Ferenc pápa beszéde kezdetén a „kölcsönös megértés” fontosságára emlékeztetett világunkban, melyet „oly sok meg nem értés” jellemez. „Ökumenikus zarándokúton vesztek részt a hit közösségének útján, hogy bátorítsatok és megerősítsetek minket Krisztus követésében” – fogalmazott a pápa. Majd emlékeztetett, hogy múlt vasárnap Krisztus keresztségét ünnepeltük, emlékezve a saját keresztségünkre. A keresztény hálás a keresztség kegyelméért, és ez a hála egybekapcsolja az összes megkereszteltet. A nicea-konstantinápolyi hitvallás a „bűnbocsánat keresztségéről” egyúttal felhívás az életszentségre.

A katolikus–evangélikus párbeszéd érdekében alakult svéd–finn csoport A megigazulás az Egyház életében című jelentésében joggal állapítja meg: „A megkereszteltek együtt erősíthetik az életszentség lehetőségeit, ebből ered a Krisztusban való közös megigazulás.” A keresztények Krisztus egy és ugyanazon misztikus testének tagjaiként egyesülnek egymással, és egymás terheit kell hordozniuk. Minthogy Krisztus az egész világ megváltására jött, az Egyház és egyes világi és felszentelt tagjai is közösen nyertek küldetést az evangéliumról szóló tanúságtételre a hétköznapokban – mutatott rá a pápa.

A vendéglátás is része a közös tanúságtételnek, és a keresztények egységéért megszervezett imahét jelzi ezt az ökumenikus erényt, és így ajánlja: „Igen nagy emberséggel bántak velünk” (ApCsel 28,2). Pál apostol beszél így Az apostolok cselekedeteiben a máltai lakosokról, akik vendégszeretően befogadták őt, a több száz hajótöröttel együtt. Megkereszteltként valljuk, hogy Krisztus találkozni akar velünk ezekben az emberekben, akik valós vagy átvitt értelemben hajótöröttek. Aki a vendégszeretetét kínálja, nem lesz szegényebb, hanem gazdagabbá válik – hangsúlyozta Ferenc pápa. – Bárki ad, kap is a maga részéről. Ugyanis a mások iránti emberség titokzatos módon részesévé tesz minket az emberré lett Isten jóságának.

Kedves finn barátaim! Az emberség követeiként és a megtestesült Isten jósága címzettjeiként együtt járunk az úton az összes megkeresztelt közösségében. A keresztények azok, akik hálát tudnak adni keresztségükért. Ez a hála összeköti és megnyitja a szívünket a felebarát felé, aki nem ellenségünk, hanem szeretett testvérünk. A megkereszteltek közössége mély „együtt-állás”. A spirituális ökumenizmus és az ökumenikus párbeszéd ezt az együttállást hivatottak elmélyíteni. Növekedjék, fejlődjön és teremjen gyümölcsöt továbbra is Finnországban ez az együttállás! – kívánta a finnországi evangélikus közösség képviselőinek a pápa.

Az 1100 körül Angliában született Szent Henrik pápai legátusként a már kereszténnyé lett Svédország királya támogatásával kezdett hozzá Uppsala püspökeként a finnek evangelizálásához. Henrik lett Finnország első püspöke, és ő kezdett hozzá a finn egyházszervezet kiépítéséhez. Egy Lalli nevű földműves ölte meg 1156-ban, miután gyilkosság miatt kiközösítették. Henrik tisztelete hamar elterjedt, szentté avatását VIII. Bonifác már tényként említette 1296-ban.
Helsinki 1860-ban épült katolikus temploma, mely ma püspöki székesegyház, Szent Henrik nevét viseli.
A finn evangélikus egyház szintén Szent Henriket tekinti az ország hittérítőjének. Ez a tisztelet az alapja annak, hogy január 19-i emléknapjához kapcsolódva évről évre evangélikus küldöttség zarándokol Rómába. Szent Henrik a korábbi skandináviai legátus, Albinói Miklós bíboros utóda volt, akit később IV. Adorján néven pápává választottak, és aki 1154 és 1159 között szolgált Péter utódaként.