Az idei szimpózium az EMMI és a Nemzeti Tehetség Program támogatásával szerveződött. A korábbi évek alumni rendezvényeihez képest, most nemcsak a különböző egyetemeken végzettek találkozását célozta meg a rendezvény, hanem a szerveződés megújításán is dolgoztak a résztvevők. A találkozó ezzel az új szándékkal az immár 10. tanévükhöz érkező roma szakkollégiumok életében fordulópontot jelenthet – ahogy azt köszöntőjében Molnár Erzsébet, a Nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium vezetője kiemelte. 

Az eddigi alumni találkozók célja volt megmutatni a jelenlegi roma szakkollégistáknak azokat az életutakat, amelyek példaként állhatnak előttük, hogy valóban érdemes haladni a tanulmányokkal, a küzdelmet vállalni, sikeresen teljesíteni egy-egy kurzus követelményét, nyelvvizsgázni és diplomát szerezni. A volt szakkollégisták bemutatják a mostani tagok számára, hogy a diploma után is helyt tudnak állni, munkát vállalnak, teljesítenek. Itt nem csupán a munkaerőpiacon való boldogulásuk, de az évek előrehaladtával a párválasztás és a családalapítás történéseit is megosztják egymással a résztvevők. 

Mindez most kibővült egy extra célkitűzéssel: a jelenlévők határozzák meg azokat a szerveződési és működési szempontokat és módokat, amelyekkel az elkövetkező időkben a volt szakkollégisták fenntarthatóvá teszik ezt az önszerveződést. 

Ez csak látszólag kis feladat, hiszen az alumni szervezet működésében az egyik fontos tényező az lehet, hogy a volt szakkollégisták egymásról tudva, egymás helyzetét folyamatosan követve megerősítést kaphatnak saját élethelyzetükben. Így a közösség egyfajta információs hálózatot jelenthet, ahol akár munkatapasztalatokról, lehetséges munkahelyekről, munkaerő-piaci ismeretekről is tudják egymást tájékoztatni és nem elhanyagolható lelkesedéssel továbbvihetik azt a közösséget, amelynek motiváló erejét a tanulmányok alatt maguk is megtapasztalták, s amelynek a diplomázást követően is élvezhetik a támogatását. 

Sörös Iván, a BM Társadalmi Felzárkózásért Felelős Helyettes Államtitkárságának főosztályvezetője a szimpózium együttgondolkodását indítva elmondta, hogy a közelmúlt eseményei is azt kell, hogy erősítsék a jelenlévőkben és az általuk képviseltekben, hogy mennyire fontos szerepe van a szakkollégiumoknak a roma fiatalok életében. Egyrészt szükség van rájuk, mint egyetemi – a felsőfokú tanulmányok végzéséhez szükséges sokrétű támogatás okán –, másrészt azért, mert a diploma megszerzése utáni találkozási lehetőséget leginkább ez az alumni szervezet tudja maradéktalanul megadni. A felzárkózás eredményességében döntő kérdés, hogy senki se maradjon egyedül, hogy tudjanak egymásról, hogy minél többen legyenek ők, akik az egyének és a közösségek hátrányos helyzetének leküzdéséért dolgoznak.

A koronavírus járvány első hullámának idején ezért volt fontos, hogy a tanodák, a Biztos Kezdet Gyerekházak működjenek. Ezért fontos az is, hogy ha nem is a tervezett létszámmal, de mégis megtartották ezt a tanácskozást. 

„És nem megkerülhetőek ezek a kérdéskörök a hét megrendítő híre kapcsán sem" – tért ki a főosztályvezető úr a roma közösségek számára hatalmas veszteséggel járó halálesetre utalva. Bogdán László (Cserdi polgármestere) halála mindnyájunknak nekiszögezi a kérdést: egy erős férfi, egy karizmatikus személy hogyan tud ennyire egyedül maradni!?

