Ez az Istenről kialakult kép azonban nem a Biblia istenképe. A Biblia világosan beszél a szent Istenről, akiben nincs bűn, és aki megítéli a bűnt. És ugyanilyen világosan beszél az emberről is, aki bűnös, mert fellázadt Isten ellen, és a bűnt, az Isten rendjével szembeni életet választotta. Ellensége lett Istennek. A bűn következményeként pedig szakadék támadt Isten és az ember között. Azóta is minden bűnünkkel szüntelenül provokáljuk Istent, kihívó magatartásunkkal és cselekedeteinkkel üzenjük neki: „Nem érdekelsz, nem törődöm veled – és most előre bocsánatot kérek a nyomdafestéket nem tűrő fogalmazásért, de a valóság ez –: én köpök rád, Isten.” A világ a bűn következtében háborúban áll Istennel, és nem akarja, de nem is tudja ezt a háborút befejezni. Az ember oldaláról nincsenek meg ennek a feltételei.

A háborút, az ellenségeskedést csak Isten tudta lezárni. A bűn szakadékát emberi erőfeszítéssel nem lehet áthidalni. Sem kimagyarázkodással, sem jó cselekedetekkel, sem vallásos érdemekkel. Ezt csak Jézus Krisztus tehette és tette meg, amikor a kereszten meghalt, és halálával eltörölte az ellenségeskedést az ember és Isten között, hiszen a bűn nem más, mint a mi ellenségeskedésünk Istennel szemben. Amikor Jézus meghalt, és ezzel magára vállalta a mi büntetésünket, megszüntette ezt az ellenségeskedést, békességet szerzett Isten és mi közöttünk. Ez történt meg a kereszten.

Jézus odaállt Isten és az ember közé, őbenne Isten a békejobbját nyújtotta, és amikor az ember elutasította és megölte őt, Isten nem azzal válaszolt erre a gyalázatos tettre, hogy erőhöz nyúlt volna, hanem a gonoszt jóval viszonozta, és Jézus kereszthalálát a megbékélés forrásává tette. Jézus keresztje új utat nyitott az embervilág számára az életbe, az Isten és az ember viszonyába. Jézus odaállt Isten haragja elé, és helyettünk magára vállalta, elszenvedte a bűn következményét, a halált. Azt az ítéletet, ami ránk lett kimondva. Ezzel lezárult a bűnügy. Az igaz Bíró meghozta az ítéletet, hogy a világon minden bűnt a Jézus nevű vádlott követett el, és az embert bűncselekmény hiányában felmentette. Isten megbékélt velünk, emberekkel.

Ez Jézus kereszthalálának értelme. Jézus keresztje az élet forrása lett. A középkorban Jézus keresztjét az élet fájaként is ábrázolták, amely a Golgotán egy, a halált jelképező koponyából nő, zöldell, virágzik, és gyümölcsöt terem. Azt jelképezi ez, hogy Jézus halálából élet támad.

Erről ír Pál apostol havi igénkben: Emberek, vegyétek már komolyan, hogy vége a háborúnak! Nem haragszik Isten. Megkötötte velünk a békét Krisztus áldozata által. Tudjuk-e, élünk-e vele, hogy Krisztus kereszthalálával véget ért az Istennel való háborúnk? Nem kell félni Istentől, nem kell tovább harcolni ellene. Nem kell úgy tennünk, mint azok a szegény japán katonák, akik egy szigeten nem értesültek a háború végéről, és évtizedekkel a harcok befejeződése után is harckészültségben bujkáltak.

De soha ne felejtsük: Istennel való megbékélésünknek, bűneink bocsánatának nagy ára volt. Jézus keresztje egyáltalán nem szép, nem művészi, nem kiüresedett vallási jelkép, nem is a hatalom jele, hanem brutális kín, megaláztatás, kegyetlen kivégzőeszköz. Egyszer valaki nagypénteken azt kérdezte: hogyan lehet Jézus halálát ünnepelni? Hogyan lehet egy olyan vallásban hinni, amelyik ünnepet szentel a borzalomnak, a kivégzésnek, a halálnak? Azt válaszoltam neki: nem is Jézus szenvedését, kivégzését, halálát ünnepeljük, hanem a szeretetet, amely legyőzte a halált. A szeretetet, amely feláldozta magát, hogy minket megbékéltessen Istennel.

Ha ezt elfogadjuk, egész életünk megváltozik. Nemcsak Istennel, hanem embertársainkkal is megváltozik a viszonyunk. Mert azok, akik megértették, átélték, hogy Jézus keresztje által Isten megbékéltette a világot, meg tudnak békélni embertársaikkal is.

Miért olyan a világ, amilyen? Miért vannak ellenségeskedések, gyűlölködések, harcok? Miért vannak egymással szemben álló házastársak, szülők, gyermekek, munkatársak, üzletfelek? Azt jelzik, hogy a világ, benne mi is, nem békéltünk még meg Istennel. Havi igénk üzenete, hogy ez nem Istenen múlik, hanem rajtunk. Nem kétséges, hogy a megbékélésért áldozatot kell hozni. De megéri, ha arra gondolunk, hogy ezzel vége lesz a harcnak.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 33–34. számában jelent meg 2020. augusztus 30-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.