Aszéles látókörű sebészorvos 1814ben született Sárszentlőrincen Balassa János evangélikus lelkész második gyermekeként. Tanulmányait a sárszentlőrinci algimnáziumban kezdte meg, a középiskolát pedig Sopronban és Pozsonyban végezte. Orvosi oklevelet 1838-ban Bécsben szerzett. Tanulmányainak végeztével a császárvárosban maradt, ahol kora híres sebészprofesszorának, Joseph Wattmann-nak lett műtősnövendéke. 

Hűség a hazához

Balassa a bécsi évei alatt ismerkedett meg az akkor kialakulófélben levő új orvosi irányzattal. Ennek követői a betegségek okait kórbonctani ellenőrzéssel kutatták, miközben kidolgozták a belgyógyászati diagnosztika módszereit. Balassa János nyitottan szívta magába ezeket a reformismereteket. 1842-ben kinevezték őt a bécsi klinika tanársegédjévé, ám fél év múlva már Pesten találta magát, ahol a Pesti Királyi Tudományegyetem Orvosi Karának sebészprofesszora lett. Ezt a posztot haláláig töltötte be. Élete során többször hívták külföldi egyetemek és kórházak élére, azonban ő hűségesen kitartott szeretett hazája és egyeteme mellett.

A huszonkilenc éves fiatalember a kinevezéssel együtt egy tizennégy betegággyal felszerelt „kórodát” is átvehetett. Ez a klinika rendkívül korszerűtlenül, a betegek fogadására és kezelésére alkalmas külön helyiség nélkül működött, és neki sem volt külön tanári szobája. Ráadásul az oktatásra szolgáló tantermet is meg kellett osztania más tanárral. Ám a világot járt Balassát ez nem keserítette el. Életcéljául tűzte ki a hazánkban akkor még alacsony színvonalú sebészet megreformálását, ezért még kinevezése előtt – saját költségén – európai tanulmányutat tett, sok értékes újítást hozva onnan magával.

Következetesen vallotta: sebészeti beavatkozást csak a végső esetben kell alkalmazni. Kerülte a felesleges csonkolást. Egy 1851-ben írt tanulmányában így vall erről: „Mi pedig a műtét-ellenes kardoskodást illeti, nyíltan bevallom, hogy abban a sebészet újabb szellemére nézve a legreálisabb haladást látom, mennyiben arra törekszik, hogy élet- s kórtani folyamatok helyesebb felfogása s kellő méltánylása alapján a szükségtelen és czélellenes vagy éppen káros műtétek halmazát a sebészet teréről leszorítsa.” Épp ezért előszeretettel alkalmazta például tuberkulózisos csontés ízületi megbetegedések esetén a hűtési technikát.

Újítások és rehabilitáció

Nagy jelentőséget tulajdonított a fájdalomcsillapításnak és a sebfertőzések elkerülésének. Hazánkban elsőként alkalmazta a műtét előtti éterbódítást, a fecskendőt és sebészeti kötözéseknél a vattát. Fontosnak tartotta a betegségek és műtétek után a minél pontosabb helyreállítást – ő alkalmazott hazánkban először gipszkötést – és a plasztikai megoldásokat. Ez utóbbi területen Európaszerte elismert és használt újításokat vezetett be.

Szakmai körökben alapműnek tekintették például a plasztikai műtétekről, a vesebetegségekről, illetve a hasi sérvekről írt tanulmányait. Nemcsak a mikroszkópot használta rendszeresen a sebészeti metszetek vizsgálatánál, de Magyarországon elsőként alkalmazta az akkoriban megalkotott gégetükröt is. Az orvosi műnyelv fejlesztésének terén szintén maradandót alkotott – neki köszönhetjük például a „nyílt törés” kifejezést.