A kérdésre – bár mindenkinek van egyedi válasza – a közös felelet megtalálásához Laborczi Géza evangélikus lelkész, a Roma Szakkollégiumok Egyesületének alapító elnökének gondolatai adtak segítséget. Az alumni szervezet működését tervezni, kialakítani gyűltek össze a már lediplomázott roma szakkollégisták, ám ennek a szerveződésnek a sikere az alkotó egyének személyes eredményességén, életük sikerességén múlik. Ehhez a 20. század nagy hatású német evangélikus teológusának, Wolfhart Pannenberg gondolatának felidézésével járult hozzá. Az értelmiségi lét kulcskérdése lehet a személyes elköteleződés és a tudományos igényesség között megtalálni a helyes arányt és egyensúlyt. Ehhez kapcsolandó az értékek megőrzésének és újrafogalmazásának képessége. Ha az egyénnek sikerül az életét ezen, akár ellentétpárokként egymásnak is feszülő sarokpontok között, de ennek megfelelően fókuszban tartani, akkor a jó irány is kijelölődik.
Ez a „jó irány” nem küzdelemmentes életet, hanem járható utat jelent inkább. Ehhez az úthoz járulnak hozzá a szakkollégiumok, és ennek egy fontos pontja ez az alumni-találkozó, amely a volt szakkollégistáknak alkalmat ad a visszatekintésre és megerősítésre, hogy nem tévedtek el, és egyben távlatot is mutat a továbbhaladásra. 

A Nyíregyházi Roma Szakkollégiumban végzett Jéri Jánossal és Oláh Róberttel az előttük álló feladatokról beszélgettünk, amelyet az Evangélikus Nevelés közösségi médiafelületein is közzéteszünk. 

Szerveződnek az alumnik

Hatalmas utat kell megtennie a mai Magyarországon annak a fiatalnak, aki romaként diplomás állásra, jobb életminőségre, társadalmi elfogadásra vágyik. Hihetetlenül sok nehézséggel találják szemben magukat, bőven van ok elbizonytalanodásra, megtorpanásra, a cél feladására. Hálózatba szerveződésük lehetővé teszi, hogy példát mutassanak egymásnak, felerősítheti a társadalomnak szóló üzenetet, hogy a roma kisebbség felzárkózását ne problémának, hanem feladatnak lássa. E cél érdekében szervezte meg július 17-19-én Nyíregyházán a Roma Szakkollégiumok Egyesület (RSZE) a Nemzeti Tehetség Program támogatásával az alumni-találkozót. Az RSZE-ben 8 egyházi fenntartású és 3 egyetemi roma szakkollégium tömörül, a támogatásukkal diplomához jutott, halmozottan hátrányos helyzetből indult fiatalok száma az elmúlt évtizedben elérte a 400-at szerte az országban. Őket invitálták a hétvégi nyíregyházi szimpóziumra, a Luther Márton Evangélikus Kollégiumba.

A péntek délutáni megnyitón Sörös Iván, a Belügyminisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Helyettes Államtitkárságának (TFFÁ) főosztályvezetője köszöntötte a résztvevőket. Emlékeztetett rá, hogy a roma szakkollégiumok 2011-es létrejötte óta további szakpolitikai szolgáltatások sora segíti a nehéz sorsba született fiatalok előre jutását, a TFFÁ azon munkálkodik, hogy ezek – tanodák, gyerekházak, felzárkóztató programok – a Covid ellenére is zavartalanul működjenek. „Egymásra támaszkodva, együttműködésben mindig eredményesebbek és hatékonyabbak vagyunk, mint amikor magunkra maradunk a problémáinkkal" – érvelt a hálózatosodás mellett.

Wolfhart Pannenberg német teológusra hivatkozva Laborczi Géza, a roma szakkollégiumok ügye iránt kezdettől elhivatott evangélikus lelkész négy feltétel együttállására hívta fel hallgatósága figyelmét: a személyes elkötelezettségre és a szakmai, tudományos igényességre, valamint az értékek megőrzésére és a dolgok újrafogalmazásának képességére egyszerre van szüksége az embernek integritása megőrzéséhez. Az új típusú szerveződés ideje van, az alumni-szervezet önállósodásának, a csapat megindulásának kell következnie, s ehhez a szervezeti kultúra kialakítása az első lépés.

