Az istentiszteleten három prédikáció hangzott el. Az igehirdetési alapige Lk 10,1-20 alapján a 72 tanítvány kiküldése volt. Az igeszakaszt három részben magyarázták. Lázár Zsolt esperes az iktatás elhúzódását a magyar-bolgár válogatott mérkőzés elhalasztásához hasonlította: „Sokan várták a meccset, ahogy az orosházi iktatást is. A meccsre eredetileg márciusban került volna sor, ahogy az iktatásra is tavasszal. Mindkét csúszás oka a koronavírus–járvány. Jézus a tanítványokat kettesével küldte ki a szolgálatba, ahogyan itt, Orosházán is két lelkészt iktatunk be. Az orosházi gyülekezet hálás lehet azért, hogy már négy lelkész szolgál a gyülekezetben és az intézményekben.”

Az eddig Orosházán másodlelkészként szolgáló Laczki János az igehirdetésében a tanítványok megelégedettségének fontosságára hívta fel a figyelmet: „A lelkészeknek és minden keresztyénnek el kell fogadni azokat az anyagi kereteket, amelyek között szolgálhat. »Ne Járjatok házról házra!« – mondta Jézus tanítványoknak (Lk 7,10). Ezzel nem a missziót akarta megfékezni Urunk. Jézus az anyagi megelégedettséget is hangsúlyozta. A missziós küldetés sürgőssége miatt Jézus arra hív minket, hogy egyszerű üzenetben adjuk tovább az evangéliumot. »Békesség néktek!« – erre a rövid köszöntésre tanította tanítványait a korabeli körülményes és nyakatekert köszönési formák helyett. A különféle missziós eszközök mellett a mindennapokban az életünkkel is bizonyságot teszünk. A szavaink mellett a tetteink is beszélnek.” A lelkész kiemelte, hogy Jézus realista volt, hiszen előre felkészítette a tanítványokat arra, hogy lesznek olyanok, akik visszautasítják az evangéliumot. Ebben az esetben a jövőben bekövetkező ítéletet sem szabad elhallgatni. A prédikáció zárásaként a lelkész elmondta, hogy a többlelkészes gyülekezet előnye az, hogy a közös szolgálatban megoszlik a teher.

Felegyi-Németh Mihály igehirdetésében a hetvenkét tanítvány visszatéréséről hirdette az igét a gyülekezetnek. Az egy éve Orosházán szolgáló lelkész igehirdetésében kiemelte, hogy a hetvenkét tanítvány visszatérésekor örömmel mondta Jézusnak, hogy még a démonok is engedelmeskedtek a szavuknak, de Jézus elfojtotta büszkeségüket. Arra kérte őket, hogy ne annak örüljenek, hogy még a démonok is engedelmeskednek, hanem annak, hogy nevük fel van írva a Mennyben. „Ilyen hatalmat kaptunk mi is az Úrtól, akik szintén tanítványai vagyunk. Hatalmat kaptunk arra, hogy legyőzzük a gonosz mesterkedéseit, amikor így együtt vagyunk a templomban békességben és szeretetben” – emelte ki. A megválasztott lelkész ezen felül még arra kérte a gyülekezet tagjait, hogy minden érzékszervükkel érezzék az Élet igazságát; azt, hogy élnek, hogy élet van bennünk, mert ezt az életet az Úrtól, Jézus Krisztus által kaptuk mindannyian itt a földön és, aki által az Isten országa, a mennyek országa mindig velünk és közöttünk van. Ünnepi gondolatait ezekkel a szavakkal folytatta: „Az Úr lerombolja a mi büszkeségünket és megtanít szeretni. Megtanítja, hogy ez a szeretet azt jelenti, hogy nem vagyunk egyedül. Ő mindig velünk van és mi itt vagyunk egymásnak, hogy osztozzunk ebben a szeretetben. Ha a büszkeségünk és a Sátán felett aratott győzelmeink, sikereink felülkerekednének rajtunk, álljunk meg egy pillanatra. Nézzünk magunkba és kiáltsuk az ég felé: »Atyám, köszönöm Neked, hogy a nevem fel van írva a mennyben!« ”

Az istentisztelet utáni közgyűlésen Ördög Endre, orosházi igazgatólelkész mondott köszöntőt és felolvasta Kondor Péter püspök üdvözlő levelét. A városi testvéregyházak nevében Iványi László, római-katolikus kanonok köszöntötte az iktatottakat. Verasztó János, korábbi répcelaki lelkész, aki Felegyi–Németh Mihálynak négy éves korában volt lelkésze, is köszöntőt mondott.