– Építészek azt szokták mondani, hogy a középület az igazi kihívás, hiszen az nem egy embernek, hanem egy közösségnek épül. Ezen belül is megkülönböztetett figyelem kerül a templomépítészetre. A mai templomi építészet vonatkozásában mi a legnagyobb kihívás?
– Én nem kategorizálnék ilyen egyértelműen, sokkal inkább azt mondanám, hogy az építészet igazából vagy minőségi vagy nem az. Minőségi építészet lehet egy kis családi ház, vagy annál még kisebb építmény ugyanúgy, mint egy felhőkarcoló vagy katedrális. Mindegyik között van olyan, amit az építészek jegyeznek mint komoly épületet. Igazából jó építészetről meg rossz építészetről lehet beszélni. Ez a művészet minden fajtájában megvan.
– Mit nevezünk szakrális építészetnek?
– Az európai ember hajlamos ilyenkor kizárólag keresztény templomokra gondolni. Szakrális építészet minden olyan épület – zsinagóga, mecset, vagy egyéb vallási épület –, amely valamilyen vallási közösség számára készült. A keresztény épületek ezen belül funkciójukból adódóan sajátosak. A liturgia, ami a keresztény templomokban jellemző, nyilvánvaló, hogy az iszlám, vagy más kultúrában máshogy jelentkezik.
– Milyen helyet foglal el a középületek között egy templom?
– A középületek sorából hosszú időn keresztül kiemelkedett a templomépítészet, hiszen a templomok voltak a technikai fejlődésnek a kulcsai. Elsősorban akkor jelentkezett építészeti újdonság, amikor a templomépítők áttértek a fáról a kőre, a kőről az acélra és a vasbetonra. Manapság a templomok már kisebbek mint például a stadionok, felhőkarcolók. Mára már nem a templomok a meghatározó épületek a városkép vonatkozásában, hiszen már nem olyan jelek a városokban, mint amilyenek korábban voltak. Gondoljunk csak Budapestre – ahol nincsenek felhőkarcolók. Még itt is lényegesen magasabb épületek épültek már, mint legmagasabb templomtornyaink. Csupán egy-kettő emelkedik ki templomaink közül, viszont ezek elsősorban a belvárosi négy-öt szintes épületek közül tudnak feltűnni, mint például a Szent István bazilika.
– Milyen lélekszámi szempontok jelentkeznek ma egy templom építésénél?
– A keresztény templomokra a szekularizáció rányomja a bélyegét. Egyre kisebbek azok a közösségek, akik időről-időre templomokban összegyűlnek. Magyarország egyes részein az elnéptelenedő települések, elöregedő gyülekezetek jelentősen csökkentették a létszámát is a gyülekezeteinknek. Ez a 2011-es népszámlálás során felszínre is került. Ennek kapcsán tudomásul kell vennünk, hogy azok a templomok amiket építünk nem lehetnek nagyobbak, mint kétszáz fő. Amiket ma építünk kisebb létszám befogadására alkalmasak, mint elődeik. Természetesen vannak nagyobb gyülekezetek is – mint például a budahegyvidéki, vagy balatonfüredi templomokhoz tartozó közösségek –, viszont ezek kivételek.
– Mi az építész feladata akkor, amikor tudomásul kell vennie, hogy a templom városképileg már nem meghatározó?
– Alapvetően nem mondanám azt, hogy egy építésznek máshogy kell hozzáállnia egy templom tervezéshez mint más épülethez. Az építész fő szempontja, hogy templomnak bele kell illeszkednie a környezetbe, továbbá az, hogy a teret úgy kell kialakítania, hogy a közösség számára az a legalkalmasabb legyen. Abban határoznám meg az építész szerepét és fontosságát, hogy tudja, hogy egy olyan közösség számára készül a templom, amelynek tagjai azonos életstílus alapján szeretnék megélni a gyülekezeti együttlétet egymással és az Úr Istennel. Minden más – az építészeti megjelenítés vagy a belső tér kialakítása – ennek van alárendelve. Ez nemcsak fizikailag vagy funkcionálisan, hanem látványában, megjelenésében és hatásában egyaránt értendő.
– Milyen funkcionális elemek határozzák meg egy templom felépítését?