„Az elmúlt évtizedben mintegy 400 fiatal diplomázott a roma szakkollégiumokban. Mint ismeretes, 2011-ben a történelmi egyházak négy ilyen intézményt hoztak létre: Miskolcon görögkatolikus, Nyíregyházán evangélikus, Debrecenben református, Budapesten pedig jezsuita fenntartásban. A Keresztény Roma Szakkollégiumok Hálózata azóta jelentősen bővült, Szegeden a katolikusok, Debrecenben a görögkatolikusok, Budapesten a reformátusok, Pécsett az evangélikusok hoztak létre újabb intézményeket, közben az egyetemek is aktivizálódtak Egerben, Kaposváron, Hajdúböszörményben, intézményenként minden évben 25-30 roma hallgatót tudnak segíteni felsőfokú tanulmányaikban. Az első végzősök színrelépésétől kezdve volt törekvés az öregdiákok szerveződésének támogatására, volt olyan tanév, amikor a TFFÁ két alumni-találkozót is kezdeményezett, ám időre volt szükség, hogy maguk az érintettek ráismerjenek az ebben rejlő lehetőségekre" – erről Virág Ádám, a 2018-ban alakult Alumni Bizottság legaktívabb tagja beszélt a megnyitón. Az ötletelés megkezdődött, de az a munka még hátra van, hogy miről is kellene szólnia az alumni közösség tevékenységének.

A megnyitót követően ehhez láttak hozzá a fiatalok abban a reményben, hogy majd érkezik az erősítés, és valóban odaérnek azok is, akik egyébként bejelentkeztek a szimpózium szervezőinél. A 30-nál több várt résztvevő végül nem érkezett meg a rendezvény végéig sem. Némi csalódottságra adhat okot, hogy néhány szakkollégium egyáltalán nem képviseltette magát, de a jelenlévő mintegy 15 fiatal annál nagyobb odaadással és lelkesedéssel vett részt azon a szervezetfejlesztési tréningen, melyet a Hanns Seidel Alapítvány támogatásával az Explosive Consulting Kft trénerei, Hajós Flóra és Urgyán Csaba tartott. A tervszerű gondolkodás, a döntések és cselekvések sorozatának megalapozása érdekében a küldetés és a célrendszer meghatározása jelentette az első lépést. A jól végzett munka jutalmaként este a Sugalló zenekar moldvai táncházában szórakoztak a résztvevők – természetesen nem véletlen, hogy a zenekar oszlopos tagja is alumni: Uhrin Klára a Zeneakadémián végzett Msc-tanulmányai idején volt az Evangélikus Roma Szakkollégium (ERSZK) tagja.

„Az egyéni életutak megismerése, a személyes példák, az elért eredmények tanulságai erősíthetik egymás közt a roma fiatalokat" – mutatott rá még a rendezvény elején Molnár Erzsébet evangélikus lelkész, a nyíregyházi ERSZK intézményvezetője, a program házigazdája. Ennek megfelelően szombat délelőtt olyan programok váltották egymást, amelyek ezt támasztották alá.

Gulyás Klára már öt diplomával a zsebében az Eszterházy Károly Egyetem állami-, és Nemzeti Kiválóság-ösztöndíjas kulturális antropológia Phd-hallgatója. Sorsában a hajdúböszörményi Lippai Balázs Roma Szakkollégiumnak volt meghatározó jelentősége. Az oda kötődő találkozások és hatások felvillantását követően azokból a kutatási eredményeiből adott ízelítőt, melyeknek egyébként korszakos jelentősége van a hazai cigányság életében, legyen szó a Nemzeti Alaptanterv történelem tantárgyi követelményeinek szükséges változtatásairól a roma jelenlét tudatosítása szempontjából, vagy a női identitás tudományos leírásának fehér foltjairól. A roma értelmiségről szólva rávilágított, hogy vannak köztük művészek, újságírók, illetve szociális munkások, védőnők és tanítók, de feltűnően hiányoznak a magas társadalmi presztízst képviselő orvosok, jogászok. Rámutatott, hogy a szociológiai vizsgálatok eredménye szerint a cigányságból kiemelkedők sorsa szükségszerűen az asszimiláció, így mindig az marad cigány/roma, aki szegény. Az új roma értelmiségnek ezzel szembesülnie kell, s ez felveti a többi (többségi társadalomhoz tartozó) értelmiségivel való kapcsolat keresésének fontosságát.

