Tudom, hogy most sokan felidézik, mikor kerültek útjukba ezek a könyvek, és milyen hatást gyakoroltak rájuk Gabriel García Márquez, Kazantzakisz vagy Wass Albert sorai. Mindenkinek kézbe kellene vennie őket, hiszen értékeket közvetítenek, plasztikusan mutatnak be kultúrákat és népeket, jellemrajzaik páratlanok. Alapművek, mondhatnánk.

Gyermekkorom meghatározó emléke, amikor édesapám egy nagy doboz könyvvel tért haza. Ámultam, amikor egymás után vehettük ki a szebbnél szebb kivitelű, új könyveket. Volt közöttük iskolai kötelező olvasmány, ismeretterjesztő irodalom, sok szép természettudományos képeskönyv. Boldog voltam, hogy a doboz tartalma nem könyvtári, hanem mind a mienk.

Miért osztom meg ezeket emlékeket a kedves olvasókkal? A könyvek könyve, a Biblia miatt. Számtalan történetet őrzök különféle korú emberekről, arról, ahogyan ők Isten szavát olvasták, ajánlották, másoknak beszéltek egy-egy életváltoztató igéről vagy arról, amikor először találkoztak a Szentírással. Minden ilyen alkalommal tudom, mit éreznek, milyen csodás, katartikus pillanatok részesei.

Egyszer kisdiákjaimnak vittem be az osztályterembe egy nagy doboznyi Bibliát. Ragyogott az arcuk, amikor kézbe vehették. Félve és tisztelettel ismerkedtek a Könyvvel. Beleszagoltak, csodálkoztak a sérülékeny lapokon. Majd kérdezősködni kezdtek, mit hol találnak a Szentírásban. Az óra végén versenyeztek azért, ki szedheti össze a Bibliákat, és a következő órán ki lehet majd a felelős értük. Harmadik osztályosok voltak, de akkorra már olyan nagyon szerették az Igét, hogy tényleg kincsnek látták. A következő alkalommal elmondtam nekik, hogy saját Bibliát is vehetnek. Ámultak. Egymás után jelentkeztek a kérdéseikkel: Mennyibe kerül? Hogy néz ki? Ugyanilyen kicsi? Színes is van? Mindent felírtak a füzetükbe, mert otthon meg kell kérdezni, szabad-e nekik is venniük Bibliát.

A folytatás lehetne szokványos is, mint minden más termék esetében. A megrendelést követi a teljesítés és – remélhetőleg – a vevő elégedettsége. De ez nem szokványos történet. Nem tudom szavakba foglalni azt az örömet és áhítatot, amikor a gyerekek kezükbe vették a saját Bibliájukat. Csillogott a szemük a boldogságtól, az enyém pedig könnyes lett…

A minap egy másik kis tanítványom édesanyjával beszélgettem, aki arról mesélt, nyolcéves gyermeke hogyan keresi ki a Bibliából a hittanórán tanult történeteket. Az ágyán ülve mindennap egy órát foglalatoskodik az igével, és megosztja a családjával az olvasottakat. Gyülekezetünk legidősebbjei között él még a szokás, hogy ha valaki vendégként érkezik, először Isten igéjével kínálják meg – a doboz nem bonbont, hanem bibliai mondatokat tartalmaz. Gyermek és öregember egyaránt megérzi, hogy az ige mindennapi kenyér és életet újító hatalom. Nagy szükségünk van rá, mert bölccsé tesz, és megtart. Luther is erre gondolhatott, amikor úgy fogalmazott, hogy nem sok könyv olvasása tesz bölccsé, hanem egy könyvnek a sokszori olvasása.

Sajnos sokaknak nincs Bibliájuk, nem is olvasták sohasem. Pedig alapmű. Online is elérhető, ott lehet nálunk a mobiltelefonunkon. Mi ráadásul nagyon jó helyzetben vagyunk, hiszen magyar nyelven sokféle fordítást olvashatunk, egybevethetünk. A Wycliffe Bibliafordítók Egyesületének elnökségi tagjaként azonban számtalan történetet tudnék megosztani arról, mennyire nem természetes ez más népek számára. Ezért végzik nyelvész mis - szionáriusok a bibliafordítás fáradságos szolgálatát. Magyarok is dolgoznak a világ megannyi pontján azért, hogy ne legyen olyan ember a földön, aki ne tudná az anyanyelvén olvasni Isten szavát. Hiszen aki rendszeresen olvassa, az tudja mit jelent ez: „…igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt…” (Jer 15,16)

Bárcsak ezen a nyáron sokan rátalálnának! 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 27–28. számában jelent meg 2020. július 19-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.