Honnan ered a keresztény felelősség?

Mi lehet az alapja ennek a felelősségünknek? Már a teremtést követően olvassuk az embernek adott parancsot, hogy „művelje és őrizze” az Édent. Mára már egészen tisztán látjuk, hogy ebben az egy mondatban is ott van az ember felelőssége mindenért, amit Istentől ajándékba kapott. Miközben a környezetvédelem eléggé érzékeny témává vált, az egymás iránt viselt felelősségünkben még nem érzem ezt az áttörést.

Az újszövetségben Pál apostolnál találunk jó útmutatást: „Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” (1Kor 10,23) Pál ugyan egészen más helyzetben szólal meg, de abban a helyzetben ugyanúgy az egyéni felelősségre helyezi a hangsúlyt, melyet a keresztény ember nap mint nap megtapasztal. Attól, hogy hívővé lesz valaki, nem kap különleges védelmet a veszélyes dolgoktól, de iránymutatást igen, arra nézve, hogy mi a helyes és mi nem. Nem kötelező feladatokat kell teljesíteni, hanem döntéseket kell hozni, megítélve, mi a helyes. Mi az, ami használ, ami épít. Mert minden szabad. A legfontosabb evangélikus hitvallás, az Ágostai hitvallás a szabad akaratról szóló, 18. cikkében hangsúlyozza, hogy „Az emberi akaratnak van annyi szabadsága, hogy becsületes világi életet tudjon folytatni, és választani tudjon olyan dolgok közül, amelyek az értelem hatáskörébe tartoznak.” Ennek alapján jelen helyzetünkben nem valamilyen különleges isteni kinyilatkoztatásra kell várnunk, hanem az értelem hatáskörében döntenünk kell a helyes útról.

Az evangélikus lelkészi szolgálatban mind az ordinációi esküben, mind pedig a lelkész gyülekezeti vagy más szolgálatba történő beiktatásnál ott szerepel a „reánk bízottak” pásztorolása. Nyilván egyéni kegyességi, habitusbeli és lelkiségi kérdés is, hogy a felelősségvállalás egy ilyen helyzetben mennyire tartozik a pásztorolás feladatkörébe. Nem mindenki érzi lelkipásztori felelősségének, hogy megnyilatkozzon politikailag átitatott kérdésekben, mint például a migránsválság vagy az SZFE ügye. A koronavírus elleni védekezésünk ugyanakkor nem sorolható ide, hiszen mindenkire veszélyt jelent, és mindannyian veszélyt jelenthetünk egymásra nézve. Most vagyunk abban a határhelyzetben, amikor a reánk bízottakért viselt felelősség okán meg kell szólalnunk, és cselekednünk is kell.

A cikk a továbbiakban itt folytatódik.