előadásában. Nagyon lényegesnek tartotta a világvallások sokszínűségében a párbeszéd szerepét a buddhizmus, a hinduizmus, az iszlám és a kereszténység között. Hangot adott annak, hogy szükséges feldolgozni a gyarmatosítás utáni „hagyatékot”. A feldolgozásra – véleményem szerint – kiváló lehetőséget nyújthat a posztkoloniális interpretációs keret, amire több fórumon is felhívtam a figyelmet. Óriási jelentősége van – mutatott rá a püspök –, hogy az elnyomott népek meghallják az Isten országának jó hírét, amely reményt adhat számukra, találkozzanak bármely világvallás fundamentalistáinak ítélkező és sokszor szélsőséges megnyilvánulásaival.

Az előadó számos témát érintett, például a nyilvános igazságosság kérdését, Desmond Tutu dél-afrikai anglikán egyházi vezető, emberi jogi aktivista szerepvállalását, az AIDS mint isteni büntetés problematikáját, a vízhiány mint isteni jel tematikáját, a politikai fundamentalizmus vagy éppen a Jézus nevében „elkövetett” ősi törzsi varázslások keresztény megítélését.

Valahol Európában. Csütörtökön és pénteken európai aspektusokra koncentráltunk. Csütörtökön dr. Gisa Bauer, a Lipcsei Egyetem Teológiai Karának docense az egyházak és a társadalmak identitásproblémáit részletezte, külön kitérve a protestáns álláspontra és az európai protestantizmusban jelen lévő fundamentalizmusra, amely természetében más, mint amerikai „testvére”, bár kétségkívül több közös pont is felfedezhető bennük. Az előadó nagyon egyértelműen beszélt arról a tendenciáról, hogy az internet adta lehetőségek segítik a fundamentalizmus és a radikális nézetek előretörését Európa-szerte, de világszerte is.

Dr. Sonja Angelika Strube, az Osnabrücki Egyetem Katolikus Teológiai Intézetének docense számomra két nagyon fontos elemre hívta fel a figyelmet, mégpedig a római katolikus hitelveket szem előtt tartva. Egyrészt arra, hogy hihetetlen módon terjednek Európában az újpogány eszmék (ez hazánkra fokozottan igaz), másrészt arra, hogy a fundamentalizmus és annak több különböző vallásban, felekezetben, felekezeteken és vallásokon kívül való megjelenése legtöbbször egyfajta ellenállás is a hagyományos intézményes egyházi keretekkel szemben.

Fundamentalizmus – ortodox keresztény és muszlim aspektusok. Pénteken a görög dr. Vasilios Makrides, az Erfurti Egyetem professzora tartott előadást a fundamentalizmus ortodox értelmezéséről. Felidézte, hogy a fundamentalista ortodoxok tüntettek II. János Pál ellen, a távozását követelve, amikor a pápa 2001-ben Athénban tett hivatalos látogatást. A Biblia szó szerinti értelmezését, a modern hermeneutika létjogosultságát és az ortodox hagyomány szerepét is részletezte a professzor, kiemelve a felekezet patriarchális felépítését, illetve azt, hogy az ortodoxiára a felvilágosodásnak nem volt hatása.

A globalizáció kihívásait komolyabban kellene vennie az ortodox kereszténységnek – hívta fel a figyelmet az előadó –, megtartva azt a keresztény identitást, amelynek az értékei megkérdőjelezhetetlenek. Beszélt a hivatalos egyház hierarchiájáról, valamint a kritikai önreflexió szükségességéről az ortodox egyház saját múltjával és jelenével összefüggésben. A professzor elengedhetetlennek tartotta a dialógust a nyugati keresztény egyházakkal és az ő tapasztalataikkal, valamint arra a kérdésre is válaszolt diplomatikusan, hogy vajon miért nem volt reformáció az ortodox egyházban.