– A funkció elsősorban a liturgiával függ össze. Tekintsünk egy kicsit az evangélikus templomokra. Az evangélikus liturgiánk – a sokféle liturgiai újítást is beleértve – egy nagyon határozott funkcionális igénnyel jelentkezik. A funkciók közül háromnak kiemelkedő fontossága van. Az egyik az ige. Itt az igehirdetés helyét kell meghatározni úgy, hogy onnan a beszéd eljuthasson a gyülekezethez. A másik a szentségek kiszolgáltatása. Az úrvacsora közös megélése fontos esemény, ehhez funkcionálisan biztosítani kell a megfelelő helyet. A harmadik a keresztelés fontossága. A keresztelés alkalmával kerül be egy új testvérünk a közösségbe. Ennek az eseménynek igenis egy gyülekezeti alkalomnak kell lennie! Ezek kiegészülnek az ünnepi események – konfirmáció, esküvő – és a gyülekezet tartózkodási helyének funkcionális figyelembevételével. A közösséget a padsorok akkor is kifejezik, ha azok éppen üresen vannak. Természetesen a templom akkor szép, ha ott a közösség minél nagyobb számban van jelen és nem csak egy-két ember ül a padsorokban. Ez a templomtér fő funkciója.
Ezen kívül nemcsak istentiszteleti alkalmak vannak, hanem egyéb összejövetelek is. Ezeket nem mindig célszerű egy nagyobb templomtérben tartani, hanem arra alkalmas kisebb helyiségeket kell kialakítani. Ezekben lehet a bibliaórákat, ifjúsági alkalmakat megtartani. Ezen kívül kell egy olyan hely is, ahol a lelkész félre tud vonulni és ahol tudja a híveket személyes beszélgetésre fogadni. Ma már azt is figyelembe vesszük, hogy a gyülekezet életében számos olyan alkalom is van, amely akár fesztelenebb, barátibb együttléteknek ad otthont. Ezeknek is kell kiszolgálóhelység ami lehetőséget ad arra, hogy egy közösség össze tud jönni.
– Egy templom nemcsak az adott közösségnek, hanem a következő generációknak is épül. Hogy lehet a következő generációk számára is tervezni?
– Ez az építésznek komoly feladata. Nem azt mondom, hogy prófétának kell lenni, de a jövőbe is meg kell próbálni látni. Ezért komolyan kell beszélni a jelenleg ott lévő hívekkel, hogy tudják, hogy ez a templom nemcsak nekik épül, hanem gyermekeiknek és unokáiknak is. Vagyis nem azt kell feltétlenül megvalósítani amit ma én akarok, hanem azt, ami hosszabb távra is megadja a lehetőséget annak a nemzedékről-nemzedéknek lévő gyülekezeti közösségnek, aki ott él.
– Eddig hány templom készült az Ön tervei alapján? Saját tervezéseiből mit emelne ki?
– Körülbelül hat-hét templomot és számos további egyházi épületet terveztem. Ezeknél nem ugyanazt a technikát, megoldásokat választottam, mindig az adott térséghez igazodva alakítottam ki építészeti terveimet. Igyekeztem alázattal nyúlni ezekhez a feladatokhoz. Nem az volt a szempontom, hogy önmegvalósításra törekedjek, hanem az általam megismert gyülekezet volt a szemem előtt. Ezt tartottam mindig tiszteletben. Nem is olyan egyszerű dolog ez, hiszen egy közösségnél, nagyon sok elképzelés kavarog a hívek fejében. Amikor nem köszön vissza a tervekben egy-egy elképzelés, az hosszadalmas, türelmes eljárást igényel, hogy végső soron kialakuljon valami. Ezen kívül az adott gyülekezet anyagi helyzete is erősen befolyásolja egy-egy templom arculatát. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy felelősségünk figyelembe venni, hogy az egyszerű eszközökkel meddig lehet eljutni és mit lehet csinálni. A legfontosabb, hogy a tér alkalmas legyen a közösségnek és az épület a környezetbe beleilleszkedjen.
Mindez természetesen nem zárja ki azt – sőt erősíti –, hogy szépen megfogalmazott és átgondolt építészeti terek alakuljanak ki és hogy a ma temploma is Isten dicsőségét hirdesse a maga háromdimenziós eszközeivel a környezetében.