A szakirodalom szerint fontos, hogy a szülő már a kisgyermek nevelése során igyekezzen fejleszteni a leendő felnőtt empátiás készségét, törekedjen az előítéletektől és sztereotípiáktól mentes toleráns gondolkodás kialakítására. Erősítheti a gyermek önbizalmát is, például úgy, hogy dicsérgeti spontán is, nem csak akkor, amikor valami jót csinált. Az is hasznos lehet, ha a gyermek olyan tevékenységet választ magának – például a zenélést vagy más alkotótevékenységet, sportot –, amelynek a végzése közben nőhet az önbizalma.

Miként előzhető meg?

Amikor a gyermek már iskolás, jó, ha a szülő információgyűjtés céljából beszélget vele az iskola és az osztályközösség légköréről, az iskolai eseményekről és programokról. Érdeklődhet az osztálytársairól és a barátairól, segíthet kialakítani köztük szorosabb, baráti kapcsolatokat, például úgy, hogy meghívja őket vendégségbe, vagy születésnapi ünneplést szervez. Ez azért lehet fontos és hasznos, mert az elszigeteltebb fiatalokból hamarabb válik áldozat, mint a társas kapcsolatokkal rendelkezőkből.

A tanárok felkeresése is fontos: a szülő tudja meg, ők hogyan látják gyermekének a helyzetét az osztályközösségben, az iskolai viselkedését, hogyan jellemeznék kapcsolatait a többi diákhoz. Talán a tizenkét évesnél fiatalabb gyerekek esetében még kivitelezhető, idősebbeknél már megkérdőjelezhető, bár kétségtelenül hasznos, ha a szülő megismeri gyermeke internethasználati szokásait: milyen internetes oldalakat látogat, miket tesz közzé magáról a világhálón, kikkel létesít és tart fenn kapcsolatot. Ezt elősegítheti azzal, ha a gyerek által használt számítógépet a lakás egyik forgalmas helyiségébe, jól látható helyre rakja. Mindemellett ma ez egyre kevésbé lehetséges, mert manapság a gyerekek elsősorban vagy kizárólag a saját okostelefonjukat használják.

Érdemes időközönként rákeresni a gyerek nevére, becenevére az interneten. Ha a szülő ilyenkor bántó tartalmat talál, mentse el, például készítsen róla képernyőképet, hogy később ennek segítségével jelenteni tudja az esetet.

Próbáljon meg minél többet megtudni az agresszió és a bullying jelenségéről. Olvasson (online is elérhető) szakirodalmat, ismerjen meg kutatási eredményeket vagy a témát feldolgozó ifjúsági regényeket (például Eve Ainsworth: 7 nap; Wéber Anikó: Az osztály vesztese; Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!). Ezek jól bemutatják a bullying egész folyamatát, a szerepeket, a motivációkat, a közösséget, ahol ezek előfordulnak. Megrendítő, de egyben tanulságos filmek is készültek a témában (például Az osztály; Elefánt; Spijt!; A Girl Like Her).

Vegye komolyan, ha gyermeke arról számol be, hogy valakik (alkalmanként vagy rendszeresen) bántalmazzák, zaklatják, fenyegetik! Ha megbizonyosodott róla, hogy ez tényleg így van, ne essen pánikba. Számtalan lehetőség áll rendelkezésére, hogy kezelje-kezeljék a problémát.

Nem eszköztelen a szülő

Ha már megtörtént a baj, ha panaszkodik a gyerek, hallgassa türelemmel, álljon a pártján. Legyen megértő, és támogassa gyermekét. Erősítse meg benne, hogy ő nem feltétlenül tehet a kialakult helyzetről. Ne hibáztassa, ne csináljon belőle bűnbakot.

Ha megtudja, miket mondanak a gyermekének, ne háborodjon fel. Mutasson példát azzal, ahogy reagál az üzenetek tartalmára. Ahogy a szülő kezeli a „beszólásokat”, nagy valószínűséggel a gyermeke is úgy fogja kezelni őket.