A fundamentalizmust tárgyalva természetesen többször beszéltünk az iszlám fundamentalizmusról is. Ebben adott szakértő útmutatást dr. Ghassan El Masri arabista, berlini egyetemi docens, aki a Korán exegézisének sokszínűségéről beszélt, valamint dr. Alexi Chehadeh szíriai professzor, ortodox pap, aki a keresztény– muszlim dialógus fontosságát hangsúlyozta, és felvázolta a kereteit, nem rejtve véka alá a folyamat bonyolultságát és nehézségeit sem. A hét zárásaként a Sierra Leone-i dr. Joseph Bosco Bangura pünkösdi lelkész belgiumi tapasztalatait hallgattuk meg, valamint Emily Stelling amerikai (Wisconsin) evangélikus lelkészjelölt szlovákiai nemzetközi gyülekezetépítési stratégiáját ismerhettük meg.

Fundamentalizmusok – a többes szám mint feloldás. A konferenciát záró előadásában szombat délután dr. Theodor Dieter professzor összegezte a szemináriumon hallottakat. Kiemelte az önreflexió fontosságát, az eltérő álláspontok megosztását, a különböző kritikus nézetek ütköztetésének jelentőségét. Hihetetlen pontossággal elemezte, mit is jelent reális dialógusban lenni: keresztény felekezeteknek egymással, világvallásokkal, a társadalommal, a kortárs gondolatokkal. A dialógust mint biztonságos zónát (safe place) mutatta be, ahol nem a másik meggyőzése a cél, hanem a másik megismerése, megértése és elfogadása.

Mintegy a hét konklúziójaként elmondta, hogy a fundamentalizmus szó számtalan kontextusban és igen különbözőképpen használható, ezért az ő meglátása szerint kizárólag többes számban kellene és szabadna említeni: fundamentalizmusok. A szavakat hídépítésre kell használni, nem pedig fegyverként egymás ellen – adott bölcs útmutatást a világhírű kutató. A folytatásban mintegy utóiratként kitért arra, hogy bizony a fundamentalisták nagyon modern emberek, értik a mai technikát, és jól is használják, viszont a világképük kifejezetten dualista és kirekesztő. Ez óriási kihívás az ökumené számára. Ugyanakkor le kell szögeznünk – emelte ki –, hogy Jézus helyét semmi nem foglalhatja el.

Végezetül dr. Dieter is idézte az ökumenikus, úrvacsorás záró istentisztelet kulcsmondatát 1Kor 3,11-ből: „Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus.”

Az utolsó strasbourgi szó jogán. Túlfeszítené a beszámoló terjedelmi határait, ha felsorolnám azt a sok pozitív jelzőt, amelyet Strasbourggal kapcsolatban használtam – magyarul, angolul, németül, franciául. Mind a konferencia hivatalos programja, mind az éjszakába nyúló személyes beszélgetések megerősítették bennem a Lutheránus Világszövetség jelmondatát: „Evangélikusnak lenni annyit jelent, mint ökumenikusnak lenni.” A szó legtágabb értelmében. Teológiai diskurzusokban, kulináris élvezetek közepette, sétahajózás vagy buszkirándulás alatt vagy éppen a déli közös áhítatos csendekben a Szent Tamás protestáns templomban. A lüktető és békés városban a multikulturális értékek, a jó értelemben vett európai közös értékek mentén zajlottak a dialógusok. Lehetőségeimhez mérten igyekeztem rámutatni a héten, hogy ha sok szempontból vagyok-vagyunk is kisebbségi helyzetben itthon, magyarként, evangélikusként, lelkészként, teológusként, szülőként igyekszem-igyekszünk helytállni, és ha kell, az árral szemben is vállalni az irgalmasságot, a nyitottságot, a párbeszédet, a hídépítést.

Kedden social evening (közös est) keretében Kodály Zoltánról beszéltem a konferencia résztvevőinek, és azokról az értékekről, amelyeket otthonról hoztam. A Kodály gyűjtötte, Erdő mellett estvéledtem című magyar népdal közös eléneklésével zártuk az estet. Ha kicsiben is, de megvalósult az egyik álmom, és Budapest és Strasbourg valamelyest közelebb került egymáshoz – ha csak néhány percre is. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 29–30. számában jelent meg 2018. július 29-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.