Ezt a helyzetet fordítja visszájára Kis Magyar Pornográfia című könyvében Esterházy Péter. A szövegkörnyezet az 1948-as kommunista hatalomátvételre utal, amikor a munkásosztály képviselői közül sokan vezető pozícióba kerültek, továbbá számos jele volt a manipulációnak és a csalásnak.

„Besze János hentes és mészárosnak a legerősebb hangja volt a szerepvivő egyéniségek között. Ha egyszer beszélni kezdett, megdördültek a falak. Kiváló népszónoki erényeit értékesíteni vágyta a Fordulat Éva Intéző Bizottsága, sic!, s evégből azzal bízták meg Besze Jánost, hogy a Nemzeti Múzeum lépcsejéről szónokoljon a spontánul összegyűlt tömegnek. Besze készséggel vállalkozott is. Felállt a lépcső tetejére – rezes orra messzire piroslott, egyszerű kockás ingét, melyet hétszámra nem vetett le, meg-meglobbantotta a szél –, s kiengedte dörgedelmes hangját. Akartok-e rabok lenni? A tömeg nem várta be a mondat végét, hanem egyhangúlag rázúgta: Akarunk! Akarunk! A szónoklatnak vége volt.”

Vannak tehát helyzetek, amikor feje tetejére áll a világ. Az idézett paradox elbeszélés arra tanít, hogy lehet olyan „szabadság”, amely inkább fogság, illetve létezik olyan „fogság”, amely valójában szabadság. Az élet számos példát hoz erre a szokatlan helyzetre.

Van tehát olyan rabság, amely szabadságnak látszik. Erről szól Esterházy fanyar szövege. A létező szocializmusban egy időben a hivatalos köszöntés „szabadság, elvtársak!” volt. Egyszer állítólag valaki így válaszolt erre a köszöntésre: „Az kéne, meg sok eső.” Jó, hogy nem csukták érte börtönbe… Ezen túlmenően akkoriban utakat, hidakat és mozikat neveztek el a felszabadulásról – valójában éppen a szabadság hiányzott.

A mai ember is gyakran szembesül a kísértéssel: mindent meg lehet szerezni! Ez a szabadság érzését adja – valójában azonban megkötözöttséget jelent, hiszen sokszor a fogyasztót manipuláló marketingesek vagy éppen divatdiktátorok érdekeit szolgálja. Hasonlóképpen az alkohol és a drog a szabadság érzetét, illúzióját kínálja – valójában sátáni, démonikus fogságot jelentenek. Egy fiatalember a szer hatása alatt madárnak képzelte magát, és a repülés szabadságára vágyva elrugaszkodott a Szabadság híd pilléréről. Összezúzta magát.

S akkor még nem beszéltünk a természet kizsákmányolásáról. A büszke és öntelt ember szabadnak érzi magát, és elpusztítja az őserdőket, halomra lövi a védett madarakat, megfordítaná a folyók irányát, kilyukasztaná az ózonpajzsot. Aztán egyszer csak rádöbben: ott áll végveszélyben, önmaga foglyaként.

Mindezzel szemben ismerünk olyan fogságot, amely valójában szabadság. Ordass Lajos püspök 1948-as bebörtönzése során sajátos napirendet alakított ki, hogy ne bolonduljon meg a magánzárkában. Előbb áhítatot, majd irodalomórát tartott, természetesen önmagának. Majd német-, angol- és svédórákat vett, persze csak gondolatban. Ezután sorra látogatta a híveit, szintén csak képzeletben. Érdekes módon egy másik püspök, a református Csiha Kálmán is egészen hasonlót élt át erdélyi börtönévei alatt. Ő is prédikált – önmagának; szervezett és építkezett – gondolatban; családokat látogatott – képzeletben. Fény a rácsokon című könyvében derűsen jegyezte meg, hogy a végén már alig érte utol magát, annyi dolga volt… A börtön mélyén is szabad maradhat az ember.

Rabok legyünk vagy szabadok? A választ nem Besze Jánosra, hanem Ordass Lajosra és Csiha Kálmánra figyelve találjuk meg. A házastárshoz, baráthoz vagy éppen egy eszméhez való hűségben is a szabadság bontakozhat ki. Ugyanez áll a felekezeti hűségre: ragaszkodom az ősök örökségéhez, igyekszem annak értékeit felszínre hozni, nem pedig a ma kínált olcsó és népszerű árukkal pakolom tele kosaramat a hatalmas vallási szupermarketben.

Mindenekelőtt azonban „Isten rabjai” vagyunk, amely állapotban végtelenül megvalósulhat igazi szabadságunk. Pál apostol így ír: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” (Gal 5,1) Luther, aki bármely állami és vallási tekintélyt képes volt megkérdőjelezni, boldogan vallja, hogy lelkiismerete „a Szentírás foglya”. Ezért lehetett igazán szabad. Jézussal vagy Jézus nélkül – ez a szabadság és szolgaság igazi fokmérője. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 9–10. számában jelent meg 2020. március 15-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.