Valóban könnyen beazonosíthatók azok a stílusjegyek, amelyek az úgynevezett vallási érzületből fogant műveket jellemzik. Ezeknek az irodalomtörténet által kevésbé archivált – általában a vallásos líra, esetleg a papköltészet kategóriájába besorolt – költeményeknek pedig nemritkán járulékos része valamifajta reflektálatlan fennköltség vagy esztétikai együgyűség, esetleg felekezetileg meghatározott szellemi korlátoltság.
A szóban forgó verseskönyv imádságos jellege korántsem ehhez a vonulathoz kapcsolódik, sőt majdhogynem apokrif attitűddel közelít a hit tárgyához; Pilinszky Jánoshoz hasonlóan, aki a ráaggatott „katolikus költő” címke helyett katolikusként és költőként aposztrofálta magát, egyfajta magánevangéliumot hozva létre műveivel.
Miközben e vers a kötet ciklusai – Kétség, Megkísértés, Úrvacsora, Átlépés – által kijelölt lelki folyamat egyik „tamáskodó” stációját takarja, a zárlata már egy egészen más spirituális hangoltságban íródik meg, ami
Vagyis Urbán Gyula verses imái az Ady-féle „hiszek hitetlenül Istenben” lelkületével vezetnek el – akárcsak Balassa Péter Az egyszerűség útjai sötétben című szövege – a Mester és tanítványai asztalához. „Oda, ahol ellenállásunkat, bonyolultságunkat, sötét reményvesztettségünket, a sötétségre adott rossz/romboló válaszainkat, mélységes és nem alaptalan fáradtságunkat, belső, homályos fáradékonyságunkat adományszerűen felülmúljuk, pusztán azáltal, hogy körül merjük ülni az asztalt…”
A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 3–4. számában jelent meg 2020. február 2-án.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.