A Szólj be a papnak! mozgalom szervezte beszélgetések a múlt év februárjában kezdődtek három debreceni keresztény gyülekezet összefogásával. A kezdeményezés célja egyfajta „kocsmai evangelizáció”: főként nem hívők számára alkalmat adni arra, hogy az életük nagy kérdései kapcsán megismerhessék az egyházak képviselőinek álláspontját, és találkozhassanak a hittel, Jézus Krisztus üzenetével. A rendezvények egyszerre szolgálják a hitéleti ismeretterjesztést és a vitakultúra fejlesztését, valamint fórumot biztosítanak a legaktuálisabb társadalmi kérdések széles körű interaktív megvitatására.

Az összejövetelek iránti érdeklődés mindig eleven. Gombkötő Beáta már sokadik alkalommal vett részt előadóként a rendezvényen. Egyetemi lelkészként fontosnak tartja a „kocsmai evangelizációt”. Elmondása szerint a fiatalokat leginkább ezeken a helyeken lehet elérni, valamint a diskurzusok témái főként ezt a korosztályt érintik. A lelkésznő véleményét a résztvevők összetétele is alátámasztotta: az egyetemista korosztály mellett néhány gimnazista is felfedezhető volt a közönség soraiban.

Tabuk nélkül

A bioetika kérdésköre szerteágazó. Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ Egészségtudományi fogalomtárának (Fogalomtar.aeek.hu) meghatározása szerint a bioetika a biológia és az orvostudomány etikai kérdéseivel foglalkozó, a természet- és társadalomtudományokon alapuló több szakterületet érintő tudomány; olyan kulturális, etikai és szociális kérdések tartoznak hozzá, amelyek az egészségügy és a természeti környezet széles területeit érintik. Fábry Kornél atya a témával kapcsolatban kifejtette: „Úgy gondolom, hogy a bioetikának a feladata meghúzni a határokat.” Az ember bár megtehet sok mindent, mert rendelkezésére áll a technika, ám bizonyos dolgokat mégsem tehet meg, „mert túllépi azt a határt, ameddig az ő hatásköre szól”. Az atya szerint az egyház feladata a Tízparancsolat alapján elsődlegesen az élet védelme.

Gombkötő Beáta elmondta, hogy egyetemi óráin nagyon nehéz volt nyugvópontra jutni a bioetikával kapcsolatos vitás kérdésekben, sokszor csak irányelveket tudtak megfogalmazni.

A különféle felekezeti hozzáállásokról Boros Dávid úgy nyilatkozott, hogy ha az egyházaknak nem lennének eltérőek a megközelítéseik, akkor az este csak egy ember előadása lenne, aki rövid és tömör összefoglalót tartana a válaszokból. „A baptista közösség kissé alulról szerveződő, azt is mondhatnám, hogy népi központú, éppen ezért sokszor az ilyen nagy teoretikus kérdésekhez inkább a teológia felől közelítünk, illetve a missziós szempont és a lelkigondozás felől. A katolikus egyház centralizáltabb, és generális történelmi és társadalmi kérdésekre válaszol. A mi szempontunk valószínűleg ma este is inkább személyes, lelkigondozói, helyzetfelismerő, megismerő és remélem, megoldó lesz” – vezette fel az estet a baptista lelkipásztor.

A továbbiakban a jelenlévők olyan eszmecsere részesei lehettek, amely kényes kérdésekkel foglalkozott őszintén, tabuk nélkül. Szóba került a házasság előtti szexualitás, a házasságon belüli fogamzásgátlás, valamint az öngyilkosság témaköre. A felszólalóknak nehéz dolguk volt: röviden kellett reagálniuk olyan felvetésekre, amelyeknek egyenként lehetett volna egész esteket rendezni.

Fogamzásgátlás, szexualitás

Gombkötő Beáta kifejtette, a pasztoráció során különösen fontos lenne tudatosítani az emberekben, hogy felnőttként felelősséggel tartoznak a tetteikért. Fábry Kornél atya szerint a fogamzásgátlás annak az eredménye, hogy az ember el akarta választani egymástól az életfakasztást és a szexualitást. Azonban a római katolikus pap szerint ez egy nagyon bonyolult helyzet, amelyről alapelveket tudnak csak kimondani, a többi a gyóntatószékre és a lelkivezetésre tartozik, hiszen az esetek hívenként jelentős eltéréseket mutathatnak.

Miközben a három egyház képviselői válaszoltak, a teremben folyamatosan körbejárt a „kérdéses” doboz, amelyben egyre gyűltek a hallgatóság kérdéseit tartalmazó cetlik.

Sokan felvetették a házasság előtt létesített szexuális kapcsolat témáját. Hol a határ a nemiségben, meddig lehet elmenni? Boros Dávid tízévi házasságának távlatából visszatekintve személyes tapasztalatát osztotta meg a fiatalokkal. „Tíz év házasságból szemlélve a szexualitás nagyon fontos és jó szelete az életnek, de az ember életének sok más területe van ezen kívül. Visszanézve azt látom, hogy érdemes volt ezt őrizni a házasság számára, meghagyva az egyesülést a nászéjszakára. Amit a szexualitás tud adni, azt bőven meg fogod tudni élni a házastársaddal. Én hiszem, hogy a várakozáshoz Isten tud erőt adni.”

Gombkötő Beáta felhívta a figyelmet arra, hogy sokszor nem tisztázzuk a vágyaink mögötti motivációinkat, és nem tekintjük embernek a másikat, aminek súlyos következményei lehetnek, például elveszünk az egyéjszakás kalandokban.

„Az ember érzékeny lény, a teste, lelke reagál az impulzusokra. Minden azon múlik, hogy ki van a kapcsolat középpontjában: a másik vagy én. A saját kielégülésemet keresem, vagy a másiknak örömöt vagy a kölcsönös örömöt? Hogy mikor mit szabad, erről a Búcsú a randevúktól című könyv szerzője, Joshua Harris amerikai református lelkész azt mondta, hogy a jó dolog rossz időben rosszá válik. Hogy miért érdemes várni? A miatt a néhány félelemmel teli nap miatt, amely arról szól, hogy megjön-e vagy nem. Nem éri meg az egészet, ha ott van a félelem: foganok, s akkor mi lesz?” – járta körbe a problémát Fábry Kornél.

Lombikbabák

Nagy vitát váltott ki annak idején Veres András püspöknek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökének nyilatkozata a lombikbébiprogramról. A püspök tavaly kritizálta a kormány lombikbébiprogramot támogató álláspontját, mivel az „figyelmen kívül hagyja a krisztusi értékrendet”. A kérdést a Szólj be a papnak hallgatósága sem kerülte el, és válaszra késztette a megjelent lelkipásztorokat. A témában annak idején egyházunk nevében dr. Orosz Gábor Viktor, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata Teológiai Bizottságának elnöke nyilatkozott: „Amennyiben a mesterséges megtermékenyítés módszereit eredményesen alkalmazzák, és az úgynevezett számfeletti embriók létrejöttét igyekeznek elkerülni, akkor véleményünk szerint a mesterséges megtermékenyítés Isten áldásának tekinthető. Szemben a római katolikus tanítóhivatal természetjogon alapuló megállapításaival, evangélikus oldalon nincs olyan ellenvetés, amely az eljárás előnyeit irrelevánsnak minősítené a tudatosan vállalt kockázatokkal szemben…”

Fábry Kornél atya szerint az ember továbbra sem játszhat Istent. Tisztában kell lenni azzal, hogy többféle eljárás létezik, egyik esetben származhat az apától a spermium, de előfordulhat, hogy ezt donoréval helyettesítik, valamint a béranyaság lehetősége is felvet további etikai kérdéseket. „Az egész mögött pedig annak az igénynek a benyújtása van, hogy az ember szülő akar lenni.” A katolikus pap szerint a vágy jogos, de meg kell gondolni, hogy egy gyermek megfoganásával együtt jár a többi – a katolikus álláspont szerint már életnek tekintendő – megtermékenyített petesejt elpusztulása. Boros Dávid baptista lelkipásztor meglátása szerint viszont nem tekinthető problémának, ha egy pár orvosi segítséget kér ahhoz, hogy gyermeke születhessen.

A beszélgetés során tanulságos volt szembesülni azzal, hogy milyen dilemmák foglalkoztatják a fiatalokat. Nyilvánvalóvá vált, hogy a lelkipásztoroknak különösen részletekbe menően kell elmélyedniük ebben a kérdéskörben is: az élénk érdeklődés adott, az egyházak képviselőinek pedig ezt látniuk kell, és késznek kell lenniük érdemi válaszokkal szolgálni. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 39–40. számában jelent meg 2018. október 7-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.