Visszatérő fellépőink vannak: Németh Sándor orgona- és Gerencsér Zoltán hegedűjátékát már évek óta élvezhetik a látogatók. Úgy gondolom, érdemes őket egy kicsit közelebbről is megismerni – ajánlotta a lelkész. 

A fiatal művészek eddigi pályafutásukról nagyon szerényen, alázattal szóltak. Elmondták, hogy általános iskolás koruktól foglalkoznak zenével. Sándor a kemeneshőgyészi evangélikus gyülekezet kántoraitól kapta első zenei indíttatását, Zoltán pedig egy utcabeli idősebb fiú közbenjárására került a nagykanizsai zeneiskolába. Alapfokú zeneiskolai tanulmányaik után mindketten a szombathelyi művészeti szakközépiskolában érettségiztek. Ezt követően Zoltán Győrben, a Széchenyi István Egyetem Varga Tibor Zeneművészeti Intézetében folytatta felsőfokú hegedűtanulmányait, Sándor Budapesten, a Zeneakadémián és a Bartók Béla konzervatóriumban tanult zongora, orgona, szolfézs, zeneelmélet és karvezetés szakirányokon. 

Jelenleg mindketten tanítanak. Zoltán a győri Liszt Ferenc zeneiskola hegedűtanára, Sándor pedig ének-zenét tanít a budapesti Fazekas-gimnáziumban, szeptembertől pedig a kelenföldi gyülekezet orgonista-kántora, illetve a Ward Mária zeneművészeti szakközépiskola korrepetítoraként oktatja a jövő zenészeit. 

Közös munkájuk kezdeteiről elmesélték, hogy baráti és szakmai kapcsolatuk a szombathelyi „konzis” évekig nyúlik vissza, ahol osztálytársak, kollégiumi szobatársak és kamarapartnerek voltak: 

„Már a konziban rendszeresen zenéltünk együtt. Esténként beszabadulva egy-egy osztályterembe kézzel-lábbal végigjátszottuk a kamarairodalom egy jelentékeny (általunk elérhető) szeletét. Főként barokk zenét, amit talán mindketten leginkább szívügyünknek érzünk a mai napig. Ez a kezdeti hobbink az idő előrehaladtával többé-kevésbé rendszeres koncertező tevékenységgé alakult, de az igazat megvallva az én indíttatásom mit sem változott: nekem ez örömzene, szórakozás” – mondta Zoltán, majd hozzáfűzte: „A zene és a tanítás az életem része, de nem vagyok a hangszer rabszolgája. Úgy definiálom magam, mint egy hobbizenész, aki a Gondviselés kegyelméből abból él, amit szeret csinálni.”

Nagyvázsonyi és Balaton-felvidéki kötődésükről elmesélték, hogy Németh Szabolcs lelkész meghívására jönnek Nagyvázsonyba, és az egyházközség több településén is játszottak már. Szentantalfán idén már a jubileumi, tizedik koncertjük volt. 

„Minden évben várjuk ezt a kis nyári »aktív pihenést«. Szentantalfára szinte hazajárunk, de itt, Nagyvázsonyban is egyre több arcra tekintek ismerősként. Mindig más, ám hasonlóan nagy élmény ebben a vár melletti, csodás környezetben, az egyszerűségében gyönyörű, emberléptékű, kis templomban a historikus orgona kíséretével játszani!” – mondta Zoltán.

Sándor idei személyes élményét osztotta meg: „Különösen megható és maradandó élmény volt számomra, hogy az idei szentantalfai koncertünkön ott volt több most érettségizett tanítványom, akik itt nyaraltak a faluban. Nagyon jó érzés, mert talán azt jelenti, hogy mi is tudtunk adni nekik valami ajándékot a muzsikálásunkkal. Ha a Jóisten is úgy akarja, jövőre is visszatérünk!” – zárta gondolatait Németh Sándor.