A táborunk időpontját már tél végén rögzítettük, így amikor a rendeletek lehetővé tették a napközis táborok megtartását, a táboros munkatársakkal és az egyházközség Ifjúsági Önkormányzatával közösen az addig kirajzolódott online tábor programját gondoltuk újra, és szerveztük meg a valódi tábort – Zarándokúton címmel.

Jóval kevesebben voltunk, mint általában lenni szoktunk, hiszen még voltak családok, ahonnan a járvány miatt nem engedték a gyermekeket tábori közösségbe. Június 16-án, kedden kezdtük a tábort, és érdekes volt megélnünk, hogy a gyermekek és a fiatalok mennyire örülnek a személyes találkozásoknak, a közös játékoknak. Kicsit más volt minden, mint általában lenni szokott – talán csendesebb és talán nyugalmasabb is. 

A reggeli áhítatokon a 12 éves Jézussal tartottunk, a napot záró áhítatotok pedig a Zsidókhoz írt levélből dolgoztunk fel mondatokat. 

Sok játékkal, énekkel, igeértelmezéssel éltük meg a tábor 4 napját.

Szombaton „Szorgos kezek a templom körül” címmel hívtuk a résztvevő gyermekeket és családjukat a templomot szépítő munkákra. Gitteltünk templomablakot, csiszoltunk kerítést (festésre nem volt alkalmas az idő), és a sekrestyét is újrarendeztük.

Vasárnap tanévzáró és táborzáró istentiszteletet tartottunk gyülekezeti nappal. A vidám közösségi programok mellett a Gyülekezeti és Missziói Osztály Interaktív keresztút összeállításával imaösvény élményét is kínáltuk a részt vevőknek. 

A tábor napjainak egyik üzenete: mindenért legyünk hálásak, azért is, amiről nem is tudunk, mert nem is tudjuk, mennyi mindent tett meg értünk Isten. Hálás szívvel gondolunk vissza a hittantáborra, amelynek még mindig a hatásai alatt vagyunk.