1848-ban több orvostársával honvédorvosnak jelentkezett. A honvédkórház igazgatója, miniszteri tanácsos lett, a harcok idején pedig táborisebész-tanfolyamot szervezett. A világosi fegyverletétel után azonban ő sem kerülhette el a sorsát: rá is börtön várt. Fogságát egy szomorú esemény súlyosbította. A szomszédos cellában raboskodott Batthyány Lajos, aki a kivégzése előtt a felesége által becsempészett tőrrel súlyos sebet ejtett a nyakán. A megijedt börtönigazgató Balassát vitte hozzá, hogy lássa el a volt miniszterelnök sérülését. Az orvos, miután bekötözte a sebet, írásba adta, hogy az elítélt a nagy vérveszteség miatt annyira legyengült, hogy kivégzése lehetetlen. Másnap azonban rabtársaival együtt tehetetlenül vették tudomásul, hogy a halálos ítéletet végrehajtották: Batthyány Lajost – a nyaki sérülése miatt – akasztás helyett golyó által végezték ki.

Balassa János szakmai tudását széles körben elismerték, így a császár hamarosan aláírta a szabadonengedési parancsot, és kis idő múlva, 1851-ben újra elfoglalhatta a tanszékét is. Pozícióját kihasználva munkalehetőséget biztosított számos orvos barátjának, akik a szabadságharcban vállalt tevékenységük miatt a hatóságok szemében nemkívánatos személyeknek bizonyultak. Az úgynevezett Balassa-kör tagjai – például Markusovszky Lajos, Lumniczer Sándor, Korányi Frigyes, Semmelweis Ignác, Hirschler Ignác – a kor kiváló orvosainak számítottak, és sokat tettek a hazai orvostudomány fejlesztéséért. Cikkeik a későbbiekben rendszeresen megjelentek az Orvosi Hetilapban.

Gyémántgyűrű a királynétól

Az időközben egyre népszerűbb és elismertebb Balassa professzort 1863-ban kinevezték az akkor alakult császári és királyi közoktatásügyi tanácsba. Később királyi tanácsosi rangot kapott, és átvehette a Lipót-rendet. A Magyar Tudományos Akadémia mellett több külföldi tudós társaság is tiszteletbeli, illetve rendes tagjai közé hívta.

A legnagyobb kitüntetés számára talán mégis az volt, amikor Erzsébet királyné őt választotta magyar orvosául. A budai Várban Balassa János volt Sisi szülészorvosa, amikor 1868. április 22-én Mária Valéria hercegnő megszületett. Hálája jeléül a királyné a nevének kezdőbetűivel díszített gyémántgyűrűt ajándékozott orvosának.

A kiegyezést követően újból Eötvös József lett a vallás- és közoktatásügyi miniszter. Ő Balassát nevezte ki az Országos Közegészségügyi Tanács elnökének. Ám az új elnök nem sokáig tehetett hazájáért e poszton, mert 1868. december 9-én szövődményes vakbélgyulladásban elhunyt. Halála nagy veszteség volt, és sokakat lesújtott.

A temetési szertartást Székács József püspök vezette a Deák téri evangélikus templomban. A világhírű orvosprofesszort több ezer ember kísérte utolsó földi útján a mai Fiumei úti sírkertig. A menet a klinika előtt is megállt, ahol a fiatalság nevében Osváth Albert orvostanhallgató búcsúztatta szeretett tanárukat. A gyászszertartás délután két órakor kezdődött, a koporsót pedig hét órakor, esti sötétségben helyezték a kriptába. Balassa János életében nemcsak hazaszeretetéről tett tanúbizonyságot, de hitéről is. Kezdő orvosként doktori értekezésében is leírta: „Isten bennünk van, buzgalmunk az ő műve.”

A Budapesti Királyi Orvosegylet az 1876. december 2-i rendkívüli ülésén megalapította a kutatók számára adható úgynevezett „orvosegyleti Balassa-díjat”. 1905-ben egy átszervezést követően Balassa-érmet hoztak létre, amely az egyesület legnagyobb kitüntetéseként „magyar orvos kutató vagy gyógyító tevékenységét koszorúzhatja”. 1960-tól a Magyar Sebésztársaság adja át a Balassa János-emlékérmet a kiemelkedő sebészi pályafutás elismeréseként.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 41–42. számában jelent meg 2019. október 20-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.