A már hagyománnyá vált találkozót idén is a tantárgygondozó, Urbán Ágnes szervezte meg az Evangélikus Pedagógiai Intézet (EPSZTI) munkatársainak segítségével. Az előadást és workshopokat a Momentán Társulat és a SkillToGo képviselői, Harsányi Bence és Somkövi Bernadett, valamint más, tanártovábbképzéssel foglalkozó szakemberek: Ittzésné Kövendi Kata, Hell Gabriella, Zircher Zita és Kelemen Ferenc tartották.
A jó hangulatban eltöltött, a résztvevők szerint „hasznos, érdekes, hangulatos, szórakoztató, gondolatébresztő és feltöltő” konferenciát Victor Mónika igazgatóhelyettes köszöntője vezette be (az alábbiakban olvasható). A nyelvtanárkollégák már most várják, hogy jövőre ismét viszontlátsák egymást, és búcsúzáskor már a következő konferencia lehetséges témáit is felvetették.
Kedves Nyelvtanárkollégáim, kedves Vendégek!
Hadd kezdjem azzal a kijelentéssel a köszöntőmet, hogy nyelvtanárnak lenni jó!
Néhány évvel ezelőtt egy fiatal kollégánk közvélemény-kutatást tartott a tantestületben: arra kért minket, írjuk le neki, miért jó tanárnak lenni. Az ő ötletéből kiindulva az elmúlt napokban azt próbáltam végiggondolni, miért is jó nyelvtanárnak lenni.
Először is nyelvtanárként abban a kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy szaktárgyunknál fogva elég magas szinten elsajátíthattunk legalább egy vagy néhányan akár több idegen nyelvet is. Azt pedig nem kell senkinek bizonygatni, mekkora előnnyel jár, ha az ember képes egy idegen nyelven jól tájékozódni, kommunikálni, megérteni másokat és megértetni saját magát. Idegen nyelven olvasni, írni, filmeket nézni és betekintést nyerni egy a sajátunktól eltérő, más kultúrába nemcsak nagyon jó dolog, hanem ténylegesen gazdagabbá is teszi az ember személyiségét.
Azután nyelvtanárként az általunk tanított tananyagon keresztül számtalan izgalmas, érdekes, hasznos vagy kifejezetten szórakoztató témával ismerkedhetünk meg. Jómagam angoltanárként megtudhattam Spielberg Schindler listája című filmjének néhány kulisszatitkát vagy azt, hogy a lakás melyik helyiségébe érdemes elrejteni az értékeinket, ahol azokat egy esetleges betörő a legkevésbé fogja keresni, megtanultam, mi a legjobb módszer az orrvérzés elállítására, és bár Mexikóban még sohasem jártam, Frida Kahlo Kék házát, a Casa Azult szinte szobáról szobára ismerem. És még vég nélkül sorolhatnám az izgalmasabbnál izgalmasabb témákat.
Azonban úgy gondolom, hogy talán a legnagyobb előnye a nyelvtanárságnak az, hogy semmilyen más szaktárgyat tanítónak nincs alkalma úgy megismerni a diákjait, ahogy nekünk. Mi pontosan tudjuk, kinek hány testvére van, és kivel jön ki legjobban a családjában, van-e háziállata, mit sportol, és milyen hangszeren játszik, mi a hobbija, hogyan szeret pihenni, mi szokta felbosszantani, mi teszi boldoggá, és mitől fél, volt-e már balesete, vagy volt-e kórházban, hol volt legutóbb nyaralni, hogyan rendezte be a szobáját, és mi szeretne lenni, hol szeretne élni, és milyen családot tervez, ha majd nagy lesz.
Egyszóval nyelvtanárnak lenni nagyon jó! Azonban, csak úgy jó, és csak úgy érdemes nyelvtanárnak lenni, ha az ember igyekszik jó nyelvtanárrá válni. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy folyamatosan tanuljunk, töltekezzünk, ismerjünk meg új módszereket, új szemléleteket. Erre szolgál az évenként – az idei évben már hatodik alkalommal – megrendezésre kerülő országos evangélikus nyelvtanári konferencia.
Köszönjük az EPSZTI-nek a lehetőséget, hogy ma itt lehetünk, köszönöm minden résztvevőnek, aki élt az alkalommal, és eljött erre a konferenciára, és kívánom, hogy ezen a mai napon mindannyian sok-sok értékes, új ismerettel gazdagodhassunk, és a nap végén azzal a meggyőződéssel mehessünk haza, hogy nyelvtanárnak lenni valóban NAGYON JÓ!
Victor Mónika igazgatóhelyettes