Az estet bevezető áhítatában Fabiny Tamás Mózes első könyvéből idézte azt a részt, amikor Józsefet felismerik testvérei, és könnyes szemmel egymás nyakába borulnak. „Trianon nem elsősorban történeti, hanem testvéri kérdés” – jelentette ki a püspök. Az első világháborút lezáró békeszerződés úgy szakította el az anyaországtól az Erdélyben, felvidéken, vagy éppen az Őrvidéken élőket, ahogyan József szakadt el testvéreitől. A kérdés mindkét esetben ugyanaz: a rettenetes nehézségek ellenére vajon testvérek tudnak-e maradni? „A barát testvérré a bajban válik” – mondta Fabiny Tamás, felidézve azokat az időket, amikor anyaországi magyarok ezrei segítették a határon túl rekedteket, vagy éppen a hazamenekülőket.

”Mi sem mutatja jobban Trianon magyar társadalmat feszítő jellegét, mint az, hogy a döntést megelőző első világháborúról az első magyar nyelvű történeti monográfia csak az 1960-as években jelent meg” – kezdte előadását Ablonczy Balázs az MTA, Trianonnal foglalkozó, Lendület kutatócsoportjának vezetője. „Az első világháború, eltérően a második világégéstől, javarészt a harctereken, a lövészárkokban zajlott, így a városokban, falvakban viszonylagos nyugalomban élő embereknek a tényleges háború akkor kezdődött el, amikor a fegyverek elhallgattak és a katonák hazajöttek. A háború befejezését követően az erőszak része lett a magyar lakosság hátköznapjainak" – jelentette ki a történész. „Az 1918 végén kezdődött parasztlázadások során legalább 3-5 ezer embert öltek meg Magyarországon. A hazatérő katonákkal az élén, a csőcselék leszámolt azokkal a helyi jegyzőkkel, akik a behívandók listáját összeállították, kifosztották a helyi arisztokrácia kastélyait, kúriáit, valamint olyan nagyvárosokat is, mint Nyíregyháza, Kaposvár, Kassa. Jól illusztrálja a kialakult helyzet súlyosságát, hogy Kassán a helyi elöljárók végül a csehszlovák hadseregtől kértek segítséget a rend helyreállításában. Erdélyben etnikai polgárháború tört ki, és magyarok ezrei menekültek az anyaországba a gyilkoló, fosztogató románok elől. A háború lezárását követő idegen megszállás lényegében állandósította Magyarországon az erőszakot." – mondta Ablonczy Balázs. A szerbek délről, a román csapatok keletről nyomultak be az országba, és egészen Győrig jutottak el, útjukat pedig legalább ezer meggyilkolt áldozat jelezte. Jól példázza a békeszerződést követő közállapotokat, hogy a románok újra bevezették a megalázó, vagy akár halált is okozó botozást. Egy-egy településre benyomulva megbotozták a lelkészt, a főszolgabírót, ezzel is jelezve, hogy új rend van kialakulóban.

„A gazdaság számra az elszakított országrészekben rekedt emberanyag, munkaerő okozta a legnagyobb veszteséget" – mondta a történész. „Az új határok meghúzása évszázadok óta, szerves gazdasági egységként működő területeket vágott el egymástól, így például Miskolc és Nyíregyháza környékét Kassától. Ezt a helyzetet a gazdasági értelemben többnyire fejletlen, elcsatolt területek és az anyaországi gazdasági központok is megszenvedték. A csonka anyaország gazdasága a kezdeti nehézségek ellenére viszonylag hamar talpra állt, ami leginkább a Klebelsberg Kunó kultuszminiszter által bevezetett oktatásügyi reformoknak és az ezek nyomán keletkező, képzett munkaerőnek köszönhető" – tette hozzá Ablonczy Balázs.

„A trianoni békeszerződés nyomán kialakult társadalmi feszültségek egyik legszembetűnőbb bizonyítékai a pályaudvaron országszerte veszteglő vagonlakások voltak" – jelentette ki a történész. Ezekben kifűthetetlen, nyomorúságos hajlékokban nem ritkán évekig laktak az elszakított területekről Magyarországra menekült, középpolgári családok. „Trianon hatása szinte máig érezhető, hiszen az azóta eltelt száz év alatt legalább egymillió ember jött el az elszakított területekről" – mondta Ablonczy. – „A menekültek java 1920-ig érkezett meg a csonka Magyarországra, ezt követően, ha betelepülni szándékozónak nem volt anyaországi rokona, lakhelye illetve beígért állása, akkor nem léphette át a határt. A magyarság kollektív tudatában máig kitörölhetetlenül jelen van a Trianon okozta seb, s ezt jól mutatja, hogy Magyarországon jelenleg legalább 7000, az elszakított területeket idéző közterületi elnevezés van."

„A történelmi egyházak közül a Magyarországi Evangélikus Egyháznak okozta a legérzékenyebb veszteséget a trianoni békeszerződés" – jelentette ki Ablonczy Balázs. Közel 50 ezer magyar ajkú evangélikus rekedt Csehszlovákiában, közösségük a békeszerződést követő évtizedekben, leginkább az állami, adminisztratív korlátozások miatt egyre csak apadt. Erdélyben viszonylag hamar megalakult a magyar evangélikus egyház, de megerősödni csak üggyel-bajjal tudott, mert az állam csak viszonylag későn ismerte el. Trianont követően az evangélikusok – amíg erre lehetőségük volt –, a közösségük számára fontos liturgikus, historikus tárgyak és gyűjtemények sokaságát igyekeztek átmenteni az anyaországba, de sikerült hazamenekíteni Eperjesről a jogakadémiát és Pozsonyból a teológiai fakultást is.

Előadásának zárásaként a Trianon emlékév vezető kutatója kijelentette: kutatásaik azt mutatják, hogy a 2000 után született generációt lényegében nem érdekli már a Trianonban bekövetkezett nemzeti tragédia, aminek az is oka lehet, hogy bár az első világháborút követő korszak diplomáciai és politikatörténeti folyamatai ismertek, az egyéni, emberi tragédiák többsége máig feltáratlan, s az idő és az eseményeket megszenvedők múlásával a közvetlen kollektív emlékezet szükségképpen elenyészik.

KÉPGALÉRIA:

VIDEÓ: