Az új év kezdetén bennünk is könnyen úrra lesz a bizonytalanság. Mit hoz a 2020. esztendő háromszázhatvanhat napja? Hányan zörgetnek határainkon az új hazát kereső, kiszámíthatatlan szándékú ismeretlenek? Mások közelgő gazdasági válságjeleket vélnek felfedezni az európai országok életében. A gazdasági okokból történő elvándorlás hazánkból ugyan mérséklődik, ám az ország népessége – minden támogató intézkedés ellenére, ha csökkenő mértékben is, de – fogyatkozik. Ha pedig személyes életünkre szűkítjük az előretekintést, akkor egészségünk romlása, életidőnk múlása vagy szeretteink elveszítésének lehetősége és napi sorsunk kiszámíthatatlansága növelheti bennünk a bizonytalanságot.

Keresztény emberként azonban annak kezébe tesszük le életünket, sorsunkat, aki jót végez felőlünk, aki ott van velünk a betegágyon, magunk és szeretteink fájdalmában, földi sorsunk alakulásának eseményei között. Családtagjaink mindennapjaiban éppúgy, mint egyházunk és hazánk holnapjában. Való igaz, ha hitünk van, van mindenünk. Ezért szólalhat meg ajkunkon az imádság a beteg gyermekét Jézus irgalmába ajánló édesapa szavaival: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!”

Nincs fontosabb, mint élni azzal a lehetőséggel, hogy Jézus kezébe tegyük le magunk és szeretteink holnapját. Nincs fontosabb, mint az, hogy ajkunk és szívünk megnyíljék az imádság szavainak elmondására. Mindent tőle várni, egészen. Ezért olyan nagy és hatalmas dolog a hit: mert Isten hatalmába kapaszkodik, benne bízik. „Ez a hit rendkívüli, isteni dolog és nem az ember természetes adottsága vagy fogékonysága a »vallás« iránt. Jézus nélkül az ember képtelen valóban Istenben hinni.” (Dóka Zoltán)

A hit Istentől kapott ajándék, tőle szabad és szükséges kérni mindennap – így év elején különösen. Méltán vallotta a reformátor Luther: „Amit lehet, jobbá teszünk, a rosszat igyekszünk megváltoztatni. Amit azonban sem jobbá tenni, sem megváltoztatni nem tudunk, azt elszenvedjük.” Ez hitünk csendes bizalma Urunk iránt és a végső döntése előtti csendes meghajlás.

A hatalmas Istenhez kiáltás ugyanakkor elismerése annak, hogy cselekvési lehetőségeinknek korlátai vannak. Az apa hangos kiáltása – egyes kéziratok szerint könnyhullatással mondott imádsága –is ezt juttatja kifejezésre: Itt már csak te tudsz segíteni, Jézus! A Mester ugyan nem válaszol, de cselekszik, s a fiú, az ott levők ámulatára, visszanyeri korábbi egészségét.

Ahol a mi lehetőségeink véget érnek, ott Isten rosszat is jóra fordítani képes hatalma nem ér véget! Ahol a mi tetteink nem tudják a helyzetet megváltoztatni, ott Isten mutathatja meg korlátlan hatalmát. Ezért nem hiábavaló a mi hitünk, s nem felesleges az imádságunk sem a magunk gyakran ezer szállal összekuszált élethelyzetében, sem mások kilátástalan földi sorsára tekintve. Ezért valljuk Kónya Lajos költővel együtt:

Kik a hit súlyos tömbjeit kirakják

hajóikból, azokat föltarajló

habok dédelgetik s valóban

könnyebb nekik – de van-e örömük?

(A hitvalló; részlet)

Igen, a hit biztonságot ad életünk hajójának, mint a benne elhelyezett egyensúlyt adó betontömb, amelyet nem tud egykön - nyen felborítani a viharhullámok sodrása.

„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni” – olvassuk a Zsidókhoz írt levélben (11,6; Károli-fordítás). Isten a benne bízókban, a minden földi és örökkévaló ajándékot tőle várókban gyönyörködik. Azokban, akik számolnak hatalmával és jóságával. Nem örül az őt elhagyó, benne bízni nem akaró ember magatartásának. Aki hisz Krisztusban, az nyerheti el Isten minden neki szánt földi értékét, örökkévaló ígéretét s kincseit.

Mit tegyen az, aki nem tud hinni? Gyakran hivatkoznak Pál apostolra, aki azt is írja, „nem mindenkié a hit”. (2Thessz 3,2) Mielőtt Istenre hárítanánk a magunk esetleges hinni nem akarását, rögtön hozzá kell tennünk: Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére”. (1Tim 2,4) Isten jósága minden emberé, és a hit ajándékával mindenkit közösségébe hív. Az ember nyitottságán és döntésén múlik, mit válaszol – de Isten mindent megtesz érte.

A 2020. év kezdetén bátran reménykedjünk, mint akik mindent Istentől várunk, aki önmagát, a legjobbat kínálja nekünk ebben az esztendőben is. Legyen imádságunk: hiszünk benned, Urunk, légy mellettünk jó és rossz napokban, hogy megőrizzük a veled való kapcsolat mindent felülmúló kincsét!

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 1–2. számában jelent meg 2020. január 19-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.