Tudatosítsa gyermekében: az agres szorok célja a verbális támadással egyrészt az, hogy a kiszemelt személy rosszul érezze magát, másrészt az, hogy átvegyék a viselkedése feletti irányítást, harmadrészt pedig hogy rajta vezessék le saját feszültségeiket. További motivációik közé tartozik, hogy a másik fölé kerekedjenek, hangoztassák hatalmukat, és eltereljék a figyelmet az esetleges saját gyengeségeikről.

Nyugtassa meg a gyermeket: az is gyakran előfordul, hogy az agresszorok pontosan nem is tudják azoknak a szavaknak a jelentését, amelyeket a másikra mondanak. Kérdezze meg gyermekét, hogy amit mondanak, az szerinte igaz-e rá. Mivel az esetek többségében nem igaz, hanem butaság vagy túlzás, tudatosítsa benne, hogy ő nagyszerű lány/ fiú, és a családot nem érdekli, hogy mit mondanak rá.

Ha az, amivel az agresszor szóban támadja a gyermekünket, netán igaz, akkor azt kell hangsúlyozni, hogy mindenki másban jó, és nagyon ritka, hogy valaki mindenben jó. Emelje ki az ő erősségeit és egyéni készségeit. Mondja el, hogy van, aki szépen énekel, a másik ember szépen rajzol, a harmadik szépen olvas, a negyedik a sportokban jó. Nincs értelme hasonlítgatni magát másokhoz, mindenki más ütemben fejlődik, mindenkinek mások az adottságai. Gondolják együtt végig, hogy akik őt bántják, azok sem tökéletesek.

Rasszista tartalmú megnyilvánulásokat csak erős öntudattal lehet kivédeni, anélkül hogy a gyermek magát a többieknél jobbnak vagy magasabb rendűnek tüntetné fel. Ha a gyermek egy bizonyos jól körülhatárolható csoporthoz, kisebbséghez (is) tartozik – cigány, zsidó, keresztény stb. –, legyen büszke erre az identitására is, ápolja, tudatosítsa azokat az értékeket, amelyeket a csoport képvisel.

Taníthat a gyermekének olyan szóbeli válaszokat, amelyeknek a segítségével ő verbálisan meg tudja magát védeni. Sőt együtt gyakorolhatják is, hogy az egyes „beszólásokra” hogyan tud frappánsan reagálni, hogy majd éles helyzetben jobban sikerüljön leállítani a kellemetlenkedő(ke)t.

Az igazán kemény, támadó megnyilvánulások kezelése az ignorálás. Tehát az a megoldás, hogy levegőnek nézi a másikat; ha azt érzékelik az agresszorok, hogy nem hat az illetőre, amit mondanak vagy tesznek, remélhetőleg előbb-utóbb abbahagyják a zaklatást.

Elérhető a szakmai segítség

A gyermeket ért sérelemért szülőként semmiképp se akarjon bosszút állni! Megpróbálhatja például rendezni a gyermekek közötti agressziót az agresszor szüleivel egy személyes találkozón. Az öldöklés istene című, Roman Polanski rendezte film éppen egy ilyen esetet mutat be. Bár itt hamar kiderül, hogy nem csökken a felek közötti feszültség, nem megoldódik a konfliktus, hanem minden éppen fordítva történik, és nem csupán a gyerekeik, de a szülők is összevesznek.

Ha úgy érzi, elakadt a dolgok kezelésében, ha nem találja a megoldást, folyamodjon szakmai segítségért. Intézményen belül felkeresheti az iskolapszichológust, a gyermekvédelmi felelőst vagy az igazgatót. Mindezek mellett ajánlható az UNICEF Magyar Bizottság által kifejlesztett mobiltelefonos alkalmazás (HelpAPP), amely erőszakos helyzetekben azonnali segítséget nyújt a gyerekeknek. Másik lehetőség a Kék vonal (116-111) elnevezésű ingyenes lelkisegély-vonal, amely azzal a céllal működik, hogy a gyerekeknek legyen hova fordulniuk, ha bajban vannak, ha figyelemre, segítségre van szükségük.

A szerző az Aszódi Evangélikus Gimnázium angoltanára.

Az írás a Conflict Management, Emotional Intelligence and Bullying Prevention című, angol nyelvű, az Erasmus+ pályázat keretében megismert pedagógus-továbbképzés tananyaga alapján készült. Továbbvezető irodalom található írásunk korábbi online változatában.