Oláh Róbert, a Magyarországi Evangélikus Egyház Diakóniai osztályának gazdasági-, illetve Nevelési és Oktatási osztályának felzárkózási referense „Hosszú még az út” címmel összegezte mondandóját. A Szabolcsveresmartról indult fiatalembernek meghatározó élménye volt a napszámos lét kiúttalansága, majd az ERSZK tagjaként, később 4 éven át munkatársaként, közgazdászként gyűjtötte az inspirációt mostani munkájához. Tapasztalata szerint, az evangélikus egyház „színvak”, mert úgy érzi, mint szakemberrel, és nem a cigánnyal beszélnek. Lehetőséget kapott az antiszegregációs stratégia kidolgozására, ami lehetővé teszi az evangélikus oktatási intézmények inkluzív pedagógiai gyakorlatának fejlesztését. Úgy látja, számos jó gyakorlat van az evangélikus intézményekben, de most alig tudnak egymásról. Az egyháznak missziója van, de a munkaágak tevékenységét átfogó szakmai programja nincs jelenleg. A Máltai Szeretetszolgálat koordinálásával megvalósuló település-felzárkózási programba az evangélikusok révén, Laborczi Géza áldozatos szervezőmunkája nyomán most bekapcsolódhat Nagycserkesz. Nagyon fontos, hogy itt olyan minta-programot legyünk képesek megvalósítani, aminek tapasztalatai hosszútávra irányt mutatnak az MEE számára.

„Itt olyan szakértelem van, ami sehol másutt!" – mutatott az alumni hallgatóságra végül Oláh Róbert, a különböző szakokon végzett diplomások közös felelősségére, és az ebből következő sokrétű feladatra utalva.

Beri Ilona, a debreceni Szent Miklós Görögkatolikus Szakkollégium alumnija, négygyermekes ajaki roma család legkisebb lánya. Szakkollégista létének legnagyobb jelentőségét abban látja, hogy általa önmaga lehetett, s nem feledve saját erőfeszítéseinek fontosságát, minden eredményéért, sikeréért, öröméért az Úrnak ad hálát: minden okkal történik. A népegészségügyi ellenőr azt láttatta hallgatóságával, hogyan lényegült át benne a foglalkozása hivatássá.

Virág Ádám Pro Scientia Aranyéremmel, a legkiválóbb hallgatói karriert jutalmazó akadémiai díjjal fejezte be Msc-tanulmányait, az ERSZK-ból szociális munka szakon indult gávavencsellői fiatalember a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként, a dél-nyugat erdélyi unitárius szórványegyházközségben végzett szolgálata után kezdett szociológiából Phd-tanulmányokat az ELTE-n. Fordulatokban gazdag és eredményes hallgatói pályájának bemutatását követően, doktori disszertációjának témáját ismertetve a szociális szövetkezetek munkaerőpiacra gyakorolt hatásáról beszélt. A hátrányos helyzetű, periférára szorult roma emberek munkaerőpiaci integrációja szempontjából fontos szervezeti forma jövője, társadalmi hatásai, a működésben tapasztalható érdekviszonyok meghatározóak, ezek tudományos igényű feltárása tehát nagy jelentőségű.

Nagy hatású, katartikus előadással zárult a délelőtt. Arató Miklósné pótanyaként kezdte életét legidősebbként a hétgyermekes nagykállói családban: „Anyám mindig szült nekem egy kistestvért, hogy legyen kiről gondoskodnom, mostam, főztem, takarítottam" – mesélte. Már a saját három gyermekét nevelte, amikor átengedte lelkét az álmodozásnak, egy jobb élet reményének. Ez nem szólt többről, mint külön szobáról a kislányának, és egy hűtőről, amiben mindig van ennivaló. A ládagyári segédmunkás innen nyert erőt, hogy hátrányait ledolgozva, megaláztatásaiból és könnyeiből újabb elszánást gyűjtve, ápolási asszisztensként – etet, mosdat, ágytálaz – megküzdjön az érettségivel, a diplomás ápoló oklevél után pedig, hogy egészségügyi szociális munka Msc-végzettséggel az első roma főnővér lehessen. A Sántha Kálmán Szakkórház gerontopszichiátriai osztályának osztályvezető ápolója mára maga mögött hagyta a sok-sok hátrányos megkülönböztetést, a Semmelweis-díjas, miniszteri oklevéllel elismert szakembernek a transzkulturális ápolás a szakterülete. Úttörő vállalkozás ez is Magyarországon, különösen abból az aspektusból, hogy a hazai ápolástan jelenleg hamarabb figyel a muszlimok, zsidók vagy akár a Jehova tanúinak kulturális sajátosságaira és szükségleteire, mint a legnagyobb hazai kisebbség szokásrendszerére. Ápolókat tanít, személy szerint, legalább tíz közeli családtagot segített hozzá a szükséges végzettséghez, de legnagyobb büszkesége kétségkívül a lánya: Arató Andrea eredetileg szülésznőnek tanult nyíregyházi szakkollégistaként, most a SOTE Phd-hallgatója.

