– A Lelkipásztor evangélikus lelkészi szakfolyóirat megújulásának egyik célja, hogy a teológia minél több érdeklődő számára elérhető és vonzó tartalom legyen. Miért tartja fontosnak, hogy a teológia mindenkihez szóljon?

– Egyházi szakfolyóiratunkban a teológiának olyan kontextusokban kell visszhangra találnia, amelyek a mai evangélikus értelmiséget foglalkoztatják. Ezzel a megállapítással természetesen elég tág perspektívát nyitunk ahhoz, hogy egyházunk egyetlen tudományos teológiai havilapja olyan kérdésekkel is gyakrabban foglalkozzon, amelyek az utóbbi évtizedekben fokozott mértékben váltak súlyponti és stratégiai szempontokká. Ilyennek tartom a bővülő diakóniai intézményhálózatunknak és ezzel együtt a benne dolgozó munkatársaknak a teológia perspektívájából értelmezett kihívásait, a hit- és erkölcstanoktatáshoz nélkülözhetetlen modern ismereteket, különös tekintettel a valláspedagógiára, valamint a missziót.

– Az előző évek lapszámait áttekintve azt érezhetjük: a szerkesztőség igen fontosnak tartja, hogy a kortárs teológiai gondolkodás bemutatásán túl igyekezzen megismertetni a rendszeres teológia kérdésköreit, kitérjen az egyháztörténetre, sőt egyházzenei témákra is. Ha meg kellene határoznia a Lelkipásztor szerkesztési elvét, mit emelne ki?

– A lap 1925-ös indulásakor elsődleges szempont lelkipásztoraink szolgálatának igehirdetési előkészítőkkel való segítése volt. Az igény erre a lelkészi kar sajátja mind a mai napig: „alulról induló” kezdeményezés ez, de a teljes egyház szolgálatát segíti, beleértve a határon túli magyar gyülekezetekét is. Öröm és egyben nagy felelősség hónapról hónapra a gyülekezetekben aktív szolgálatot végző lelkészek részéről is – akik a szerzői az alapos exegetikai és teológiai megfontolásokra épülő munkáknak – eleget tenni ennek az igénynek. A tanulmányok és a Fórum rovat szerkesztése során is a releváns tartalom és a tudományos megalapozottság az az elv, amelynek alapján megjelenhetnek a beküldött írások. 

– A folyóiratban nem egy 21. századi témára, így többek között a közösségi média kihívásaira, a vallási pluralizmus, a szociáletika, az ökológia kérdésére vagy épp a politikai teológia értelmezésére is reflektálnak. Miként tud a teológia iránymutatóvá válni ezekben a kérdésekben?

– A teológia tudományosságának egyik kritériuma a párbeszédre való képesség. Ennek akkor teszünk eleget, ha a mai tudományos közélet sodrában odafigyelünk és reflektálunk a mindannyiunkat egyetemesen érintő kérdésekre. Meggyőződésem, hogy a világot nem oszthatjuk két különálló szférára, hogy véleményünkkel egyikbe vagy másikba rejtőzhessünk. Az említett területeken belül egyetemes emberi problémákra keresnek választ. A keresztény ember felelősségvállalásra hívatott el. A felelősség a válaszadás helyzete. Az egyház több ezer éves ismerethalmazt birtokol, amelyből bőven meríthet a mai válaszok megfogalmazása során, ugyanakkor e válaszait mindig a legmodernebb szakismerettel karöltve kell aktualizálnia.

– A megújuló folyóiratban a valláspedagógia külön rovatot fog kapni. Miért érezték fontosnak, hogy a hitoktatás felé nyissanak?

– Az a tapasztalatunk, hogy a hitoktatásban dolgozó kollégáink között rendkívül nagy erre az igény. Hiszen a pedagógiai módszerek fontossága, a „hogyan” mellett nélkülözhetetlen a tartalom ismerete, a „mit”, és ezért a legfrissebb értelmezések és kutatási eredmények bemutatása.

– Milyen tartalmakra számíthat az olvasó a valláspedagógiai rovatban?

– Terveink szerint a pedagógus munkáját közvetlenül segítő írások lesznek túlsúlyban. De szeretnénk közölni elméleti reflexiókat, egyház-szociológiai felmérések tanulságai, jól alkalmazható pedagógiai módszerek is helyet kapnak a lapban, valamint gyakorlatias, oktatást segítő tapasztalatokat is megosztunk olvasóinkkal a jövőben.

– Változatlan marad a folyóirat állandó rovata, Az igehirdető műhelye. Miként olvassa ezt a teológiára nyitott, ugyanakkor lelkészi szolgálatot nem végző olvasó?

– Az ebben a rovatban megjelenő írások egyházunk perikóparendjét követve nyújtanak alapos igetanulmányokat az egyházi év ünnepnapjaira. Ebből következően bárki számára izgalmas, hitépítő munkáknak is tekinthetők és jól használhatók az egyéni hitéletben, bibliaórákon, hittanórákon is.

– A Lelkipásztor szerkesztőségének célja, ahogyan az egyházunk többi sajtótermékét készítőké is, hogy a folyóirat eljusson iskolákba és diakóniai intézményekbe is. Miként lehet a folyóiratot úgy összeállítani, hogy egyszerre legyen szaklap, és váljon széles körben olvasottá?

– Egyrészt a korábban említett belső, tartalmi változtatásokkal. De a folyóirat szerkesztői nagyon számítanak arra, hogy evangélikus intézményeink is előfizetnek a lapra, hogy az ott dolgozó érdeklődők könnyen hozzáférhessenek. Természetesen ugyanígy számítunk gyülekezeti, egyházmegyei felügyelőink, illetve az országos felügyelő támogatására is, hogy a Lelkipásztor minden gyülekezetben és intézményben olvasható lehessen. Az aktív, közös marketingmunka nélkülözhetetlen a lelkészi szakfolyóirat és az egyház többi sajtóterméke esetében is.

– Sokan a szaknyelv miatt „zárt tudományként” tekintenek a teológiára. Miként törekednek arra, hogy a folyóiratban közölt írások valóban széles körben érthetők legyenek?

– Minden tudománynak megvan a maga szaknyelve, így a teológiának is. A teológia sem zártabb a jogtudománynál, az orvostudománynál vagy a szociológiánál. A tudományos igényről nem szabad lemondani, ám ez nem lehet egyenlő az érthetetlenséggel. Éppen a Lelkipásztor eredeti küldetése az evangélium nyilvános és közérthető hirdetése, amelynek a tudományos rovatokban is igyekszünk eleget tenni. Ebben a szerzők odafigyelésén túl nagy segítséget jelentenek a Luther Kiadó szakemberei.

– Üdítő, amikor római katolikus vagy református teológiai folyóiratban evangélikus teológusok írásait is olvashatjuk. A Lelkipásztorra mennyire jellemző az ökumenikus nyitottság?

– Időről időre közlünk az ökumené aktuális kérdéseivel foglalkozó tanulmányokat, ezzel is hangsúlyozni szeretnénk nemcsak a lap, de az evangélikus egyház ökumené iránti elköteleződését is.

– Végezetül miként fogalmazná meg 2019 adventjének üzenetét?

– „Önerő nélküli otthonteremtés.” Az otthonáért és az otthonosság érzetének megteremtéséért mindenki sokat fáradozik. Akinek még nincs, az gyűjt rá, kölcsönt vesz fel, vagy egyelőre csak vágyakozik, tervezget. Advent azonban a lelki otthon hírével érkezik el hozzánk. Nemcsak Isten otthonává válik a világ a karácsonyi ünnepkör üzenetében, hanem a mi életünk is otthonra lel Isten országában, amely közöttünk van. Ez évi adventünket is megvilágosítják húsvét fényei, az evangélium örömüzenetével, Jézus feltámadásának jó hírével: lelki otthonunkat önerő nélkül vehetjük birtokba. Kulcsrakészen. A kulcs az Építő által ajándékozott hit, amely összeköt bennünket Isten mindig éppen számunkra aktualizált szeretetével. Amit ingyen, Krisztusért, önerő nélkül kapunk, de a világ közepére és a róla való gondoskodás helyzetébe állít.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 47–48. számában jelent meg 2019. december elsején.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.