Zászkaliczky Zsuzsanna kurátor, az Evangélikus Országos Gyűjtemény munkatársa különleges nézőpontból mutatja be az Evangélikus Országos Múzeum falain belül Konok Tamás világát. A jelenlévők nemcsak a hazai és nemzetközi művészeti életben meghatározó alkotó festői korszakait ismerhetik meg, hanem a kamaratárlaton azokra a szellemi hatásokra, művészbarátságokra is fény derül, mely Konok Tamás művészetét, filozófiai gondolkodását meghatározták.

Az idén kilencven éves Konok Tamást ugyanis nemcsak művész felmenői – mint Ferenczy István szobrász, id. Sándy Gyula festőművész, Sándy Gyula építész és id. Konok Tamás fényképész – határozták meg, hanem azok a barátságok, melyek mind a hazai, mind a nemzetközi művészeti élet kimagasló alkotóihoz fűzik. Így a kiállításon Konok művein kívül találkozhatunk többek között Bernáth Aurél, Barcsay Jenő, Borsos Miklós, Pátkai Endre és Rozsda Endre műveivel ugyanúgy, mint Antoni Tàpies és Joan Miró munkáival. Konokot ugyanakkor nemcsak a festőbarátságok, hanem a társművészetek szeretete is formálta. A fiatal korában zenei pályára készülő, hegedűn játszó művész számos zenészbarátsága mellett az irodalomhoz fűződő szoros kapcsolatát is érzékelteti a kiállítás. A tárlaton így többek között kiállítva láthatjuk Weöres Sándor Konok Tamásnak dedikált kéziratát és Juhász Ferenccel ápolt szoros barátságát jelző tárgyakat is megtekinthetünk.

A kiállítás megnyitóján Fabiny Tamás a 90. zsoltár szavaival köszöntötte a születésnapját ünneplő festőt. A Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke ünnepi beszédében kiemelte:: „A mozgás, az idő és a tér kapcsolata kezdte foglalkoztatni, de mindenek fölött megindult a transzcendens felé. Vallja a zsoltárossal együtt: mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!”

Pataki Gábor művészettörténész megnyitóbeszédében Konok Tamás nemzetközi művészeti életben betöltött kimagasló szerepét és kapcsolatait mutatta be, ugyanakkor kitért arra is, hogy az emigrációt követően a magyarországi művészeti életbe visszakapcsolódni; miként tudott már az első, a ’80-as évek elején a budapesti Műcsarnokban megrendezett, Hetey Katalinnak közös magyarországi kiállításon úgy bemutatkozni, amivel egyből integrálódott a hazai magas művészeti szcénába. Az MTA Művészettörténeti Intézetének tudományos főmunkatársa Konok művészetéről elmondta, hogy munkássága az 1970-es évektől a minimális formavilághoz, a rend, a rendszerteremtés apollonisztikus világához vezetett.

A megnyitóünnepségen Harmati Béla László, az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója köszöntötte a jelenlévőket, hegedűn közreműködött Korb Vanessza és Eveline Meier.

A Konok és című kiállítás március 17-ig látogatható. A kiállításhoz kapcsolódó kísérőrendezvényekről az eom.lutheran.hu holnapon lehet tájékozódni.

Fabiny Tamás: A 90 éves Konok Tamás köszöntése a 90. zsoltár nyomán

Mózesnek, Isten emberének imádsága.
És Tamásé. Mert ő is az imádság embere. És Isten embere.

Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.
Tamás, Isten embere mindig büszkén és hálával emlegeti felmenőit, tudván, milyen erő rejlik a „nemzedékről nemzedékre” kifejezésben. Művészetszeretetében meghatározó volt számára a kitűnően hegedülő édesapa vagy az a tény, hogy anyai ősei között szerepel Ferenczy István szobrászművész; lakásukat az ő kisplasztikái díszítették. A híres építész nagyapa, Sándy Gyula az általa tervezett monumentális Postapalotával és a több mint hatvan templommal komoly szellemi örökséget jelent számára. A szárnyait bontogató négy éves kisfiú számára meghatározók voltak azok az élmények, amelyeket sámlin ülve őmellette töltött. Nézte a tusból kifolyó vonalakat, és hallgatta az építőművész nagyapa által szavalt Arany-verseket.

Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!
Mielőtt hegyek születtek… Kezdetben, egyebek mellett Bernáth Aurél tanítványaként a természet festője volt Konok Tamás, aztán a tájfestészettől ő más, elvontabb irányba indult. Ettől kezdve a szellemi tartalom vált számára különösen fontossá. A mozgás, az idő és a tér kapcsolata kezdte foglalkoztatni, de mindenek fölött megindult a transzcendens felé. Vallja a zsoltárossal együtt: mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!
A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek! 4Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel.
Ha ezer esztendőkben nem is, de lassan már százados távlatokban gondolkodik. Ezzel együtt tudja, hogy a halandónak vissza kell térnie a porba.

Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.
Ismét mondom, nem 70 vagy 80, hanem immár 90. És talán nem is olyan sok a hiábavaló fáradság.

Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!
A korral jó esetben bölcsesség jár együtt. Most ez a jó eset van.

Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!
A veszteség után Isten új társat adott Tamásnak, ezért aztán vigadhat és örülhet egész életében.

Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt!
Az osztályidegennek minősített Konok Tamás tudja, mit jelentett a megaláztatás. A butaság fricskái később is utolérték. Első budapesti kiállításán, 1981-ben (!) valaki ezt írta a vendégkönyvbe: „Ezekért a képekért kár volt Párizsba menni, inkább Recskre vitték volna ezt az embert!”

Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon!
Ezekkel és az ezekhez hasonló a méltatlanságokkal szemben a méltóság az egyik legszebb szó.

Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata!
Ezt kívánjuk a 90 éves Konok Tamásnak.

Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!
Erről a maradandóságról szól ez a kiállítás, Hölgyeim és Uraim. Ezt köszönjük neked, kedves Tamás. Isten éltessen!

Képgaléria: