Márpedig azt elhinni, hogy van feltámadás, nem egyszerű dolog. Mivel nincs rá tapasztalat, nem mindennapi, de még csak nem is szórványosan előforduló esemény, semmit nem tudunk róla mondani. A feltámadás unikum, egyedi. Csak abban az egy eseményben tudunk hinni és belőle következtetéseket levonni, amely húsvétkor történt: a halott Jézus mint Krisztus feltámadt.

Nem vizsgálható tudományos módszerekkel és eszközökkel, nem igazolható történelmi adatokkal, csak az akkori tanúk bizonyságtétele, az evangélium hangzott: „Krisztus feltámadt.” Évezredek elteltével azonban máig is hangzik a hit válasza: „Valóban feltámadt.” De hogy mi történt? Hogyan történt? Hiába ismertük meg azóta a tudomány mélységeit, erre ma sincs magyarázat.

Pál apostol sem tudott magyarázatot adni. Hasonlatokban beszél, a földműves tapasztalatáról, a földbe vetett és megromló magról, amelyből, lám, mégis új növény kel ki, új élet támad. A természet nem bizonyítja a feltámadást, de analógiát mutat. Jézuson nem vett erőt a halál. Ő a győztes. És vele együtt győztesek mindazok is, akik az övéi. „Jézus él, én is vele!” – énekeljük egyik húsvéti énekünkben (EÉ 223,1). Érthetetlen hit ez, de ami érthetetlen, az nem szükségképpen lehetetlen. És főleg nem értelmetlen.

Mit jelent mindez? Keserűen látjuk, vesszük tudomásul – vagy éppen lázadunk ellene –, hogy ebben a világban minden romlandó. Az öregedés és végül a halál senkit nem kímél. Lehet lassítani ezt, lehet küzdeni ellene. A test romlása ellen tehetünk egészséges életmóddal, vitaminokkal, fitnesszel, kozmetikai műtétekkel, de a celebek és a szépségkirálynők, a testépítők is megöregszenek, megromlik az egészségük, elhervad a szépségük, és végül meghalnak ők is. Mindnyájan meghalunk. Minden a halál felé tart. Szebben, tudományosan is mondhatjuk ezt persze: növekszik az entrópia, az anyag a rendezett, strukturált állapot felől az egyszerűbb forma felé törekszik. Minden romlandó. És a végén minden elvettetik. Madách Imre Az ember tragédiájában Luciferrel mondatja ki a romlandóság törvényét:

Nem érzed-é a lanyha szelletet,

Mely arcodat legyinti s elröpül?

Vékonyka porréteg marad, hol elszáll,

Egy évben e por csak nehány vonalnyi,

Egy századévben már nehány könyök,

Pár ezredév gúláidat elássa,

Homoktorlaszba temeti neved […].

Amikor elszakadtunk Istentől, a teremtést is elszakítottuk, és megjelent a halál. Ezt a folyamatot szakította meg Jézus feltámadása. Győzött a halál felett, győzött a bűn felett, romolhatatlan életet nyitott meg. Egy új világ, egy új emberiség születik. Az ősi liturgiai ének így hirdeti: „…legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott.”

A reménységet adja vissza a feltámadás igéje: hogy visszatérünk az igazi életbe, amelyet Isten eredetileg szánt nekünk. Nagypénteken kihuny a fény, a világ világossága, Jézus élete. Nagyszombaton meghal az árnyék, a Jézust eláruló Júdás öngyilkos lesz. Húsvétkor már csak az árnyéktalan Fényt látjuk.

Salvador Dalí úgy festette meg a feltámadt Jézust, ahogyan ott van tanítványai között, de alakja áttűnő, titokzatos, rajta keresztül látni lehet a mögötte lévő tájat. Megrendítő festmény. Ilyen lehetett a feltámadt, csupa fény, árnyéktalan fény Jézus, már egészen másfajta testben. A feltámadás a halál burkából pattan ki. Széttörve a halál bilincsét, Krisztus romolhatatlan testben tért vissza a halálból.

Igen, lehet, hogy ez a világ romlandó, de ahelyett, hogy siránkozunk a romlandóság miatt, ha a halál sötétségére gondolunk, emeljük fel arcunkat ebbe az árnyék nélküli húsvéti Fénybe, és hirdessük: a feltámadott Jézus az árnyék nélküli fény, a romolhatatlan, az emberi minőséget korlátlan ideig megőrző új teremtés, és ha benne hiszünk, őt követjük, rá hallgatunk, szép lesz az életünk. A feltámadás egy másik valóságba, az Isten világába vezet bennünket, ahol más törvények működnek, mint ebben az anyagi, tapasztalati világban.

A feltámadás hite mindnyájunk személyes állásfoglalását, döntését, hitét igényli. A húsvéti hit a szívünk mélyén születik és növekszik, és a Jézussal való személyes közösségből táplálkozik. Akinek a hétköznapokban is van húsvéti hite, az nem esik kétségbe, ha látja öregedni a testét, elmúlni szépségét, gyengülni erejét; nem esik kétségbe, tapasztalva a betegség nyomorúságát, mert van reménysége, tudja, hogy az élet romolhatatlansága beárad az ő életébe is, véget vetve a romlandóságnak.

Így teljesedik be Pál apostol szava, havi igénk üzenete: „Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban.”

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 11–12. számában jelent meg 2020. március 29-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.