Meg vagyok keresztelve!” - Luther vigasztaló gondolata volt a mottója a missziói napnak. Az ösküi evangélikus templom megtelt a megye különböző pontjairól érkezett hívekkel, akiket Isó Zoltán veszprémi lelkész, egyházmegyei missziói felelős köszöntött.

Az istentiszteleten a liturgiát Isó Zoltán és Hamza Kinga Dalma, az ösküi gyülekezet lelkésze végezte, Ittzés János nyugalmazott püspök Kol 2, 12-15 alapján hirdette Isten igéjét: „A keresztségben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt  fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által”.  

A keresztség titok, a keresztény élet misztériuma, amit még a bomló népegyházi keretek között is őriz és fontosnak tart a közösség. A keresztény élet kezdete nem a test szerinti születés, hanem a keresztelés napja, aminek időpontját sokan nem tudják. Azt kérte a hívektől, nézzenek utána, kérdezzék meg keresztelésük időpontját és keresztelési igéjüket annak a gyülekezetnek a lelkészétől, ahol őket egykor keresztelték. Ne feledkezzünk el keresztségünkről, ez az igazi ünnep. Becsüljük meg az Istentől kapott ajándékot, hangsúlyozta az igehirdető. Építsünk rá, mert ez erő, bátorság, élet, üdvösség és reménység. Krisztus győztes csapatához tartozunk, legyőzetett az ellenség – a keresztségben ezt kínálta Isten nekünk.

Dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár előadásában a keresztség előzményéről, Keresztelő János megjelenéséről, Jézus keresztségről szóló tanításáról beszélt. Az előadó a keresztség jelentését tíz képben, igében mutatta be a hallgatóságnak. Benne van a bűn lemosása, az újjászületés, a fürdő képe, a  közösségbe való betagozódás, a Krisztus felöltözése (a bűn olyan, mint egy szennyes ruha). A professzor ismertette Luther keresztségről szóló tanítását, azt, hogy Isten kegyelme előbb van, Isten előbb cselekszik. „Meg vagyok keresztelve!” kiáltott Luther,  amikor kísértést, a Sátán támadását érezte. Nekünk is erőt ad, vigasztalást, bátorítást. Meg vagyok keresztelve, azt jelenti, Istené vagyok, Isten tulajdona, nem a Sátáné. Nagy vigasztalás, bátorítás ez. Az előadó szólt egyházunk keresztelési gyakorlatáról, végül személyes emlékkel, édesapja az ő keresztelésén elmondott beszédével zárta gondolatait.

Az előadás után a résztvevők a közös vacsorán tovább beszélgettek a gondolatébresztő témáról.