Pénzcentrum: – Több mint két hét elteltével, hogyan megy most a digitális oktatás a a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban?

Gadóné Kézdy Edit: – Küzdelmesen, hősiesen, de megy. Szerencsére a fenntartó, a Magyarországi Evangélikus Egyház az elmúlt időszakban nagyon erősen forszírozta az iskolák digitális stratégiájának kidolgozását. A normatív támogás egy részét a digitalizáció céljaira elkülönítve kaptuk meg. Kétéves digitális fejlesztési tervet kellett készítenie minden intézményünknek, amelyet állapotfelmérésre alapoztunk, abból kiindulva határoztuk meg digitális fejlesztési céljainkat. Ezzel kapcsolatban már korábban megkezdtük a kollégák szervezett képzését a tantestületen belül. A zárlat első napján, hétfőn még tartottunk egy gyorstalpalót, azután keddtől megindult a munka.
A képzés a mostani spontán, egymástól és saját kárunkon való tanulással elképesztő sebességre gyorsult. A mi iskolánk egyféle rendszerben határozta meg a tanítás kívánatos kereteit, hogy a gyerekeknek és a szülőknek átlátható legyen a rendszer. A Google Classroomot választottuk, mert azt már sokan használták korábban is. Ebben közöljük az anyagokat, és kérjük vissza a tanulói munkákat és visszajelzéseket.
Engem meghat az az igyekezet, amellyel mindenki, a 60 év feletti tanárok is, bármilyen szakosok, a digitális analfabéták, sőt, a gyerekek is igyekeznek dolgozni. A technikával küzdve igyekezünk kreatív, érdekes, motiváló feladatokat kiadni, majd mindezt kijavítani.

– Mi az, ami nagyon jól működik és mi az ami nem?

– A technikai problémáinkon túl nehézséget okoz, hogy a digitális tananyagok előállítása roppant időigényes. A közvélekedéssel ellentétben, a tanárok rengeteget dolgoznak, napi 10-12 órát is a gépeknél ülnek. Egyikünk sem gondolta előre, hogy a távtanítás ilyen megterhelő lesz.
Az menet közben derült ki, hogy a gyerekeknek is fokozott ez a megterhelés, ezért ők elég hamar jeleztek, hogy túl sok a feladat. Mindent letöltögetnek, megoldanak, aztán fényképezik, vagy valahogy máshogy visszatöltik, ez mind-mind idő. Együtt tanuljuk, hogy melyek azok a formák, amelyek a diákok és tanárok számára kezelhetők, úgy, hogy senki ne roppanjon bele. Ebben a távtanításban mind kezdők vagyunk, hiába vagyunk a pályán akár 25-30 éve.
Mi eleinte nem tartottunk real time órákat, mivel úgy gondoltuk, hogy a családok nem feltétlenül rendelkeznek annyi géppel, amennyi a 3-4 gyerek és az esetleg otthon dolgozó 2 szülő ellátásához szükséges. Tehát nem várhatjuk el Pistikétől, hogy kedden 9 órakor ott üljön a gépnél, ha minden testvérétől is ezt várják a megfelelő iskolák. Úgy látjuk, hogy ezen a téren néhány intézmény túl sokat vár a diákjaitól. Ugyanakkor a gyerekek visszajelzései alapján szükségük van néha a konzultációra, ezért most állítunk fel csoportos csetelésre, képernyőmegosztásra alkalmas rendszert, amelyen keresztül minden tanár találkozhat virtuálisan a csoportjaival.

A teljes cikk itt olvasható.