1. A fényes nap immár elnyugodott, A föld színe sötétben maradott, Nappali fény éjjelre változott, Fáradtaknak nyugodalmat hozott.
2. Minden ember megy nyugodalomra, Az Istentől elrendelt álomra, De én, Uram, úgy megyek ágyamba, Mintha mennék gyászos koporsómba.
3. Vessünk számot hát, édes Istenem, Hogy lelkemet ne kelljen féltenem, Hogy lehessen bátrabban szólanom, Midőn meg kell előtted állanom!
4. Színed előtt mindennap elesem, De van nekem tenálad kezesem. Ha megtartasz holnapi napodra, Nem fordítom azt megbántásodra.
Csángó népi gyűjtés.