Egyházunk 2020. április végére tervezi a Háló-sorozat rólam is szóló könyvének megjelentetését. A szerkesztő, Mirák Katalin számára átadtam korábbi kézirataimat és megjelentetett írásaimat, dokumentumaimat és a részletekre vonatkozó kérdéseit mindig megválaszoltam. Úgy érzem azonban, hogy nem kaptam lehetőséget, hogy a dolgok fő kérdését megválaszoljam. Így most az „utolsó szó jogán” írom a következőket.

Most 84 éves vagyok, Isten kegyelméből. Mélyen hívő ősagárdi lelkészcsalád első gyermekeként 1944-től gyülekezeti szolgálatban álltam (orgonista kántor, ifjúsági egyházi csoportvezető stb.). Hivatalos egyházi–lelkészi szolgálatot 1959 óta végzek (segédlelkész, lelkész, teológiai munkatárs-kutató). 1987-től 2003-ig aktív, jelenleg nyugdíjas püspök vagyok. 

Részletes életrajzom megtalálható a sajtóban, de magam is készülök hamarosan megjelentetni egy teljes és hiteles életrajzot. Most ehhez az egyházi munkacsoport által készített „titkosszolgálati” kiadványhoz szólok hozzá személyesen, mert a könyv olvasása közben felvetődik a kérdés: ki is volt Harmati Béla valójában?

Így foglalom össze, gondolva a közzétett fejezetekre! Kora gyermekkorom óta úgy érzem, az én Uram Jézus valamilyen titkos missziót bízott rám a keresztényellenes, főleg a szocialista–kommunista szektorral kapcsolatban. Itt most ennek csak néhány állomása: 

• népi kollégium Vácott és Szentendrén (1948–50), az egyházi iskolák államosítása után, ahol a Biblia „tévedéseivel” szembesítettek a tanárok, hogy „átneveljenek” (pl. a Józsué csatája alatti napfogyatkozás, Józsué 10, 12–13., az „űrhajó” látogatásának leírása Ezékiel látomásában, Ezékiel, 1, 4–28; stb.  fejezet stb.)
• a jogi egyetemre jelentkezés kapcsán megismerkedés a marxizmus eszméjével; 
• egyetemi tanulmányok Svájcban ösztöndíjjal Genf-Bossey-ben és Zürichben (1966-67), Heidelbergben, Bonnban, Frankfurtban, Göttingenben (1968–1970);
• részvétel a diákforradalmakban, a maoizmus egyetemi megerősödésének megtapasztalása; bekapcsolódás a Paulus Gesellschaft (Wien) keresztény-marxista dialógusaiba; 
• konferenciai részvételek, tanulmányok, publikációk: genfi Lutheránus Világszövetség Marxizmus and China Studies program; magyarországi keresztény-marxista dialógus; vallásszociológiai társaság; ázsiai világvallások (bahai, buddhisták, Taoisták, iszlám, shinto, róm. katolikus és protestáns egyházak stb.) konferenciája (Tagaytay City/Fülöp-szigetek, 1975. december13–21.) 
• 1980–87 között a Lutheránus Világszövetség nyílt nemzetközi pályázata nyerteseként a genfi központ vallásszociológiai tanulmányi titkára pozícióját nyertem meg. Genfből a szervezet és a tagegyházak támogatásával két afrikai nemzetközi teológiai konferenciát rendeztem Zimbabwe egyetemein (Bulawayo 1982. szeptember 2–5., Harare, 1986. május 27.– június 1.). Ázsiai egyházaink számára a fenyegető maoizmus árnyékában tartottunk megbeszélést (Tokyo, 1985. november 27.–december 2.). Hasonló, a nemzetközi marxizmus-szocializmus ideológiájával foglalkozó munkát egyetlen más keresztény egyház sem végzett akkor. 

Mindezt nem saját munkám és személyem „fényesítése” céljából emlegetem, hanem missziói munkám ökumenikus téren való tényei bemutatásaként.

Hazatérve 1987-től püspökként „rendszerváltoztató” feladataim voltak: a kommunista örökséggel folytatott küzdelemmel együtt egyházunk életének újjászervezése: államosított intézményeink, iskoláink visszavétele; új egyházi közigaztatás, a zsinat szervezése. Ezek a fejezetek már ismertek egyházunkban, ökumenikus hazai és nemzetközi kapcsolataink kiépítése mellett. Mindezt a reám bízott missziói feladat részeként éltem meg, sajnos egyházunk megnemértése és személyes támadások között. Ezekről részletes beszámolót készítettem, amelyet hamarosan publikálok. 

Az a véleményem, hogy Mirák Katalin és munkatársai jó munkát végeztek az egyes részletek egyházi–állami oldalról történő bemutatásával. Az egész egyházi ún. tényfeltáró kutatás alapirányát azonban tévesnek és hamisnak értékelem! Általános, ökumenikus módszer szerinti „gyógyító emlékezésre” (healing of memories/Heilendes Erinnern) volna szükség, egy „hiteles egyháztörténet” megírásával!