Ez a kérdés nem hagy nyugodni. Nem hallottam apu válaszát; biztos, hogy adott valami kitérő feleletet, hogy ne rombolja le a gyerek maradék illúzióját. De a kérdés nekem az ősz szakállú, de örök gyereknek megválaszolatlan. És én is legszívesebben feltenném édesapámnak, aki már rég nincs közöttünk: Apu, mi van mögötte? Most is ez a kérdés foglalkoztat. Ő már tudja...

Teleaggattuk a környezetünket fényforrásokkal – a legkülönbözőbb formájú, színű, hangulatú fényfüzérekkel. A sötét decemberi estéken vonzza a szemünket a fákra, falakra, lámpaoszlopokra kihelyezett fényfüzér. Csodájára járnak a pesti fényvillamosnak, s a nagyvárosokban egyre többet látható fényfestéseknek. De van-e világosság a fejekben a szívekben, a lelkekben?

Berendeztük az ádventi-karácsonyi világot – a megfelelő kulisszákkal. Van itt minden. Évről évre leleményesebb a kereskedelem, mi mindent biztosít ehhez: kellékeket, tárgyakat, bábukat, képeket, filmeket... Ezek segítenek minket megérteni karácsony igazi titkát, vagy egy kicsit eltakarják a mindennapok valóságát, és egy kis illúziót kínálnak? De vajon berendezzük-e a szívünket is, s vajon figyelünk-e az ünnep belső, életet formáló titkaira?

Hangzik a karácsonyi muzsika (néha bömböl…) Latin himnuszok, német korálok, amerikai karácsonyi slágerek... De van-e mögötte harmónia, tiszta dallam, szívből jövő ének, vagy éppen a hangulatfestésnél gazdagítóbb muzsika?

Számos településen ott áll már a karácsonyi Betlehem; állatfigurákkal, s az istálló idealizált hangulatával, Józseffel, Máriával, pásztorokkal és a napkeleti bölcsekkel. De ha jobban megnézzük, nem hiányzik belőle a kis Jézus? Nem csak úgy, ahogy évről évre a karácsony-környéki híradásokban halljuk, hogy itt vagy ott vagy amott kilopták a játékbabát a jászol-bölcsőből. Igen, az élet, az elvilágiasodás kilopta Betlehemből Jézust. A kisgyermeket, aki hatalmas Úrrá lesz. Aki szeretetből jött, szeretettel élt, halálos szeretetből adta életét értünk a kereszten és szeretettel törte át a legnagyobb falat, ami miatt az életutcánkra ki van téve a zsákutca jelzés; a falat, amelybe mindannyian beleütközünk; az elmúlás, a halál falát törte át. S ez is fontos karácsonykor, amikor eltávozott szeretteink még jobban hiányoznak.

Apu, mi van mögötte? Ha ez a Jézus nincs mögötte a karácsonyi készülődésnek és az ünnepnek, akkor az egész csupán múló, feledhető, felszínes élmény lesz. Egy kicsit jól esik, de további 363 napunk szempontjából szinte mindegy.

Karácsonykor:

...fontos – az emberi szeretet. De több az Istené. Mert az már nem érzelem, hanem életforma, életmód.
...fontosak – az emberi találkozások, de több a türelemből, megértésből, jóakaratból fakadó békesség.

...fontos a fény – különösen most, amikor legrövidebb a nap, és leghosszabb a sötét éjszaka, de az az igazi, ha megszületik belül a fény: világos gondolatokkal, világos indulatokkal, s átjárja szívünket, lelkünket.

...fontosak a szép dallamok, de ne elégedjünk meg a zörejekkel, zajjal, harmónia pótszerekkel! A szívünk dalolja karácsonyt – az Isten szeretetét!
...fontosak az ünnepségek, de igazán fontos, hogy életünk múlásával ne a semmibe készüljünk, hanem a nagy találkozásra, az örök ünnepre.