Ám éppen abban áll az evangélium kegyelme (amit a kegyesnek oly nehéz felfogni), hogy arcunkba vágja az igazságot: bűnös vagy, menthetetlen, nyomorult bűnös – s most gyere azonmód bűnösen Istenedhez, aki szeret! Úgy kellesz neki, amint vagy, nem kell semmit sem hoznod, semmilyen áldozatot, semmilyen cselekedetet, egyes-egyedül te kellesz neki. „Adjad, fiam, a te szívedet nékem.” (Péld 23,26) Isten eljött hozzád, hogy üdvözítse a bűnöst. Örvendezz! Ez az üzenet: szabadulás az igazság által. Isten elől nem rejtőzhetsz el. Őelőtte mit sem ér az álarc, amit az emberek előtt viselsz. Isten olyannak akar látni, amilyen vagy, és irgalmazni akar neked. Sem önmagadnak, sem testvérednek nem kell már hazudnod, mintha bűntelen volnál, szabad bűnösnek lenned. Adj hálát ezért Istennek – mert ő szereti a bűnöst, de a gyűlöli a bűnt.

Krisztust test szerint a testvérünkké lett, hogy higgyünk neki. Krisztusban Isten szeretete jött el a Bűnöshöz. Az emberek bátran odamehettek hozzá bűnösökként, sőt: csakis bűnösökként kaphattak segítséget. Az ő jelenlétében megszűnt minden tettetés. A bűnös ember nyomorúsága Isten könyörülő irgalma – íme, ez volt az evangélium igazsága Jézus Krisztusban. Gyülekezetének ebben az igazságban kellene élnie. Ezért adott hatalmat az övéinek arra, hogy a bűnösök bűnvallását meghallgassák, s a bűnt az ő nevében megbocsássák. „Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikét megtartjátok, megtartatnak.” (Jn 20,23) […]

A keresztény közösségben testvéri bűnvallásra és megbocsátásra való felhívás tehát Isten csodálatos kegyelméhez szólít a gyülekezetben.

A bűnvallással Jézus Krisztus közösségéhez jutok. A bűn azt akarja, hogy magamra maradjak, el akar szakítani a közösségtől. Minél jobban magamba zárkózom, annál pusztítóbban vesz rajtam hatalmat a bűn, s minél mélyebben keveredem a bűnbe, annál reménytelenebb a magány. A bűn el akar rejtőzni. Menekül a világosságtól. A hallgatás sötétségében egész belsőmet megmérgezi. Mindez a vallásos közösség kebelén belül is megtörténhet. A bűnvallással az evangélium ragyogása árad el a magába zárkózott szív éjszakáján. A bűn napvilágra kényszerül. Ami kimondatlan volt, nyílt vallomássá lesz.

Minden eltitkolt, minden elrejtett dolog napvilágra jut. Nehéz harcot kell megvívnom, míg eljutok a nyílt bűnvallásig. Ám Isten összetöri az érckapukat és a vaszárakat (Zsolt 107,16). Azzal, hogy bűnöm megvallása keresztény testvéreim jelenlétében történik, az önigazolás utolsó mentsvára is összeomlik. A bűnös megadja magát, kiszolgáltatja minden gonoszságát, egészen odaadja szívét Istennek – és minden bűnére bocsánatot nyer a közösségben Jézus Krisztussal és testvérével. A kimondott, megvallott bűn teljesen elerőtlenedett. Lelepleződött mint bűn, és ítéletre jutott. Nem rombolhatja tovább a közösséget.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 39–40. számában jelent meg 2020. október 11-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.