Dietrich Bonhoeffer

Olvasni a protestáns lelki élet lényegi része. Illetve: ma ez nem természetes már, bár akihez ezek a sorok éppen egy nyomtatott újság lapjain jutnak el, az kivétel. Akik olvasnak, azoknak kegyességi iránytól, érdeklődési körtől, iskolázottságtól függően más-más könyvek kerülnek a kezükbe. Évről évre, amikor a hittudományi egyetemre érkező levelezős hallgatóknak felteszem a kérdést, milyen teológiai könyvet olvastak, színes, de sajnos ritkán valóban „teológiai” válaszokat kapok. Egy kivétel van: Bonhoeffer. Őt kegyességi határokon és politikai árkokon átnyúló széles olvasóközönség ismeri nálunk is. Mit tudhat ő, amit a kollégái nem? Most két új kötet révén közelebb kerülhetünk ennek a kérdésnek a megválaszolásához is.

A zsarnokölésre is kész teológus az Isten nélkül cselekvő, szuverén állam és egyén modern eszméjét vonta kétségbe. Mártíriumára nemegyszer hivatkoznak önigazolásképpen.

„Valljátok meg bűneiteket egymásnak…” (Jak 6,16) Aki bűnével egyedül marad, teljesen magára marad. Keresztény emberekkel megtörténhet, hogy az áhítatban, az imádságban, sőt a szolgálatban való közösségük ellenére végül mégis magukra maradnak; hogy a végső közösségre mégsem jutnak el, mert csak kegyes hívőkként van közösségük egymással, kegyesség nélküli bűnösökként azonban nincs. A kegyes közösségben nem szabad bűnösnek lenni. Ezért kell rejtegetnie bűnét mindenkinek önmaga elől is, a közösség elől is. Nem szabad bűnösnek lennünk. Sok keresztény hihetetlenül elborzadna, ha a kegyes hívők társaságába egyszer csak igazai bűnös csöppenne! Ezért maradunk magunkra a bűnünkkel hazugul és képmutatóan – mert valójában igenis bűnösök vagyunk!

Részlet Dietrich Bonhoeffer Jöjj velem! Elmélkedések minden napra című, egész évre szóló olvasmányt kínáló kötetéből, mely hamarosan megjelenik a Harmat Kiadó és a Luther Kiadó gondozásában.

Részlet Dietrich Bonhoeffer Jöjj velem! Elmélkedések minden napra című, egész évre szóló olvasmányt kínáló kötetéből, mely hamarosan megjelenik a Harmat Kiadó és a Luther Kiadó gondozásában.

Dietrich Bonhoeffer életéről, sorsáról és állhatatos lelkigondozói szolgálatáról beszél Dr. Kinczler Zsuzsanna

Jól ismerjük Dietrich Bonhoeffernek, a Hitlerrel szembeni összeesküvésben való részvétele miatt néhány héttel a háború befejezése előtt, 1945. április 9-én a flossenbürgi koncentrációs táborban felakasztott evangélikus lelkésznek a portréját. Hála életrajzírójának, Eberhard Bethgének, részletekbe menően tudunk a családjáról – szüleiről és a testvéreiről –, az iskoláiról és a tudományos munkájáról, az utazásairól, barátságairól, titokban írt dolgozatairól és börtönből kicsempészett leveleiről. Talán nincs még egy 20. századi teológus, akinek az élete ennyire részletesen fel lenne tárva számunkra, akinek a portréja ilyen ismert lenne a magyar olvasók előtt is.

75 évvel ezelőtt Heinrich Himmler, az SS főparancsnoka személyesen adott parancsot Dietrich Bonhoeffer evangélikus lelkész, teológus akasztására, melyet 1945. április 9-én hajnalban a flossenbürgi koncentrációs táborban hajtottak végre. A második világháború alatti német ellenállást támogató mártír evangélikus lelkészre, számos ma is meghatározó teológiai mű szerzőjére tőle származó idézetekkel és születésének 100. évfordulójára közreadott filmmel emlékezünk.

Ma, amikor a világméretű koronavírus-járvány miatt megváltozott körülöttünk a tér és az idő, érdemes újra átgondolnunk, hogy miként tudunk felelősen élni. Hogyan lehet az ismeretlen helyzetben megfontoltan cselekedni? Miben és kiben kapaszkodhatunk meg, és miként mérlegelhetjük lehetséges hozzáállásunkat? Ehhez kerestünk néhány támpontot.

Dietrich Bonhoeffer a 20. század egyik legismertebb evangélikusa. Lelkészként, teológusként próbált prófétai hang lenni a náci németországban. 1945-ben végezték ki egy koncentrációs táborban, mivel részt vett egy Hitler elleni merényletben. Rendkívül gazdag irodalmat hagyott maga mögött, életének egyik fő műve Etika című könyve. Ebben arról is ír, hogy a keresztény embernek Krisztus tanújaként kell élni a világban, ám a nemzeti szocializmus rendszerében a keresztény egyházak ezt a feladatot nem teljesítették. Ahhoz, hogy gyökeres változáson mehessen keresztül, az egyháznak - és benne minden kereszténynek - bűnvallást kellene gyakorolnia. Részlet Bonhoeffer Etika című könyvéből.