Az Evangélikus Országos Múzeum virtuális térbe helyezett kiállítása itt megtekinthető.
„A másolás az ókor óta a kulturális hagyományok átörökítését biztosító alapvető, civilizatorikus tevékenység" – írja katalógusának elején Papp Júlia művészettörténész. Sokáig kizárólag a műtárgymásolatokon keresztül ismerhette meg a művelt világ a művészet történetének emblematikus alkotásait. Pulszky Ferenc nagybátyja, Fejérváry Gábor jó szemmel jelentős műtárgygyűjteményt halmozott fel, melyet a Pulszky család eperjesi házának emeleti szobáiban tartott. Időről időre Fejérváry Gábor nagy utazásokat tett Itáliában és Nyugat-Európában - ezekre unokaöccsét, Pulszky Ferencet is magával vitte, aki első kézből ismerkedhetett meg Európa nagy gyűjteményeivel és a műgyűjtés világával. Fejérváry a világ valamennyi ismert történeti kultúrájából igyekezett olyan darabokat szerezni, amelyek az ott és akkor élő emberek életmódjáról, szokásairól, kultuszairól tanúskodnak. A gyűjtemény örököseként, annak kiemelkedő darabjairól Pulszky akvarellmásolatokat készíttetett, melyeket a Liber Antiquitatis című albumban gyűjtött össze, de mivel szövege sosem készült el, kiadatlan maradt.
Pulszky Ferenc 1869-től negyedszázadon át a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatta és tisztában volt a műtárgymásolatok jelentőségével és a kultúrára kifejtett hatásával. 1874-ben felépített egy közel 200 gipszmásolatból álló kiállítást a görög szobrászat történetéről. A fotográfia elterjedésével pedig szorgalmazta annak széleskörű használatát és reményét fejezte ki, hogy az olcsóbb eljárás nyomán a nevezetes múzeumok anyaga hozzáférhetővé válik az egyetemeken és a rajztanodákban.
John Brampton Philpot Firenzében letelepedett angol fotográfus kiemelkedett a műtárgyfotósok közül, mert elsőként ő készített történeti-rendező igénnyel fényképsorozatot az általa fotózott műtárgyakról. Pulszky jól ismerte Philpotot és a tőle megszerzett, elefántcsont faragványok másolatairól készült fényképsorozatot a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának adományozta. A 265 darab fényképből álló sorozatból készült válogatás képezi az Evangélikus Országos Múzeum tárlata második felének, azaz az utolsó hat tárlójának gerincét.