Évtizedek óta szervezek, vezetek programokat, konferenciákat, és nem tudom megunni. Jó megélni a különböző korosztályok családias közösségét. Építő tapasztalat a sokféleség. Sokféleség a hit megélésében és a gyülekezeti, nemzetiségi, családi, társadalmi hátteret illetően. Így voltunk együtt az idei mis - sziói konferencián június 30-tól július 3-ig a piliscsabai Béthel Evangélikus Missziói Otthonban. Az ilyen találkozó hasonlít a vitorlázáshoz. A sikeres hajózás feltétele, hogy a jármű tiszta legyen, a műszerek hibátlanok, és minden a helyén legyen. De mozdító szél nélkül az egész nem működik. Ezért a „szélért”, az isteni jelenlétért imádkozunk minden esetben.

Ez év igéje volt a mottó: „Törekedj békességre, és kövesd azt!” (Zsolt 34,15) Több aspektusból közelítettek a témához az igehirdetők, előadók: Szemerei János, Kondor Péter püspökök, Lupták György, Luptákné Hanvay Mária, Prókai Árpád lelkészek.

Egy piliscsabai házaspár, Olaj-Rabóczky Anett és Olaj Dávid a magzatvédelemről szóltak. Anett korábban átélte a magzat elvesztésének traumáját. Több év küzdelem, gyötrelem, ima után Isten megáldotta megtisztulással, új élettel, jó házassággal és négy gyermekkel. Férjével sok lánynak, asszonynak segítenek ebben a rendkívül fajsúlyos, egész társadalmunkat érintő kérdésben.

A bűn, bűnhődés, megtérés, újrakezdés mindenkit érinthet, de most profi bűnözőkről, maffiózókról hallottunk Jánosa Attila börtönlelkésztől és Száva Lajos Vazultól, az egykori alvilági vezetőtől, aki a börtönben élte át az újjászületést. A Száva családról sokan hallottak a rendszerváltás utáni években. Élet-halál urai voltak. Isten megkönyörült a „keresztapán”. A börtönmisszió segítségével nagy belső tusák, harcok után megbékélt Istennel. A börtön mosdójában adta át életét, vallotta meg bűneit Megváltójának.

IstenSzeretők címmel adtak elő ihletett összeállítást Szemerédi Bernadett és Széplaky Géza színművészek: verseket, dalokat, megérintő hitelességgel. Színfoltja volt konferenciánknak Jeanne-Marie Wenckheim Dickens dobozi grófnő, aki nyolcévesen volt kénytelen elhagyni hazáját, és kalandos, számtalan fordulatban gazdag életet élt több országban. Hatvanévesen tért haza falujába. Beköltözött az elhagyott, omladozó plébániára, éveken át szervezte a hitoktatást, támogatta a szegényeket.

Életében először vett részt ilyen programon Indián barátunk, hűséges kutyájával, Tarzannal. Indián a maga készítette kis kunyhóban lakik Pest egy rejtett zugában. Állami gondozottként nőtt fel, sok bántás, fájdalom érte. Elveszettként sodorta az élet. Évekkel ezelőtt megtért, megszabadult a szenvedélybetegségből. Amikor jeleztem neki, hogy a záró istentiszteleten, ha szeretne, ő is vehet úrvacsorát, azt felelte, hogy régen vágyódik erre, de méltatlannak érzi magát. Boldogan biztattam, így életében először vette magához a fáradtakat magához hívó Pásztor testét és vérét. Isten asztalánál Indiánnak is van helye. Az asztal mellett pedig Tarzan kutyának is.

Egy ilyen konferenciához hozzátartoznak a reggeli imaközösségek, az éjszakai séták, beszélgetések, a kötelező cukrászdalátogatás, jóízű étkezések, anekdotázások. Ezeken keresztül is megtapasztalhattuk Urunk felénk áradó szeretetét és a testvéri közösséget.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 29–30. számában jelent meg 2019. július 28-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.