2014 júliusában az Evangélikus Országos Múzeum a Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottságával együttműködve kortárs művészek számára írt ki képzőművészeti pályázatot. A kiírás célja „a tolerancia helyes értelmezésére irányuló törekvés megnyilvánulása a kortárs művészet eszközeivel, személyes és közösségi, szimbolikus vagy konkrét, kérdésfeltevő vagy értelmező módon. Bár a téma kiválasztásában nagy szerepe van a vallási türelemmel és az ökumenével kapcsolatos évfordulóknak, a tolerancia fogalma – jézusi értelemben és a 21. században fokozottan is – más szempontokat, értékeket és megközelítési módokat is rejt. A pályázatra beküldött alkotásokban hasonló reflexiókat keresünk” – fogalmaztak a pályázat kiírói. A pályázati kiírásra számos pályamű érkezett, melyből a hét tagú zsűri – Harmati Béla László művészettörténész, az EOM igazgatója, Fabiny Tamás evangélikus püspök, Róka Enikő művészettörténész (MNG), Schneller János művészettörténész (Pintér Galéria és Aukciósház), Százados László művészettörténész (MNG), Tatai Erzsébet művészettörténész (MTA Művészettörténeti Intézet) és Zászkaliczky Zsuzsanna muzeológus (EOM), a kiállítás kurátora – döntése alapján kerültek kiválogatásra a kiállítási alkotások.

A megnyitóra érkezőket Puskás Levente szaxofonművész előadása fogadta. A kiállításon megjelenteket Harmati Béla László, az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója és Fabiny Tamás evangélikus püspök, a Reformációi Emlékbizottság elnöke köszöntötte. A püspök beszédében hangsúlyozta: „Örömteli, hogy a pályázati kiírásra ilyen sok képzőművész érezte elhívatottnak magát és csatlakozva a Reformáció és tolerancia emlékévhez pályaműveket készített. Annak is nagyon örülünk, hogy az Evangélikus Országos Múzeum jóvoltából lehetőség van a tolerancia kérdésével a képzőművészet irányából foglalkozni. Meglátásom szerint ezáltal kapcsolat jön létre a képzőművészet és az egyház között.”

Schneller János művészettörténész megnyitóbeszédében kitért a tolerancia értelmezésére. Mint kifejtette, a tolerancia bármennyire is lejáratott kifejezéssé vált, ő annak definiálásánál a szó eredetére, az Isten általi teremtésből fakadó másikra figyelésre tud gondolni. „Jézus toleráns volt, azonban nem a mai értelemben gyakorolta ezt. Ő soha nem az értéksemlegesség mellett állt ki, hanem a felebaráti szeretet értelmében hirdette a toleranciát” – fogalmazott a művészettörténész. Schneller János utalt rá, hogy a tolerancia tekintetében – amennyiben az egyháztörténetet tekintjük – láthatjuk, hogy a protestáns felekezeteteknek Európa sokat köszönhet. A művészettörténész a pályamunkák értékelésével kapcsolatban elmondta, hogy számos munka érkezett még a pályázati kiírásra, azonban azok vagy tartalmi, vagy technikai kivitelezésük miatt nem kerültek kiállításra. „A kiállított alkotások jól jelzik, hogy a művészet érzékeny a tolerancia kérdésére és kész reflektálni rá. A személyes élményből kiinduló alkotásokon túl – mint Baraté Ágnes A testvérem Down-kóros... című alkotása –, vagy Tamási Klaudia Im perfect című önintoleranciát kifejező pályaműve előkerülnek olyan kérdések is, mely társadalmi kérdéseket, vagy a vallási tolerancia szükségességét hangsúlyozzák. Így Majoros Áron Zsolt Welcome című alkotása a befogadás és elkülönülés kérdését, ifj. Szlávics László és Bács Emese művei a társadalom perifériájára kerültek elszomorító valóságát, míg Angel Radukov alkotása a mózesi kőtáblákra utalással egyszerre a Soa borzalmát és a jövő bizonytalanságát fogalmazza meg” – mondta Schneller János. A művészettörténész meglátása szerint ritka a mai művészeti életben az ehhez hasonló kiállítás, így szükségesnek látja a folytatást.

A díjakat Fabiny Tamás, Harmati Béla László és Zászkaliczky Zsuzsanna adta át. A zsűri az első díjat Baraté Ágnesnek, a második díjat Majoros Áron Zsoltnak, míg a harmadik díjat Mayer Évának ítélte.

Az Evangélikus Országos Múzeum időszaki csoportos kiállítása 2014. február 28-ig tekinthető meg.