Délután folytatódott a szervezetfejlesztési tréning, az alumnik hatalmas munkát végeztek annak érdekében, hogy teljes konszenzusra jutva megfogalmazzák az öregdiák-szervezet küldetését. „Elkötelezettek vagyunk az iránt, hogy olyan végzett roma szakkollégiumi hallgatókból álló közösséget működtessünk, amely szerepet vállal a társadalmi egyenlőtlenségeket fenntartó előítéletek csökkentésében. Missziónk olyan összetartó közösség építése, melynek tagjai folyamatos kapcsolattartással, mentorálással segítséget nyújtanak egymásnak és a szakkollégistáknak céljaik elérésében.” Az alapértékek, a pontos célrendszer és a hozzárendelt eszközök meghatározását szeptemberre tolták a résztvevők, abban a reményben, hogy a most elköteleződött alumnik megerősítést és további aktivistákat kapnak a munkához, hogy aztán a gyakorlati megvalósításhoz is hozzáláthassanak. Este a – főleg a jezsuita szakkollégiumhoz kötődő – diplomás roma származású fiatalokból álló, magyar és cigány komoly-, illetve világzenei műveket repertoárján tartó Gypsy Soloists adott csodálatos koncertet.

Vasárnap délelőtt tanulmányútra indultak a szimpózium résztvevői. Nagycserkeszen, a helyszínen ismerkedtek a település felzárkózási program terveivel. A július 1-én indult projektről egyelőre valóban csak jövő időben lehet beszélni, de a templom-iskola-óvoda-pedagóguslakásból kialakítandó majdani Jelenlétpont négyszögében, az út mellett megálló kis társaság képet nyerhetett a jövőről. Laborczi Géza betekintést nyújtott Nagycserkesz múltjába, a sajátos szerkezetű település sajátos életformájának válságából következő problémákba. A „Fogantatástól a foglalkoztatásig” mottóval kidolgozott központi program helyi elemeiről pedig a nagycserkeszi projekt vezetésével megbízott, ugyancsak nyíregyházi alumni, a szociális munka és közgazdász diplomával rendelkező Jéri János beszélt, akit kicsivel később a templomban, a gyülekezetnek is bemutatott Laborczi Géza az istentisztelet előtt. A helyzethez igazodva az igehirdetés szolgálatát ezen a vasárnapon Molnár Erzsébet, az ERSZK intézményvezetője látta el, a Zsolt 8,5-6 alapján egyszerre fogalmazva meg a Szentírás üzenetét a helyi testvéreknek és a vendégeknek is.

Az alumni-találkozó a nyíregyházi szegregátumok tanulmányozásával zárult. A Huszár-telepi Sója Miklós Görögkatolikus Általános Iskolában Szilágyi Tiborné és Vincze Sándor igazgatók ismertették azokat az erőfeszítéseket, melyeket a mélyszegénységben élő megyeszékhelyi emberek helyzetének jobbra fordításáért tesz a görögkatolikus egyház. A 2013-ban elkezdett területi és társadalmi reintegrációs program a sokféle nehézség és buktató dacára a folyamatos bizalomépítés révén halad előre, az itt dolgozó szakemberek a hatalmas kulturális hátrány ledolgozásáért fáradoznak. Az előítéletekbe ütköző, sokféle bántást elszenvedő emberek megértésére törekszenek, s az a céljuk, hogy tartást adjanak a több mint 2000 lelket számláló, sokféle szempontból megosztott roma közösségnek. Mint megtudtuk, ezt most tetézi, hogy a város másik roma szegregátumának felszámolása a Keleti-telepi lakók beköltöztetését jelenti.

A jellemzően kistelepülésekről származó roma fiataloknak sok új ismeretet adott a városi gettók megismerése, s legyenek is bármilyen szakma vagy hivatás képviselői, a rájuk váró sokféle feladat miatt tisztában kell lenniük a hazai legnagyobb kisebbség helyzetével.

A Facebookon:

KÉPGALÉRIA: